reggeli dicséret

"De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." 2Kor 12,9-10 E. G. White írásaiból válogatva "Pál apostol így szól: "Amikor erőtelen vagyok,  akkor vagyok erős" (2Kor 12:10). Amikor belátjuk gyöngeségünket, megtanulunk rajtunk kívül álló erőre támaszkodni. Semmi sem foghatja meg oly erősen a szívet, mint az a bennünk lakozó érzés, hogy felelősek vagyunk Istennek. Semmi sem éri el olyan tökéletesen magatartásunk legmélyebb indítékait, mint Krisztus megbocsátó szeretetének átérzése. Érintkezésbe kell lépnünk Istennel, hogy Szentlelke átitasson, és képessé tegyen az érintkezésre embertársainkkal. Ekkor örvendj annak, hogy Kriszt

„ Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. ” ( Fil 1:6 ) Ismerek jó néhány viccet, ami a félig, illetve felelőtlenül elvégzett munkát parodizálja. Az egyik kedvencem a kőművesről szól, aki kőkerítést épített, alapok nélkül. Segédmunkásainak megparancsolta, hogy kezükkel addig támasszák a falat, amíg más parancsot nem kapnak. Röviddel ezután hangos vezénylés hallatszott: „Fiúk! Elengedhetitek, a gazda fizetett!” :) Időnként megtörténik, hogy belekezdünk egy feladatba, de nem végezzük el teljesen. Talán azért, mert elveszítjük ambíciónkat, elfogy kitartásunk, vagy csak egyszerűen belefáradunk, illetve más feladat jobban kedvünkre való lett hirtelenjében. Isten nem végez félmunkát. Amit elkezdett, azt be is végzi maradéktalanul. A teremtés hatodik napjának végén ezt olvashatjuk: „ És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. ” ( 1Móz 1:31 ) Az "i

"Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu." 147. Zsoltár 15-16. vers   Nem szeretem a mikromenedzsereket. Ők azok az emberek, főleg főnökök, akik, miután egy adott feladatot felosztottak részfeladatokra, és a részfeladatokat kiosztották a beosztottaik között, a munkafolyamat minden lépéséről részletes beszámolót kérnek, és újra, meg újra meggyőződnek róla, hogy halad a dolog. Az ilyen főnökökből gyakran a bizalmatlanság árad, úgy érzik, hogy a beosztottaik nem tudják megoldani a feladatokat, vagy csak lebzselnek, ha ő nem néz a körmükre. Persze az ilyen típusú embernek sem lehet könnyű az élete, hiszen ő pedig mindig mindent észben kell tartson, mert ha valamit elfelejt leellenőrizni, úgy érezheti, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás. Isten, a világmindenség ura, az általunk látható, és láthatatlan világok teremtője különleges kapcsolatban van az emberiséggel és ezze

„ A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. ” Galátziabeliekhez írt levél 6:9. Szerintem a legjobb dolog az életben, amikor Istenről beszélhetünk másokkal, amikor közösen imádkozhatunk velük, amikor együtt tanulhatjuk a Bibliát, amikor segíthetjük őket Isten megtalálásában. De, ebben a szolgálatban is vannak pillanatok, amikor elfog a fáradtság, az üresség, a kiégés érzete, amikor földre rogysz és valami extra energia felvételére van szükséged a folytatáshoz. Nekem ilyenkor sokszor egyházunk úttörői közül John Newis Andrews életpéldája és szavai jutnak eszembe és adnak új lendületet: Andrews 1829-ben született a Maine állambeli Polandben. 1843-ban, miután elfogadta a Biblia Jézus közeli visszatéréséről szóló üzenetét, csatlakozott William Miller mozgalmához, majd a nagy csalódás után a Hetednapi Adventistákhoz. 1853-ban, 24 évesen szentelték fel lelkipásztorrá. Kiválló képességekkel rendelkezett; 7 nyelven b

„Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek! ” Zsoltárok 31. fejezet 25. verse A bátrak és az erősek is reménykednek? Azt gondoltam csak azok reménykednek, akik félnek, aggódnak. Ez a mondat egészen új megvilágításba helyezi a bátorság fogalmát. A bátorság egy erény, amellyel képes lesz valaki szembe nézni minden rosszal vagy veszéllyel. Biblikus szemléletben a bátorság egyenlő a lelki erősséggel. A legbátrabb emberek pedig vértanúkká váltak hitükért. Talán az ő példájukon keresztül jobban megértjük, hogy mit jelent erősnek és bátornak lenni, és reménnyel teltnek. A zsoltárban olvasható vers egyértelművé teszi, hogy nem pusztán vakmerőségről van szó. Sokszor össze is keverjük a vakmerőséget a bátorsággal. A bátor a vakmerőtől abban különbözik; hogy ok nélkül nem keresi a veszélyt, míg a vakmerő a  veszélyt  magáért a veszélyért szerzi. Aki túlságosan bátor és merész, vagyis, ki a nélkül, hogy saját erejét az ellene álló nehézségekkel és veszély

"Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg..."  Apostolok cselekedetei 13.34 Voltál már adósságcsapdában? Amikor úgy érezted: vége, nincs tovább... (Ha azt mondod nem, akkor az azért lehetséges, mert nem tekintesz vétkeidre és hibáidra úgy, mint adósságra, amelyet egyszer meg kell fizetned.)  Krisztus meghalt bűneinkért, átvéve az adósságunkat, hogy életünk lehessen. Ahogyan Pál magyarázza az Antiókhiai zsinagógában: "őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát; és mindabból, amiből Mózes Törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz." (Csel. 13.38-39) A bűnbocsánat bizonyítékaként az Atya feltámasztotta Krisztust, és ő "többé már nem tér vissza az enyészetbe". Krisztus olyan áldozatot hozott értünk, amelyet nem szükséges megismételni. Nincsen olyan bűn, amelyre - hogyha belátjuk, megbánjuk és megvalljuk - ne lenne elegendő az a fedezet, amelyet Krisz

„Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén. Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.” Ezsdrás könyve 2:68-69  Jó adni. Keveset is, sokat is, ismerve és ismeretlenül, titokban és nyilvánosan. Jó segíteni a másikon, és jó az is, amikor Istennek adod vissza. Jó megtapasztalni, amikor egy közöségen, gyülekezeten belül nyílnak meg a tagok anyagilag a másik megsegítésére vagy egy közös cél elérésére.  Kicsi gyülekezet volt, de annál szeretetteljesebb. Egy maréknyi kedves, lelkes, nyitott ember látogatta hétről hétre, akik gondoskodóan figyeltek egymásra nemcsak az istentisztelet napján. Az imaház állapota azonban messze volt a kiválótól. A konyha és az ebédlő túl kicsi volt, egyetlen mosdóhelyiség állt rendelkezésre, a melléképület pedig siralmasan nézett ki.  Aztán érkezett egy új tag, aki