reggeli dicséret

„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” 2Móz 14,13-14 Csodálatos élmény tőlünk idegen kultúrákat kutatni. Minden nép egy külön világ és éppen ezért nagyon érdekes. Amikor megismerkedünk az adott közösséggel először a közöttünk levő különbségek ragadják meg a figyelmünket, de mégis a bennünk levő közös dolgok tartanak ott. A megértés szükségszerű, mégis nehéz feladat. Például a japán kultúra alig megérthető az európai ember számára. A volt tanárom szerint azért, mert sosem értjük, hogy a japán ember mit miért tesz. Ahol mi ütnénk, ő meghajol, ahol mi meghajolnánk, ő harcol. A Biblia is egy idegen kultúrával hoz közelebbi ismeretségbe bennünket, de nem az ókori népekre gondolok, hanem a Mennyre. Istennél is másként működnek a dolgok, mint gondolnánk, vagy mi

„Ne hagyjátok, hogy különféle idegen tanításokkal félrevezessenek…” Zsidókhoz írt levél 13:9/a Rev.Kar. Kit lehet félrevezetni? Aki nem biztos a dolgában. Akinek minden mindegy. Aki szerint minden út Istenhez vezet. És ma aztán úton útfélen találkozol ilyenekkel. Mi lehet a 20-21. század idegen tanítása? -           Jó cselekedeteid által üdvözülsz -           Nem probléma, mit teszel, Isten olyan jóságos, majd Ő mindent kipótol -           Majd a másik életedben jóváteheted, amit itt és most elrontottál. -           Előző életed bűnei miatt szenvedsz, de már nem tart soká -           Transzcendentális állapotban teljesen meg tudod magad üresíteni minden rossztól. -           A bűn, mint olyan nem létezik -           Mindenki üdvözülni fog végül -           Jézus csupán egy jó ember volt, akit gonosz emberek megöltek. -           Nincs szükség megváltásra -           Alapjában véve minden ember jó -           Mindegy, miben hiszel, csak higgy valamiben

"Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón." Apostolok cselekedetei 27:23-24  A vége a fontos a történetnek. Isten azért bátorít, mert Ő tudja, hogy a vége jó!  Kréta volt az utolsó helyszín, ahol még jó döntést lehetett volna hozni, ha a százados nem a folyamatos fenntartható fejlődés, hanem a realitás híve. Nekünk is adódik hely és idő, amikor van lehetőség jó döntést hozni. Általában mindkét útirány körvonalazható, de mi emberek borzasztóan optimisták tudunk lenni. Isten pedig inkább a realitásra, mint a vakmerőségre nevel bennünket.  A hívő ember nem azért bátor, mert m inden lehetséges annak, aki hisz, hanem mert tudja, hogy a jó döntések jó következményeket eredményeznek. Bár Pál realitásérzéke megmenthette volna nemcsak az utasok életét, hanem a hajót és a rakományt is, de I

„Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?” 118. Zsoltár 6. vers Még egyetemre jártam, mikor testközelből találkoztam ennek az Igének valóságával. Ekkor gondolkodtam el igazán a félelem fogalmáról is. Hogy vidékről az első órára beérjek, szükséges volt a legkorábbi vonattal 4 óra körül indulni. Bizony nem volt kellemes érzés az éjszaka derekán ébredni majd félálomban kimenni az állomásra.  No persze a több órás zötyögés ismét álomba ringatott.  Egy ilyen hajnalon éppen felszálltam a Pestre induló szerelvényre. Nem lepett meg, hogy teljesen üres volt a kocsi, de nem sokáig. Az első állomáson felszállt egy elég rossz arcú, középkorú férfi. Bár rengeteg hely volt, mégis velem szemben ült le. Majd megkérdezte meddig megyek. Mivel aludni akartam, szűkszavúan és egykedvűen vágtam oda: Pestig. Erre azt mondta, ő is Pestre megy, mert most szabadult a börtönből, ahol több évet húzott le emberölésért, pedig csak baleset volt az egész… Talán mondanom sem kell, az

„És monda Isten Mózesnek: Vagyok, aki Vagyok. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok. ”2Móz.3,14. Egy nap, ahogy Mózes a juhokra vigyázott, a Hóreb hegyéhez ért, amit másik nevén Sinainak is nevezhetünk. Egyszer csak egy különös jelenségre lett figyelmes: egy égő csipkebokrot látott, amely égett ugyan, de nem égett el! Ezen a helyen egy olyan tapasztalatot szerzett Istennel, amely egész életére meg ha tározó lett. Maga az Úr jelent meg neki, és hívta el őt a szolgálatra! Ezt mondja a kétségeskedő Mózesnek: & „Ehje, aser Ehje! Vagyis „Vagyok, aki Vagyok”! (Móz.II.3,14) Ezt a nevet nyelvtani szempontból úgy is lehetne fordítani, hogy „Voltam, aki voltam”, vagy „Leszek, aki leszek”! Vagyis, Isten mutatkozik itt be, az örökké létező! Az a Valaki, aki kezdettől van, aki irányítja az eseményeket, az a Valaki, aki mindenkor velünk van, az a Valaki mutatkozik be Mózesnek! Ismerős ez a személy, nem? Nem más, mint Jézu

"Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.  Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba." Lukács evangéliuma 18:16-17  A zsidók közt szokás volt a gyermekeket elvinni valamelyik rabbihoz, hogy az kinyújtott kézzel megáldja őket. A tanítványok azonban túl fontosnak gondolták a Megváltó munkáját ahhoz, hogy ilyesmivel meg lehessen szakítani. Amikor az anyák hozzá jöttek kicsinyeikkel, a tanítványok neheztelve néztek rájuk. Úgy gondolták, ezek a gyerekek túlságosan kicsik, semmi hasznuk sem lesz abból, ha meglátogatják Jézust, s azt a következtetést vonták le, hogy Ő sem örülne nekik. A Megváltó tudta, milyen gond nyomasztja az anyákat, akik Isten Igéje szerint akarják gyermekeiket nevelni. Meghallgatta imáikat. Ő maga vonzotta őket színe elé. (…) Karjába vette a gyermekeket, kezét rájuk hel

„És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” Jelenések könyve 14:13 Tudod, Barátom, nehéz ebből a szemszögből nézni a dolgokat. Mert akik az Úrban haltak meg, ők is meghaltak, nincs különbség. Igen, valahol a szíved mélyén tudod és érted, mégsem bírod minden nap minden percében kimondani ezt a boldogságot. Mert fáj az űr, a hiány. Fáj, hogy a halála pillanatától az, akit szerettél, aki kimondhatatlanul fontos volt neked, kimarad az életed további eseményeiből. Fáj, hogy nem veheted fel a telefont, és nem hívhatod fel, amikor szükséged van rá, vagy amikor csak egyszerűen beszélgetni szeretnél vele. Fáj, hogy az, aki a tiéd volt, aki hozzád tartozott és aki nélkül piszkosul nehéz, hirtelen megszűnt létezni, és csak az emlékek maradtak utána. Az írása néhány bevásárlócetlin, jegyzeten vagy recepten, egy