reggeli dicséret

  “Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából.” Ézsaiás könyve 12. fejezet, 2-3. vers Az árvíz egyre csak közeledett. Tehetetlenül, rémülettel szemléltem, amint az egyre növekvő hullámok életem nagy gonddal művelt, mégis száraz, hervadt kórói előtt tornyosulnak. Nem is a saját életemet féltettem, hanem a körülöttem elterülő, kietlen, elszáradt kertet. Hiszen saját kezemmel alkottam, az én művem volt, és büszke voltam rá. A víztömeg már közvetlen előttem volt. Fülsüketítő robajában már saját gondolataimat sem hallottam. Egy pillanattal később az ár teljes erővel az arcomba csapódott. Kiment a lábam alól a talaj. Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodót találni, de a hullámok villámgyorsasággal sodorták el előlem a kicsavart, korhadt fákat. Ekkor villant át az agyamon, hogy most meg fogok fulladni. A víz mélyén azonban nyugalom volt. A pusztító ár, ami minden romot elsodo...

"Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.” Tituszhoz írt levél 3:5 Nemrég bevetettük a kis konyhakertünket mindenféle zöldséggel, mert szeretnénk, ha nyáron a saját termésünkből főzhetnénk-süthetnénk a sok finomságot. Persze a kertészkedéshez nem sokat értünk, és éppen ezért amikor néhány héttel később már láttuk a kis zöld leveleket és a felfelé ágaskodó hagymaszárakat, borzasztó boldogok voltunk, és meglepettek, hogy “jé, nem is olyan nehéz ez”. Ha ugyanerről a folyamatról egy biológust kérdeznénk meg, ő már nem így látná a helyzetet. Ő elmondaná nekünk, hogy ahhoz, hogy az apró retekmagból, ami kisebb, mint egy borsszem, egy akkora gyökér legyen, amit három étkezésen keresztül fogok enni egy forró nyári napon, rengeteg biológiai és kémiai folyamatnak kell végbe mennie. Vízre, táptalajra, és különféle anyagokra van szüksége, éppen megfelelő arányban és időben. A biológus ...

Többgenerációs kertészdinasztia tagja vagyok. Apai nagyapám, édesapám, nagybátyám, sőt még a kislányunk is kapcsolatban volt a mezővel, kerttel, virágokkal, gyümölcsfákkal. Tudom miről beszélek, amikor azt mondom, nincs annál szebb látvány, mint amikor tavasszal elültetjük a magot, és pár hét múlva kifejlődik, egyre dúsabb, terebélyesebb lesz, és gyümölcsöt hoz. A gyümölcsfákra többet kell várni, hogy beérjenek, de csodás érzés az első körtét, ropogós cseresznyét vagy piros-csíkos sárgabarackot leszakítani. Most, hogy így leírom is összefut a nyál a számban, ha csak rá gondolok. Azonban ez a mai Ige ennél sokkal fantasztikusabb. „Házakat építenek, és laknak is bennük, szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké, és kezük munkáját élvezik választottaim. ” Ézsaiás 65:22-23 Az én fáimat széttörheti egy villámcsapás vagy vihar, gyönyörű...