Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 28, 2021

Te melyik csapatot választod?

Kép
”Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.” Jelenések könyve 2:11 A halál gondolata már önmagában is rémisztő lehet. Amikor a puska csövével nézünk szembe, nem vagyunk nyugodtak, bármilyen erősek és higgadtak is vagyunk. A halállal szembenézni félelmetes dolog. Néha még a hit sem elég erős, és csak a rettegés marad. Isten ismeri az embert. Hogyne ismerné, hisz Ő tervezte, alkotta, sőt, saját magához hasonlóvá teremtette. Éppen ezért pontosan tudja, hogy mennyire félelmet keltő az elmúlás gondolata az emberben. Az, aki a szeretetével formálta az embert, életet adott neki, ma reményt akar adni a félelem helyére. Istennek sosem állt szándékában, hogy rettegést keltsen, bár azért néha sikerült neki. Amikor a halálról beszélünk, azt úgy kezeljük, mintha Isten tervének része lenne, és az Ő terve szerint kellene meghalnunk, pedig ez tévedés. A Teremtő tervében nem szerepelt a halál. Persze opcióként felvázolta Ádámnak és Évának,

Nem erővel, sem hatalommal

Kép
  " Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. " Zakariás 4. fejezet 6. vers Egészen szórakoztató tud lenni, hogy - vérmérsékletétől függően - ki mit kezd a befőttes üveg tetejével, ami sehogy sem akar engedni. Először jönnek a különböző segédeszközök: a konyharuha, a gumirongy és a nekifeszülés. Amikor ezek nem működnek, akkor jönnek a kreatív megoldások: a kanállal ütögetés, a levegő kiengedése a tető alól, és a rábeszélés - többen ugyanis becézni kezdik a kupakot ennél a stádiumnál. Ha ezek sem működnek, akkor azt tapasztalom, hogy jön az izomerő, némely esetben a falhoz vágás... Az "erőszak semmit sem old meg" elv ütközik a "nincs nehéz probléma, csak nagyobb kalapács kell" elv ütközik ezen egészen triviális, hétköznapi probléma kapcsán. Milyen jó, hogy Jézus nem Thor! Isten nem az erőszak Istene. Isten a "szelíd hang" Istene. Egy kedves, partneri beszélgetésre hív - már elég régóta. Halkan és szelíden sz

Ketten egy biciklin?

Kép
"Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus."  Pál levele a filippiekhez 3:12 A legszebb öröm a káröröm, szokták mondani. Ha nem is szép, de ki az, aki ne horkanna fel az ehhez hasonló videókat látva? A kerékpárverseny célegyenesében járunk. Az élen járó versenyző méterekkel előzte meg a társait, a második versenyző nem is látszik az utolsó kanyarban. A győzelem esélye? Száz százalék. Olyan nincs, hogy nincs meg az arany. Emberünk ezt pontosan tudja, még egy utolsó alkalommal hátrapillant, és amikor látja az előnyét, örömében mindkét kezét az égbe emelve ünnepel, ahogy teljes sebességgel a cél felé száguld. A közönség őrjöng. Kavics. Repülés. Földetérés. Főhősünk nem ütötte meg magát, jobban fáj neki a szégyen, és a tudat, hogy túl korán ünnepelt. Két méterrel a célvonaltól figyeli, ahogy a versenytársai egyenként suhannak be a győzelembe. Majdnem ő nyert. A "majdnem" azo

A szabadság törvénye

Kép
  „ Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni .” ( Jakab apostol levele 2. fejezet 12 . vers ) Egyszer egy házsártos, örökké morgolódó, másokat folyton piszkáló és kritizáló asszony elment a paphoz, akinek a következőképp panaszkodott: - Mennyire igaza van a Bibliának, hogy az emberek az utolsó időben utálatosak lesznek. Engem se szeret senki, mindenki elkerül. Erre a pap, aki ismerte az asszony természetét, azt mondta: - Gyere csak ki a templomkertbe. – Majd szakított egy pitypangot, melynek elnyílt sárga koronája helyén már csak fehér magvacskák ültek – Fújjál rá. - Az asszony ráfújt. A magvak szálltak mindenfelé. Majd a pap azt mondta; - Most szedd össze mindet. – Nem tudom, hisz összevissza hullottak. Ezután a pap lehajolt, leemelt a kápolna kőkerítéséről egy közepes követ és azt kérte: - Kérlek, hogy gurítsd le ezt a követ innen a dombról a völgybe. – Az asszony megtette. A kő pattogva, más köveknek nekicsapódva gurult le a do

Készülj fel!

Kép
„Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?!” Jeremiás próféta könyve 12.fejezet  5.vers Egy erdőben vagy. Körülötted minden sötét, hideg. Zajokat hallasz és felkapod a fejed, mert félsz. Félsz a veszélytől, félsz attól, hogy mi van a sötétben és torkodban dobogó szívvel, remegő kézzel, lélegzet visszafojtva figyelsz. A lehető összes rossz dolog átfut a gondolataidon és nem tudsz semmit tenni ellene, mert a félelem irányít. Fújni kezd a szél és a fák lombjai közt felvillan a Hold fénye. Éppen csak néhány pillanatra látod, de ez épp elég ahhoz, hogy egy röpke ideig tovább láss az orrodnál. …meglátsz egy ösvényt és látod a kiutat. Ez hatalmas lendületet ad, hiszen már van előtted valami cél. Lassan a Nap is felkel. A sötétben minden olyan félelmetes, minden rémisztő és veszélyes. Alig merünk még lépdelni is, nehogy egy szakadékba találjuk magunkat. Ez a félelem megfer

Teljesedik-e az álmunk?

Kép
  "Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert." Habakuk próféta könyve 2. fejezet 14. vers Lassan megtelnek az üzletek polcai ajándéktárgyakkal, már ott sorakoznak az élelmiszerboltokban a csokimikulások, fahéjas csokoládétól illatozik a konyha, szólnak a karácsonyi énekek és a televízióban megjelentek a szentimentális és romantikus filmek. Sokan meggyújtották az első adventi gyertyát és tervezgetik a családi szentestét, esetleg a templomi ünnepséget, no meg a gyülekezeti jótékonykodást is.  Lehet, hogy csak az ünnepre való készülődés teszi, de az ember szíve ilyenkor megtelik örömmel, békességgel és vágyunk arra, hogy az álmaink valóra váljanak. Igen, nekünk, hívő keresztényeknek is van egy álmunk, amit dédelgetünk és szeretnénk, hogy megtörténjen: az, amit Habakuk próféta úgy fogalmazott meg, hogy Isten dicsősége töltse be a földet. Legalább olyan örömmel töltene be ez minket, mint amit a próféta neve is jelent , amire mindenki vágyik az

Az első

Kép
„Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.” Ezékiel könyve 11. fejezet 19-20. verse Advent. Várakozás. Mindannyian várunk valamire. Egy bíztató hírre a kórházból, hogy a szeretted lekerült a lélegeztetőgépről, állapota pedig, ha lassan is, de javulást mutat. Arra, hogy végre itt legyen a téli szünet, és meglátogathassátok a nagyszülőket. Egy cseppnyi magányra, hogy levegőhöz juthass a mindennapok hajrájában. Arra, hogy végre este legyen, felgyulladjon az első gyertya lángja, a hit lángja, és a bennünk pislákoló fény is megerősödjön, két kézzel kapaszkodjon a Mindenhatóba, és bízzon abban, Ő a kezében tartja világunkat. Mert Ő tényleg kezében tartja, nem hagyott minket magunkra. Erre emlékezünk, hogy képes volt odaadni értünk Fiát, aki emberré lett, megszületett, hogy megszabadítson minket