Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 2, 2009
Megerősödés, felvirágzás „Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái.” Hóseás próféta könyve 14. fejezet 6. verse A hajnali csapadék, amit harmatnak hívunk nélkülözhetetlen a növényeknek, mert ekkor nedvességhez jutnak, ami életben maradásukhoz és növekedésükhöz nélkülözhetetlen. Ahogy Isten tápláljak a növényeket, felülről származó eledellel, úgy kívánja táplálni hívő népét is, Izráelt, mint egykoron, amikor „ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott” (4Móz 11:9) . A gond csak ott van, amikor kívánságaink támadnak, és másra vágyunk annál, amit Isten mindennap a növekedésünkre biztosít. Amikor keresztény életünket a korábbi, megtérés előtti életünkhöz viszonyítva „koplalásnak” érzékeljük, lemondásnak. Az Izraelitáknak a manna az egyhangúságot jelentette, és visszavágytak Egyiptomra, ahol más is terítékre került: halfélék, uborka, dinnye, póréhagyma, hagyma és fokhagyma (lásd 4Móz 11:4-6). Olvasni is nevetséges, hogy egy isteni táplá
Az Úr áldása a becsületes emberre „Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.” Zso ltár 24:4-5 A tisztaság, őszinteség, becsületesség nem ennek a világnak az erénye. Aki sokra akarja vinni az életben, hamar rá kell ébrednie, hogy nem az imént felvázolt út vezet a csúcsra. Sokan tesznek ilyen megállapítást: „becsületes úton nagyon nehéz érvényesülni”. Ez a megállapítás teljesen igaz, valóban nagyon nehéz előre jutni, ha az ember nem nyúl becstelen eszközökhöz, megoldásokhoz. Mai igénk azt tanítja, hogy más úton nem érdemes haladni, csak a becsületes úton. Isten áldása ugyanis csak a tiszta, egyenes, becsületes úton áradhat ránk. Az igazságtól mégoly csekély mértékben elhajló ügyeskedéseket, mesterkedéseket sem tudja Isten megáldani. Az Úr áldása nélkül is lehet élni (egy darabig), de nem érdemes! A sikernek nagy ára van: az áldások nélküli élet. Az „ártatlan kéz” k
Isten vezette népét „Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.” Mózes ötödik könyve 32:12 Isten választott Magának egy népet. Kiválasztani nem olyan nehéz – mondhatjuk. Pedig Istennek nehéz dolga volt, amikor az emberek közül válogatott, mert az Írás szerint nincs egyetlen igaz ember sem (Római levél 3:10) – nemhogy nép, még egyén sincs. A választásig is nehéz eljutni, de utána talán még nehezebb az élet. Egy felmérés szerint abban a pillanatban, amikor döntünk egy termék megvásárlása felől, akkor az adott tárgynak már a negatívumait látjuk hangsúlyosabbnak, míg a döntés előtt a pozitívumai voltak a hívogatóbbak. Isten nemcsak kiválasztott egy népet a sajátjának, hanem hordozta és vezette is őket. Vezetni – fájdalmakkal teli feladat. Nemcsak azért, mert téged szid a csapat, ha az éjszakai túrán téged követve lépnek a pocsolyába, mert nem szóltál elég hangosan, figyelmeztetve a kellemetlenségre, hanem azért is, mert akkor is vezetni kell, ha a nagyhangúak ordítása elny
Az élet rövid „Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!.” (89. Zsoltár 48.vers) Emlékszem, gyermekkoromban többször épp a fenti megállapítás ellenkezője fogalmazódott meg bennem. Mikor már csak alig volt vissza néhány hét az iskolából, vagy amikor közeledett a születésnapom, bizony iszonyat hosszú volt minden nap. Sőt azóta is előfordul, hogy ezer évnek tűnik egy-egy pillanat. Mikor sietni kell, de a feleségem még nincs kész, amikor nem jön a vonat, vagy késik a busz. És lehetne még sorolni, mely élethelyzetek ’hosszabbítják’ meg életünket (Fogorvos, vizsga, unalmas várakozás). De miért van az, hogy az egyik élethelyzet hosszabbnak érződik, mint a másik. Mi határozza meg, mi befolyásolja ezt az érzetet? Nézzük meg, mikor tűnik rövidnek az élet! Amikor álmaid nőjével randevúzol, amikor ott vagy a tengerparti nyaraláson, mindig akkor, amikor olyan dolgot csinálsz, amit élvezel, amit szeretsz. Ha elolvassuk a teljes zsoltárt, a zs
Ha hallgatsz, is beszélsz ” Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott ige (Példabeszédek könyve 25,11) Gyerekkoromban mindig szerettem volna úgy beszélni, ahogy ebben az igében olvashatjuk. Aztán idővel rá kellett jönnöm, nem az teszi értékessé a beszélgetéseimet, ha minél okosabbakat tanácsolok valakinek, hanem, ha őszintén, valódi érdeklődéssel végighallgatom. Első pillantásra ellenkezem ezzel a bibliai kijelentéssel, de szeretném, ha értenétek, hogy meghallgatás nélkül szavaink lehetnek ugyan okosak, de hatásosak aligha. A legszebb bibliai idézet is mély sebeket tud ejteni emberek lelkén, ha nem a megfelelő időben, helyen, személynek, hanghordozással, figyelemmel, adjuk át. Először az ATF-en Dódi bácsitól hallottam erről. Azóta egyetemen tanulom néhány kollégámmal együtt. Hihetetlenül izgalmas világ tárul fel az előtt az ember előtt, aki mer tanulni hallgatni. Sokan úgy gondolják az egyházakban, hogy a legfontosabb, ha megmondjuk az embereknek, mit, hogyan higg
Bátran kérhetünk Istentől „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” Máté evangéliuma 7:7 Nem egy olyan emberről hallottam már, akik valamilyen nekik járó támogatástól (pl.: GYES, GYED, gázár-támogatás…) azért estek el, mert egyszerűen nem adták be a kérelmüket. Van, aki tájékozatlansága miatt, de van aki egyszerűen ahhoz is lusta, hogy utána járjon a dolgainak. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet segíteni azokon, akik még csak nem is kérik a felkínált segítséget? Mivel erőszakkal még a jót sem lehet véghezvinni, ezért egyet tehetünk: megpróbáljuk rávenni, hogy kérjen. Jézus is szinte könyörög, mikor már-már ezt mondja Hegyi Beszédben: „Könyörögve kérlek: kérjetek, keressetek, zörgessetek!” Isten még tőlünk is jobban vágyik arra, hogy ránk árassza áldásait. Ismer minden gyermekeinek „járó” támogatást, és tudja, hogy mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha igényelnénk ezeket. „Jézus szavai félreérthetetlenek. De ha még ez sem
A hívőknek szóló ígéret „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” Zsoltárok Könyve 91:14-15 Sosem felejtem el, míg élek! Beültünk a kocsiba. Barátom a volánnál, én pedig az utasülésbe. Ő imádkozott, hogy Isten őrizzen meg bennünket – pedig csak a boltba mentünk. Aztán tolatni kezdett, majd hátranézett... „Ez aztán a hit!” - gondoltam, pedig a java még hátra volt. Egész úton valami fontosat magyarázott, volt, hogy két kézzel. A kanyarokat elegánsan levágta, sőt mindeközben legtöbbször rám nézett, és nem az útra. Azóta nem felejtkezem imádkozni, bárhova is indulok kocsival! Megtanultam valamit ugyanis. Nem feltétlen az erős győz a harcban. Nem is az okosé az kitüntetés. Sokszor, aki lassabban jár, ér a célba, és aki nem tud vezetni, az fog balesetmentesen közlekedni. Akkor persze, ha ott van vele Isten és őrzi őt! Tudunk Istenben bízni, függetlenül ér