reggeli dicséret

“Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek.” Prédikátorok könyve 7:8 Újat alkotni nehéz. Amikor nekilátunk egy munkának, és kiderül, hogy teljesen új amit csinálunk, sokszor azt sem tudjuk, hova nyúljunk. Sokkal jobb egy munka végén becsatlakozni. Sokkal egyszerűbb, ha már egy kijárt ösvényen kell haladni, amit mindenki ismer. Sokkal kellemesebb aratni, mint vetni. A Prédikátor könyvének írója olyan, mintha azt mondaná, hogy hagyd ki a munka nehezebb részét. Persze jó lenne, ha megtehetnéd, hogy mindig csak a végén szállsz be, de valakinek el is kell kezdeni. Nem arról beszél, hogy hagyd a nehezét másra, hanem azt mondja, hogy legyél türelmes! Ne vágj bele mindenbe! Ne gondold, hogy mindenre képes vagy! Legyél türelmes! Ismerd a határaidat! Tudd, hogy mire vagy képes! Azt mondja az író, hogy nem kell neked megváltanod a világot. Lehet, hogy épp le vagy terhelve. Lehet, hogy azt sem tudod, hogy hol áll a fejed. Lehet, hogy pont egy sikerélmén...

“... bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” Máté evangéliuma 6:12 Egy pap ismerősöm mesélte évekkel ezelőtt a következő történetet: Egy kis vidéki templomban, ahol általában alig néhányan vettek részt a miséken, volt egy asszony, aki, amikor a Miatyánkra került a sor, annál a kérésnél, hogy "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", mindig elhallgatott. Kevesen voltak, jól lehetett hallani, ha egy hang elcsendesült. A többiekkel együtt mondta az imádság ezt megelőző részeit, ennél mindig elhallgatott, majd folytatta a többiekkel onnét, hogy "és ne vigy minket kísértésbe", és velük együtt mondta végig. Mire gondolsz, vajon miért hallgatott el mindig éppen ennél a résznél? Eltaláltad!  "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Jézus Krisztus azért halt meg, mert Isten meg akar nekünk bocsátani. Szeretne mindig egy újabb esélyt adni. S...

"Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek." A példabeszédek könyve 8:17 Azt szokták mondani, hogy a jó gyereknek nem kellenek játékok — a jó gyerek képes bármivel eljátszani — és ez így van a valóságban is. A kislányom kedvenc "játéka" ily módon egy gumiszalag (ruhapánt) lett, amit feleségem egyik ruhadarabjáról csatolt le neki. Ez a pánt volt már képzeletbeli póráz, hajgumi, nyaklánc, alvós nyuszi, korona... Elég alacsony befektetésű játék, elemet nem kell cserélni benne, elromlani se tud igazán... De amikor eltűnik, és senki nem emlékszik, hol látta utoljára... Nincs az a bombakereső kutya, ami megtalálja a párnák alatt, vagy a mesekönyvek mögött! Nem így a bölcsesség! Elnézést: Bölcsesség. A mai igénk egy hosszú, 36 versszakból álló vers ( A példabeszédek könyve 8. fejezet ) középpontjában helyezkedik el. Ez a szakasz egy huszárvágással felülírja a korabeli, és ma is oly népszerű nőket ért sztereotípiákat, és ahelyett, hogy a várako...

„ Aki bízik magában, bolond az; aki pedig jár bölcsen, megszabadul. ” ( Példabeszédek könyve 28. fejezet 26. vers ) Hagyjál! Majd én megcsinálom! Mi az, hogy nézni is rossz? Mi az, hogy nem értek hozzá? Majd meglátod, jobb lesz, mint új korában! Hát, igen. Így, indul az a töménytelen mennyiségű, hatalmas pofára eséssel végződő videó a youtube-on, ahol önjelölt szakik, néhány gyorskötőzővel meg szikszalaggal nekiállnak autót, víz- és gázcsövet, áramot és mindent is megmókolni. Nevetséges, vagy inkább szánalmas. De ami szomorúbb, hogy én is ilyen okoskodó bolond vagyok. Inkább tűrök és szenvedek, de nem szeretek és nem tudok segítséget kérni. Mert azzal gyengének és tehetetlennek mutatkoznék. Mert azzal kiszolgáltatnám magam és sebezhetővé válnék. És ÉN nem akarok senkitől se függeni.   ÉN nem akarok elköteleződni és tartozni. ÉN, ÉN, ÉN. ÉN – Ezért szenvedek. ÉN – Ezért nem megyek az Orvoshoz. ÉN – Ezért nem tudom kimondani: „Isten, légy irgalmas nékem bű...

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” Máté evangéliuma 6.fejezet 19-21.vers Ez a szakasz a földi vagyonhoz való viszonyunkról tanít. Bevezetőül a földi vagyon halmozásától óv: a felhalmozott vagyont tulajdonképpen az emberi munka teszi költségessé, viszont egészen nevetséges veszélyeknek van kitéve. Említést tesz a „moly”-ról, mint a textiláruk ellensége, vagy az „enyészet, rozsda” veszélyről, ami   a fém holmit érinti; a tolvajok a palesztinai vályogházból úgy loptak, hogy kifúrták a falat. Jézus a következőkben már a mennyei kincsre irányítja figyelmünket. Azt nem mondja meg, hogy mi ez, mert megmondják az embernek azok a vágyai, amelyeket földi kincs szerzésével akar hamis módon kielégíten...

„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (RÚF) Ésaiás 49. fejezet 14-16. vers Mikor fogalmazódik meg benned a gondolat, mikor érzed így: Isten elhagyott, nem szeret már engem? Látok magam körül olyanokat, akiknek ehhez elég egy átsuhanó érzés, vagy egy kis kudarc, a körülmények kedvezőtlen alakulása. Szinte azonnal megszületik bennük az érzés: Isten elhagyott, már nem szeret engem, haragszik rám, nem fogad el. Rengeteg – meggyőződésem szerint felesleges – lelki fájdalmat, félelmet, gyötrelmet élnek át emiatt. Úgy tapasztalom azonban, hogy egy elhúzódó, gyakran visszatérő probléma, vagy súlyos betegség esetén kivétel nélkül meg kell küzdenünk ezzel a gondolattal és érzéssel. Mindenkinek eljön az életében az a pont, amikor úgy érzi, hogy zsákutcába jutott,...

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” János evangéliuma 3:16-17 1945. február 13-án, ma 77 éve, hogy Budapest ostroma befejeződött, a várost pedig elfoglalták az orosz csapatok. „1944. december 20-án a 2. és 3. Ukrán Front csapatai megindították közös, Budapest bekerítésére irányuló hadműveletüket.” (Forrás: https://tti.abtk.hu/terkepek/1944-1945-budapest-ostroma ) A harcok mindegyik oldalról hatalmas áldozatokat követeltek. A főváros közel két hónapig tartó ostroma során életét vesztette mintegy 25 ezer polgári személy, és több mint 52 ezer lakos megsebesült. Budapest épületeinek 27 százaléka elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; lakások tízezrei semmisültek meg vagy váltak lakhatatlanná. „A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A szovjetek a harcokban és a Konrad-hadműve...