reggeli dicséret

“Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.” Korintusiakhoz írt második levél 6. fejezet 1. vers A nevelésnek és a tanításnak is megvannak a maga módszerei. Szomorú az, hogy legtöbbször nem használjuk őket. Én magam nem vagyok tanár, így nem tanítok valami jól. Apa vagyok, de még tanulom ezt a szerepet is. Nem megy tökéletesen. Pál egy sokat látott tanár volt. Tudja, milyen egy olyan diákkal dolgozni aki sosem tanul. Tudja, hogy mit eredményez az, amikor nem értékeli a diák a tanítást, nem hasznosítja a tudást. Épp ezért egy üzenetet küld a gyülekezetnek, mint egy rossz diák kap intőt az ellenőrzőjébe: “Tanulj úgy, mint aki nem hiába tanult!” Pál megérti milyen úgy élni, hogy ismeri a kegyelem üzenetét, de mégis küzd ellene. Hiába volt számára a kegyelem mindaddig, amíg fel nem ismerte Jézust, mint megváltót. Rossz diákként csak bemagolta az anyagot, és eldöntötte, hogy az hibás. Hála Istennek van lehetőség a változásra. Pál nem ...

"A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember." Korinthusi levél 3. fejezet 2. vers Homályosan emlékszem olyan részletekre régi magyar filmekből, amikor cselédek, szakácsnők, vagy komornyikok új urasághoz jelentkeztek munkára, és a felvételi elbeszélgetésen kérték tőlük az ajánlólevelet az előző alkalmazóiktól. Hasonló szokás ma az, amikor egy munkát – legyen az egy könyv illusztrálása vagy építkezés – megpályáztatnak, a jelentkezőktől referenciákat kérnek, vagyis kíváncsiak arra, hogy milyen hasonló tevékenységet végeztek azelőtt, ami elérhető, megnézhető, amin leellenőrizhető az, hogy milyen kreatívan, milyen minőségben dolgoztak. Mert ezek alapján lehet sejteni, hogy mire lehet tőlük számítani. De mi lehet egy keresztény ember ajánlólevele? Mert Pál apostol ugyanilyen ajánlólevélről ír abban a fejezetben, amelyben a fenti mondat olvasható. A hívő emberek élete milyen mutatókkal mérhető? Hogy hányszor olvasta el a Bibliá...

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek." Pál levele a filippiekhez 2:14-16a Az egyik televíziócsatornán láttam azt a műsort, amiben a műsorvezető a világ legpiszkosabb munkáit próbálta ki egy-egy műsor erejéig, természetesen mindig a szakma szakértőjének közreműködésével. Volt iszaptisztító, madárköpet-szakértő, csatornavizsgáló, a kínai negyed kukása, rákász és sertéstenyésztő, és minden rész végén úgy gondolhatta az ember, hogy ennél piszkosabb munka bizonyára már nem is létezhet — hogy aztán a következő alkalommal meglepjék, és újra a piszok mélyére kalauzolhassák a nézőket. A műsorvezető rengeteg különböző munkát kipróbált (a Wikipedia szerint 2005 óta 173 epizód készült) amiből én talán egy kezemen meg tudom számolni, hányat láttam. Egy dologban viszont mindegyik "piszkos ...

  „ Tanúsítsatok jó magatartást a nemzetek között, hogy éppen abban, amiben mint gonosztevőket megrágalmaznak, a jócselekedetek láttán, dicsőítsék Istent a látogatás napján. ”  ( Péter apostol első levele 2. fejezet 12 .vers ) /KNV fordítás/   Szokták volt mondani: Lovas nemzet vagyunk. A baj csak az, hogy hol a ló egyik, hol a másik oldalán találjuk magunkat és csak ritkán ülünk fel a nyeregbe. S valóban, sok dologban, legyen az gyermeknevelés, munka, vagy akár az istentisztelet, a keresztényi élet csak fekete-fehérben tudunk gondolkodni és egyik végletből a másikba sodródunk. Persze, nem volt ez másképp az első keresztényekkel sem, akik - akár zsidó, akár pogány háttérből érkeztek, - eleinte saját erőfeszítéseikkel akarták elérni, kiérdemelni Isten szeretetét. Majd, miután az apostolok ennek helytelenségére rávilágítottak: „kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van… Nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék.” (Ef.2:8-9) „Az igaz ember ...

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” János evangéliuma 15.rész 5.vers Tényleg semmit sem tudunk Jézus nélkül cselekedni? A „semmi” az egy nagyon erős és ugyanakkor nagyon tág meghatározás. Ha ugyancsak nem tudnánk Jézus nélkül semmit sem tenni, akkor mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nem hisznek Benne, nem imádkoznak vagy beszélgetnek Vele? Mi van azokkal, akik szándékosan káromolják az Istent? Ők is vannak. Akkor hogy is van ez? – merülhetnének fel jogosan ezek a kérdések. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát a való életből. Sétálunk az utcán. Ahogy tesszük egymás után a lépéseket egy bevásárlóközpont ajtaja elé érkezünk. Az ajtó mellett megpillantunk egy embert, aki mindenbizonnyal (jobb esetben) 1-2 napja nem evett rendes ételt, rosszabb esetben napok óta éhezik. Arra gondolunk, hogy talán jó lenne neki segíteni. Bemegyünk az üzletbe és tesszük, amit tenni kell, maj...

"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Máté evangéliuma 7. fejezet 13-14. verse Előfordult már veled, hogy autópályán haladtál a forgalommal, és elmulasztottál időben lehajtani? Vagy előfordult már veled, hogy túráztál és haladtál egy széles szekérúton, ahonnan egy keskeny ösvényre kellett lefordulnod, de te elhaladtál, mert annyira eltakarta a bozótos a kis ösvényt? Ugye milyen könnyen előfordulhat ez? Velem már mindkettő megtörtént. Milyen szemléletes kép ez, és milyen fontos figyelmeztetés van benne számunkra! Könnyű együtt haladni másokkal, alig figyelve arra, hogy merre kell menni, csak követni a hömpölygő tömeget. Mennyivel több figyelmet és erőfeszítést igényel szembe haladni a tömeggel, vagy idejében letérni, a kereszteződésekben a megfelelő utat választani. (Főleg, ha ...

„Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!” Lukács evangéliuma 9. fejezet 23. verse Mindig előbb járt a szám, minthogy úgy igazán végiggondoltam volna a dolgot. Ösztönösen, érzésből cselekedtem, beszéltem. Sokat beszéltem. Volt, hogy nagyon jól sült el, volt, hogy gyalázatosan. Volt, hogy egyik pillanatban én lehettem a „boldog Simon”, aki ki merte mondani, mert meghallotta az Atya hangját, aztán a következőben már a „Távozz tőlem, Sátán…” Hosszú és fájdalmas volt az út, mire megértettem, nem én vagyok a lényeg. Nem a teljesítményem, a gyors és helyes válaszaim, a nagy szám, az elképzeléseim és dédelgetett vágyaim, hanem Ő. Nem az, amit én teszek, hanem amit Ő tett értem. Ő, aki elhívott a halászhálók mellől, aki megengedte, hogy a legmagasabb és legmélyebb pillanataiban is ott legyek mellette. Ő, aki előre figyelmeztetett, hogy meg fog szólalni a kakas, és aki már akkor megbocsátott, a...