reggeli dicséret

"Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.  Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg." Zsoltár 44,7-8 A fenti sorokat angolból a következő képen is lehetne fordítani: Mert nem az én íjam segít meg engem a bajban és nem a kardom hozza meg a győzelmet a csatában . Való igaz évszázadokon át, ha nem tovább, a hadakozó felek legjobb eszközei voltak ezek a fegyverek a csatában. Íj és kard. Az íjat lehetett használni támadásban és védekezésben egyaránt, míg a kard leginkább a közelharcban bizonyult hasznosnak. Ha a sereg támadott, már messziről lehetett lőni az ellenséget és így ritkítani a soraikat, hogy minél kevesebb emberrel kelljen szembenézni. Ha ők támadtak, a nyílzápor segítette csökkenteni a támadóerőt. De a végső szót legtöbbször a kardok összecsapása mondta ki. Test test ellen, kard kard ellen viaskodott. Aki ügyesebben forgatta a fegyvert, az nyert. Ezért mindkét sereg képezte katonáit és igyekezett

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Zsoltárok könyve 90:12 Néhány héttel ezelőtt egy könyvvásárban voltam. Az egyik kötet hátulján a következő mondatokat olvastam: „Amikor Ric Elias repülőgépe zuhanni kezdett a Hudson folyó felett, félelem helyett mély szomorúság lepte meg. ’Elrontottam! Az életemet olyasmivel töltöttem, ami nem számít, azok helyett, akik számítanak!’” Ez a férfi, ott a repülőn megértett valami fontos dolgot, talán mondhatjuk, hogy bölcs szívhez jutott. De nem hiszem, hogy Mózes az ehhez hasonló, gyakran utolsó pillanatokban kapott bölcsességre gondolt, amikor ezt a kérését megfogalmazta. A bölccsé válás nem megy egyik napról a másikra, még ha az egyes, kritikus események során történő felismerések sokat is lendítenek rajta, sokkal inkább egy folyamat eredménye. Egy régi szombatiskolában azt tanultam, hogy nem az a bölcs, aki nagyon sokat tud, hanem az, aki a helyes tudását helyesen alkalmazza.   Ha ez így van, akkor az éppen nyi

Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Máté evangéliuma 3:16-17 Jézus keresztsége nem (csak) a keresztségről szólt. Ahány egyház, annyiféle elképzelés van arról, hogy hogyan, mikor — illetve kinek a döntése alapján — kell megkeresztelkedni (bemerítkezni, vagy megkeresztelni valakit). Akik úgy gondolják, hogy a keresztény ember bemerítkezés által kell, hogy szövetséget kössön Istennel, azok viszont nagy valószínűséggel mind erre az igére mutatnak bizonyítékként. A logika megkérdőjelezhetetlen; de ha csak ennyit értünk meg a leírtakból, a lényeget elveszítjük szem elől! Jézus születésekor az angyal azt az utasítást adta Józsefnek és Máriának, hogy gyermeküket nevezzék Jézusnak. Ma a spanyol ajkú világban népszerű a Jesús név, kétezer évvel ezelőtt a zsidók között v

„És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.” Máté evangéliuma 2:10-11 Nem tudjuk, hogy kik voltak, hogy mennyien voltak, hogy pontosan honnan jöttek, hogy mivel foglalkoztak, hogy volt-e családjuk. Viszont, amit tudunk: mikor feltűnt az égen a messiási jel; - Nem távolról rajongva hallelujáztak, hanem a legközelebb akartak kerülni a Megváltóhoz. - Nem a szolgáikat küldték, hanem személyesen mentek. - Nem akkor kapkodtak, hanem már útra készen voltak. - Nem érdekelte őket, az út hossza, fáradalma, veszélye, örömmel néztek a cél felé. - Nem azzal törődtek, hogy mások, Heródes és az írástudók, mit mondanak és tesznek, illetve mit nem tesznek, ők örömmel mentek Betlehembe. - Nem üres kézzel, kéregetve álltak az Isten Fia elé, hanem a legnagyobb királynak kijáró a

„Íme,   a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd - ami azt jelenti: Velünk az Isten." Máté evangéliuma 1:23 Így az év végéhez közeledve   igyekszem az életem minden területén összegezni. Talán ez az egyetlen -   a születésnapok mellett – szakasza az évnek, amikor elgondolkodunk azon, hogy mit, hogyan, mikor és mennyire sikeresen végeztünk. De, ilyenkor vetünk számot arról is, hogy milyen lehetőségeket szalasztottunk el, milyen ajánlatokat utasítottunk el vagy épp milyen területen vallottunk kudarcot.  Én azt hiszem nem csak sikerekkel, de kudarcokkal is jócskán teletűzdelt évet hagyok magam mögött és milyenek vagyunk mi emberek, a kudarcokat valahogy mindig erőteljesebbnek éljük meg. Így vagyok ezzel én is.  Év elején rengeteget terveztem, lényegében megterveztem mindent. Milyen rendszer szerint fogok dolgozni, mennyi időt szeretnék a munkámra fordítani, milyen ütemben szeretnék haladni bizonyos céljaim elérése érdekében. Mind

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet..." Luk. 2.29-30   Simeon igaz, istenfélő ember volt, aki hitt Isten ígéreteinek teljesedésében. Isten megajándékozta őt személyesen egy ígérettel: nem hal meg, míg meg nem látja a Messiást. Istennel olyan szoros kapcsolatban volt, hogy a Lélek késztethette őt. Az sem tudta elbizonytalanítani, hogy egy szegény sorsú családot látott csupán maga előtt. A kis csecsemőben felismerte, meglátta azt, akiben teljesednek az ígéretek. Nem csupán a saját képességeire hagyatkozva nézte a világot, hanem nyitott volt a lelke arra is, hogy a fizikailag érzékelhetőnél többet mutathasson meg neki Isten. Bárcsak mi is ilyen emberekké válnánk! Akik felismerik Isten cselekvését, és örülnek neki... Akik meglátják az Isten által készített szabadítást akkor is, ha nem úgy érkezik, ahogyan elképzeltük…  Mi volt Simeon titka? Őszinte volt, komolyan vette Istent, követte őt abban, amit m