reggeli dicséret

…és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. Lukács evangéliuma 7:23 A botrány szó manapság nem ismeretlen a világunkban. Vannak újságok amik direkt erre építkeznek. Szándékosan keresik, vagy akár gyártják a különböző bulvár híreket, amiket terjesztve népszerűségre tesznek szert. A botrány mindennapjaink egyik legtöbbet használt szava. Amikor ezt a szót használjuk, általában úgy értelmezzük, hogy valaki valaki más számára elítélendő dolgot tesz. Ez így rendben is van a legtöbb esetben. Az eredeti szó sokkal többet jelent, például: csapdába ejteni, elkapni, csapdát állítani, bűnbe vinni. Szeretem a szavak jelentését. Árnyalják az értelmét egy szakasznak. Amikor Jézus arról beszél, hogy boldogok, akik nem botránkoznak meg rajta. Boldogok azok, akik nem tekintik bűnnek mindazt, amit tanít, amit tesz. Boldogok, akik nem esnek bele abba a csapdába, hogy bűnként, vagy helytelenként ítélik meg azt amit mond. Tovább megyek, Jézus radikális tanításait nem utasítják el. A radikális elfogadást.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! Zsoltárok 79:9 Különös zsoltár az, amelyben ez a mondat szerepel. Ászáf, az író, imájában elsorolja a történelmi tényeket, amelyek néhány évtizeddel korábban történtek: Jeruzsálem és a templom pusztulását, Isten népe tömeges kiirtását stb. Ha összehasonlítjuk ezt az imát Dánielével (Dániel könyve 9. fejezet), mintha Ászáf elfelejtené azt, hogy mindez azért történt, mert évszázadokon keresztül tudatosan és következetesen szembe mentek mindazzal, amit Isten helyesnek tartott és kért tőlük. Egészen a 7. versig csak egy halvány utalást találunk arra, hogy ebben a pusztulásban a Isten népe is ludas volt. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha ez egy szerencsétlenség lett volna, s a zsidók a szomszédos népek gonoszságának és gyűlöletének estek volna áldozatul, és jogosan fordulnának Istenhez segítségért és helyreállításért. Sőt, a zsoltár további részeiben is alig néhány mond

De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki. A zsidókhoz írt levél 10:32 Te is lehetnél ott, ahol ő van. Nem vagy különb nála. Csak nálad pont jókor jött az, hogy megismerted az evangéliumot. Ez sem a te érdemed, hanem Istené, hiszen ő hajolt le hozzád és segített neked elkerülni azt a sorsot, amit most kívülről szemlélsz. Meg persze a hittestvéreid, ők is sokat segítettek. Emlékszel? Az az első alkalom, amikor előadásra hívott az ismerősöd. Semmit nem értettél, de úgy érezted, érdekel a dolog. Aztán a gyülekezetbe is elmerészkedtél. Emlékszel? A falusi gyülekezet dohos levegője, a furcsa éneklés, a véget nem érő imák, de te mégis maradtál ebédre – az az első közös ebéd... A szombatiskolák, a bibliakörök! Emlékszel még arra az első érzésre? És emlékszel rá, hogy milyen nehéz volt utána a feleséged szemébe nézni? Hogy a férjed mennyire haragudott, hogy szombaton későn értél haza? Emlékszel, milyen sokat jelentett,

„ Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. ” Korinthusbeliekhez írt első levél 10. fejezet 6. vers Egyszerű tisztasági festés. Nem nagy ügy. Csináltam már ilyet. Létra, hengerek, ecsetek, festéklehúzó rács, alátétfólia, mi kell még? Hát igen. A festék. Egy vödör fehér beltéri, amibe belekeverek egy szép napraforgó színű pasztát. Ekkor megszólalt édesapám, aki segíteni jött: Ez így nem lesz jó! Előre bekevert festéket vegyél. Abból a pasztából nem fogod tudni azt a sárgát kikeverni. – Dehogynem! Bízd csak ide! - erősködtem. Majd megvettem a beltéri festéket és a gazdaságos áruház gazdaságos pasztáját. Kevertem, kevertem. Ez nem jó. Ez nem olyan sárga, mint a dobozán van. Ez inkább citromsárga. Sebaj, veszek még egy pasztát bele. Egy árnyalattal sötétebb, de ez sem az igazi. A Biblia is sok ilyen félresikerült esetet ír le. Kezdve a bűnesettől, az ősatyák ballépéséin, Izrael népének pusztai lázadozásain, hitehagyásán, fogságán keresztül eg

"Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van.” Lukács evangéliuma 17.fejezet 20-21.vers Számodra mit jelent Isten országa? Hogyan képzeled el? Láttam egyszer egy képet, ahol úgy ábrázolták, hogy az állatok, vadak és szelídek, mind-mind együtt pihentek. Az emberek békében éltek és az élet teljes harmóniát tükrözött. A farizeusok az újszövetségi idők kritikus megmondó emberei voltak, akik figyelték Jézus minden mozzanatát és cselekedeteivel kapcsolatban mindig volt véleményük. A fenti szövegben egy tőlük már megszokott provokatív kérdést intéztek Jézushoz, aki a tőle megszokott nyugalommal válaszolt. A kérdés, bár nagyon érdekes témát boncolgat, olyan valamire teszi a hangsúlyt, amit Jézus egyáltalán nem támogatott. A kérdezők Isten országának eljövetelét tapasztalati té

„Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.”  Lukács evangéliuma 13.17 Nem lehet mindenkinek a tetszését elnyerni, s nagyon sok helyzetben nincs olyan megoldás, amely mindenkinek jó, vagy mindenki tetszését elnyeri. Nagyon nehéz helyzetbe kerül az, aki mégis ezzel próbálkozik. Könnyen szembe kerülhet saját legjobb meggyőződésével, elveivel, s bármennyire nem szeretné, sok ellensége lesz. Nem mindegy viszont, hogy amikor a „sarkunkra kell állni” és határozott, s várhatóan népszerűtlen döntéseket kell hozni, akkor milyen elvek, indítékok mentén hozzuk meg ezeket a döntéseket. Kinek kedvezünk? Kinek akarunk tetszeni? Kitől, mitől félünk? Személyes előmenetelünk lesz a döntő szempont? Vagy a sokszor kisebbségben levő, ám nagyhangú, csípős nyelvűektől való félelem határoz meg? Esetleg a gazdag, befolyásos, hatalommal rendelkezők jóindulatának elnyerése a célunk? Jézus személye és cselekedetei is kül

„Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” Lukács evangéliuma 14:23 Ma van a balkezesség világnapja, 1976-ban ünnepelték először, hogy felhívják a figyelmet a balkezesek elnyomottságára. Ma már talán legtöbbünk számára teljesen normális, hogy vannak ilyen és olyan kezesek, sőt, kevert kézhasználat és kétkezesség is létezik, de nem is olyan régen még bevett pedagógiai gyakorlatnak számított a balkezesek átnevelése. Ennek azonban számos, messzeható következménye lett, mint a dadogás, viselkedési zavar, tanulási nehézségek (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia). A középkorban úgy hitték, hogy az ördög balkezes, így csak a képzeletünk szab határt annak, milyen szégyen és hátrányos megkülönböztetés övezhette azokat, akiknek nem a jobb kezük volt a domináns. Nyelvünk is őrzi ezt az évezredek óta tartó megbélyegzettséget, vegyük például a kétbalkezes, bal lábbal kelt fel, balul sült el, balszerenc