reggeli dicséret

“Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” Zsoltárok könyve 32:1-2 Amikor esküvőre készültünk feleségemmel, a lelkészünkkel többször leültünk beszélgetni. Egy alkalommal azt mondta: “A házasság egy mini megváltás.” Akkor jót kacagtam rajta, mert tetszett a hasonlat, de mostmár nem nevetek. Mostmár tudom, hogy ez tényleg így van. Érezted már magad úgy, hogy tudtad, hogy valami rosszat tettél, és belül feszített? Érezted már azt amikor a szívedet facsarta valami, és szinte fojtogatott a bűntudat? Ha nem, akkor boldog ember vagy. Ha igen, akkor megérted Dávidot. Dávidnak elég sok rossz fája volt a tűzön. Bármennyire is szép zsoltárokat írt, hihetetlen harcos volt, jó király, mégis megannyi rossz döntést hozott. Nem tudom, hogy mikor írhatta ezt a zsoltárt, de biztos vagyok benne, hogy már megízlelte a bűntudatot. Isten ajándéka a bűnbocsánat. A jó hír, hogy ajánd

"Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen." Zakariás könyve 2. fejezet 9. verse Megvadult paripaként ficánkolt rúgott és kapált a szél, ahogy megpróbáltam a kitörő vihar közepette bezárni az ablakot. A széle nekirohant, és tolta vissza, közben olyan süvöltés, recsegés-ropogás hallatszott kintről, amilyet még életemben nem hallottam. Az eső is egyre sűrűbben zuhogott, és hamarosan hallani lehetett a jég kopogását is. Ahogyan bezártam az utolsó ablakot is, és leeresztettem a redőnyt, egy másfajta hangra lettem figyelmes: puha, selymes csönd vett körül. Nem a némaság csöndje, hanem a biztonság csöndje. Kintről beszűrődtek ugyan a puffanások és recsegések, de bent ezek csak messzi tompa hangoknak hallatszottak, mintha nem is akkor és ott törne fákat keresztbe, és szaggatna háztetőket a vihar. A falakon kívül iszonyú vihar, bent a falak védelmében pedig csönd és nyugalom. Isten is véd. Biztonságot és békét ad a vihar

"újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." Pál levele az efézusiakhoz 4:23-24 Az emberek nem változnak. Legalábbis nem egyik pillanatról a másikra, és nem jelentős módon. Különösen nem külső, más emberek általi behatásra. Ez annyit jelent, hogy bármennyire is szeretnéd, a házastársad nem fogja levetkőzni a legbosszantóbb tulajdonságait egyik napról a másikra, függetlenül a nyaggatásodtól. Ugyanígy, varázsütésre te sem vagy képes a változásra, bármennyire is jó kereszténynek, hívő személynek, tanulásra és változásra képesnek is gondolod magadat. Mert az emberek nem változnak.  Csak hosszú és kemény munka árán.  James Clear Atomi Szokások  című, nagy sikerű könyvében arra keresi a választ, mi a módja a rossz szokásaink jókkal való helyettesítésének, és hogyan lehetünk minden nap csupán egy százalékkal jobbak, mint előtte. A tanácsai hasznosak úgy a napi testmozgás komolyan vét

  „De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” ( Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 14 . vers ) Bár nem tudjuk, hogy Pál apostolnak sportos alkata volt-e – amennyit utazott én mindenesetre így tudom elképzelni -, viszont az biztos, hogy szerette a sportot. Ez jól látszik abból, ahogy leveleiben rengeteg, az ókori sportélethez köthető képet és szakkifejezést használ - győzelmi koszorú, öklözés, futás, stb. - melyeket aztán a keresztény életre is alkalmaz. Nem véletlen, hiszen ma is példaértékű, ahogy egy sportoló céltudatosan készül az előtte álló megmérettetésre. Ahogy gondosan megtervezi az edzéseit, azt, hogy mikor, mit és mennyit eszik, alszik, stb. Képes lemondani mindenről, csakhogy a versenyen a legjobb eredményt hozhassa ki magából. Sőt, vannak közöttük, akik képesek feláldozni mindent, egés

 " Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van." Zsidókhoz írt levél 10. fejezete 25. vers   A munkáltató a rendes munkabéren felül különféle ösztönzőket alkalmazhat annak érdekében, hogy a munkavállalóit motiválja. Ennek egyik leggyakoribb formája a jutalom. A jutalom lehet a teljesítmény-ösztönzés eszköze, de nem csupán a munkateljesítmény alapján adható, hanem a legváltozatosabb okokból adhatja, pl.: pontosság, példamutató magaviselet, vagy a cég jó év végi eredményére tekintettel. A kulcs abban van, hogy a felek nem állapodnak meg előre az adható jutalom feltételeiről, nagyságáról, és kevésbé követhető (szemben a prémiummal – ha előre kikötött munkateljesítményhez van kötve) A „nagy jutalom” feltételei nem tisztázottak. Vannak alapvető szabályok, amiket be kell tartani (legegyszerűbben úgy ismerjük meg ezeket, ha Krisztust elkezdjük megfigyelni – vajon ha posztolna valamit az instán, akkor mi lenne az, és hányan követnék), de a lényeg abban rej

   " Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"  Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."  Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!" János evangéliuma 11. fejezet 40-44. versek Milyen az a kapcsolat Istennel, amire leginkább vágysz? Milyen gyakran szeretnéd vele tartani a kapcsolatot? Mennyire szeretnéd megismerni őt? Szeretnél találkozni vele? Szeretnéd látni őt? Több szakirodalom állítja, hogy az Istennel való kapcsolatunkat meghatározza a szüleinkkel, leginkább az édesapánkkal való kötődésünk. Vagyis az első kép, ami a fejünkben él Istenről, n

„Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” Lukács evangéliuma 1:30-35 Azt gondoltam, álmodom, alig mertem elhinni, hogy mindez valóság. A Magasságos ereje befedezett, és méhemben megfogant egy kis élet. Isten szent Fia, a Megígért, a Messiás. Akkor kezdett igazán valóságossá válni, amikor először megmozdult, és éreztem, hogy tényleg ott van, aztán napról napra nagyobb és nagyobb lett, a köztünk lévő kapocs pedig mind egyre szorosabb. Vártam Őt. Vártam, amióta az eszemet tudom, mert