reggeli dicséret

„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” Zsoltárok könyve 103:1-4   Nem tudom ezt a bibliai szakaszt anélkül olvasni, hogy a fülemben ne csengene egy dallam. Megzenésítették (megszámlálhatatlanul sokadjára) ennek a zsoltárnak az első három versét egy nagyon egyszerű, fülbemászó, ám kissé búsabb dallammal. Nekem ezzel együtt, vagy pont ezért, ez a kedvenc feldolgozásom.  Mert nem mindig olyan könnyű és vidám dolog áldani a Mindenhatót. Vannak élethelyzetek, amikor különösen nehéz meglátni és néven nevezni a jó dolgokat, felsorolni az ajándékokat, a pozitív tapasztalatokat.  Ma pont erre szeretné Isten felhívni a figyelmedet. Hogy ne feledd el! Ne feledd a jót akkor sem, amikor próbára tesz az élet. Akkor sem, amikor szívednek túl nagy ré...

„Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére.” Pál második levele a korinthusiakhoz 1:19-20  „Meggyújtjuk a gyertyákat?”- kérdezed mosolyogva, és félig-meddig azért, hogy egy perccel később elfújhasd őket. „Most nem, majd a déli alvás után, most már ne büdösítsünk be a szobában, inkább olvassunk mesét, hogy aztán elalhass.” Aztán amikor te már este fürdeted apával a kistesót, én meg szellőztetem a szobát, akkor látom, hogy a gyertyákat bizony alvás után sem gyújtottuk meg... Egy apró, be nem tartott ígéret, amiből sajnos nem csak egy van. Pedig hidd el, ez nem direkt volt. Egyszerűen elfelejtettem a sok teendő miatt, ami a kétgyerekes élettel jár. Nem gyújtottuk meg a gyertyákat, nem hallgattuk meg a Bodzavirágot, nem hívtuk fel a nagybátyádék...