Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június 12, 2022

Fény a sötétben

Kép
“Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” Zsoltárok könyve 18:2-3 Dávid, az üldözött hős, akit saját királya akart megölni, most kiönti szívét. Furcsa mód az első szava nem a zsörtölődés, vagy a panasz, hanem a hála szava. Ez irigylésre méltó szerintem. Hányszor panaszkodunk, csak mert belerúgunk egy bevásárló kocsiba, szitkozódunk, csak mert ráléptünk egy Legora. A legkisebb apróságok miatt képesek vagyunk bosszankodni. Most tanuljunk valamit Dávidtól: A hálát! Hogy képes erre? Miért van az, hogy egy ekkora problémával szemben is képes hálát adni? Dávid szavai választ adhatnak. Első gondolata az, hogy kifejezze mit érez Isten iránt. Elmondja mennyire, és miért szereti a Teremtőt. Azért, mert Ő az erőssége. Mert az erejét, a reményét, a megoldásokat mind Tőle várja. Tudja, hogy saját ereje elenyészik a Megváltó erejéhez képest. Egy mozdíthatatlan hegynek, egy

Mit akarsz tőlem?

 "Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! " Zsoltárok könyve 107. fejezet 1. vers “Uram, mit akarsz tőlem? Maradjak távol tőled? Magamat megalázva, földig hajolva, hangosan könyörögjek hozzád, hátha meghallod? Vagy arra tegyem fel életemet, hogy személyesen találkozzam veled? Mit áldozzak neked? Ételt? Italt? Élő állatot? Saját gyermekemet? Vagy elég az, ha engedelmes vagyok? Mit akarsz tőlem? Hagyjam el az otthonomat, és éljek ott, ahová vezetsz? Vagy maradjak a helyemen, és várjam, mit üzensz? Lázadjak haraggal és fegyverrel az elnyomás, az igazságtalanság ellen? Vagy csendben, visszafogottan támogassam a békét? Mit mondjak rólad másoknak? Hogy kegyelmes vagy, és ezredik alkalommal is adsz új esélyt? Vagy azt, hogy ítéleted hamar utoléri a bűnöst? Mit akarsz tőlem? Böjtölve és gyászolva valljam meg minden bűnömet? Vagy gazdag lakomával ünnepeljem jóságodat és az élet örömeit? Tartsam magam távol azoktól, akik nem szeretnek téged? Vagy éljek közöttük, ho

Az olvasószerkesztő

Kép
"Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért." Ézsaiás próféta könyve 53:6 Fiktív levél Ézsaiás próféta olvasószerkesztőjétől: Tisztelt Ézsaiás próféta! Megkaptam a könyve legfrissebb kéziratát, és hadd írjam le őszintén, a szívem mélyéből: mestermunka! Sok könyvön dolgoztam már, volt köztük jobb, és csapni való is, de ez valami teljesen más. Különösen tetszik, hogy az egészet, — noha elő-előkerül az elkeseredés, — a remény hatja át. Amivel azonban nem tudok mit kezdeni, az az 53. fejezet. Akárhogy olvasom, úgy érzem ez a fejezet lett az egész könyvben a leggyengébb. Főleg a 6. versben tűnik ki az, amire gondolok. Két problémám is van ezzel a verssel, amivel kapcsolatban a segítségét szeretném kérni, hiszen itt bizonyára valamiféle elírás történt, más nem magyarázhatja. Köszönöm, ha válaszában javítva elküldi számomra ezt a szakaszt! Az első problémám az első mondattal van: "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a

Erő a fáradtaknak

Kép
  „de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyű. Futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el.”  ( Ézsaiás könyve 40. fejezet 31. vers ) Lefutni a maratoni távot? 42 kilométert? Ez nekem soha nem fog sikerülni! – mondogattam magamban, amikor elkezdtem futni és levegő után kapkodva megtettem életem első 4-5 kilométerét. De ma, a többszöri teljesítés után azt mondom: A maratont mindenki le tudja futni! Persze csak az, akiben megvan az elhatározás, és aki kitartóan elvégzi a szükséges edzésmunkát. Elérni Isten országát? Elnyerni az örök életet? Ez nekem soha nem fog sikerülni! – Mondtad már te is ezt magadnak, vagy másnak? Pedig, tudd meg ez sem nehezebb, mint lefutni azt a pár kilométert. Csak a kérdés itt is az, hogy egyáltalán akarsz-e találkozni az Istennel? Elfogadod a meghívást? Megkeresztelkedsz, azaz benevezel a menny felé tartó versenyre? S ha már ott a neved a rajtlistán, akkor a következő kihívás, hogy minél több időt és e

Létezik másik opció!

Kép
„Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.” Zsoltárok könyve 31.fejezet 19-20.vers Érdekes jelenséget tapasztalok hónapok óta a környezetemben. Talán a covid okozta károk, szeretteink elvesztése, a távolságtartás vagy a munkahelyek megszűnése hozta ezt magával, de egy biztos, hogy a társadalom olyan mederbe süllyedt, amelyből nagyon nehéz lesz kikecmeregni. Túl sok bánat, túl sok aggodalom és fájdalom érkezett az emberiség életébe és mintha egy kicsit elszívta volna a hitet, a reményt és a bizalmat. „Csodálkozol? Hát nézz már körül, mi folyik a világban…” – mondogatják sokan. Végül is igazuk van. Túl sok már a gonoszság, a gyűlölet, a harag, a fájdalom és a széthúzás. Nagyszüleim korában szinte elképzelhetetlen volt, hogy ne kérdezzék meg egymástól, hogy mi újság, akár napjában többször is, ma viszont mintha

Biztos segítség

Kép
" Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." 46. zsoltár 2. verse Nem tudjuk pontosan ki írta a 46. zsoltárt és azt sem, pontosan mikor. De sok keresztény és zsidó írásmagyarázó mondja, hogy valamikor Kr.e. 701-után keletkezhetett, Szanhérib Asszír uralkodó Jeruzsálem elleni támadása után. Asszíria igen erő ország volt és komoly ellensége úgy Júdának, mint Izraelnek. Királyok második könyve 19. fejezete szerint az ellenséges haderő teljesen körbezárta a fővárost, semmi remény nem maradt a menekülésre. Ugyanakkor egy éjjel titokzatos betegség támadta meg a képzett katonákat és reggelre 185 ezer asszír holtest feküdt a sátrakban és a mezőn. A vezérkar azonnal visszavonulót fújt és az ellenség fejvesztve, mindent hátrahagyva, sátrakat, ruhát, felszerelést menekült. Mindannyian azt gondolták, Izrael Istene közbelépett. És valóban Isten cselekedett és megmentette népét. A második vers oltalomnak, erősségnek és biztos segítségnek nevezi Istent a ny

Szabadulás

Kép
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézsaiás könyve 41:10 Mitől félsz, Kedves Olvasó? Igen, látom én is, hogy a mai igénkben pont arra bátorít Ézsaiás prófétán keresztül Isten, hogy ne féljünk. De pár gondolat erejéig mégis időzzünk el ennél a témánál! Mi az, ami ezt az érzést, reakciót kiváltja belőled? Az én esetemben ez a pók. Teljesen mindegy, hogy mekkora, elementáris, kontrollálhatatlan félelmet tud kiváltani belőlem, ami szorít, sokszor megbénít vagy épp menekülésre késztet. Hiába hoz fel bárki racionális érveket, hogy mennyire hasznos állat, meg hogy nem akar bántani, és semmi bajom nem lesz tőle, nem tudok nem félni. Az egyetlen, ami oldja az érzést, ha valaki olyan van mellettem, aki komolyan vesz, nem bagatellizálja el a dolgot, hanem cselekszik, és eltünteti előlem a kiváltó dolgot. Gyakorlatilag bármi kiválthatja belőlünk ezt az érzést. Valakinek ez a magasság, míg