El ne késs!
Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. Péter második levele 3. fejezet 9. verse Nem tudom, ki hogy van vele, de én magam részéről kifejezetten utálok várni. (már elnézést, hogy nem voltam elég szofisztikált) Amikor a főiskolára jártam, minden reggel megvártam egy csoporttársamat, akivel együtt léptük át az iskola kapuját. Sokszor egészen hosszú ideig várakoztatott. Nem egyszer előfordult, hogy több mint harminc percen keresztül várakoztam. Egy hideg reggelen is eljátszotta velem ezt, de én nem tettem semmit, csak vártam. (biztos feltesszük magunkban a kérdést: „akkor minek vártad?”) Amikor első éves voltam, jobb szerettem az egyetem mellé járni csocsózni, ezért a legtöbb információ hozzám el sem jutott. Viszont ez a csoport társam mindent tudott. Mit mikor hogyan kell leadni és kinek. Ő volt úgymond a személyi asszisztensem. Fizetni nem tudtam ...