reggeli dicséret

Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Lukács evangéliuma, 15. fejezet, 8-9. vers Ha valakinek közületek van két házikedvence, és az egyik elkóborol, nem fogja otthon hagyni a másikat egyedül, és nem megy-e addig, amíg meg nem találja az elkóboroltat? És ha megtalálta, örömében átöleli, hazaviszi, és megírja Messengeren a barátainak, hogy mi történt: "Örüljetek velem, mert megtaláltam az elkóborolt házikedvencemet!" Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint akármennyi igaz miatt, akiknek nincs szükségük megtérésre. Vagy ha valaki épp a munkahelyére siet, és indulás előtt nem találja a telefonját, vajon nem veszi le azonnal a cipőjét, forgatja fel az egész lakás...

"Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!" Zsoltárok könyve, 105. fejezet 3. vers Ma, az okostelefonok és az internet korában már talán el sem tudjuk képzelni, milyen izgalmas élmény lehetett az első telefonos beszélgetés. Míg 150 évvel ezelőtt szinte csodának, évtizedekkel ezelőtt pedig hatalmas könnyebbségnek számított a telefon használata, mai, rohanó világunkban nem mindig társulnak ilyen pozitív élmények a telefonbeszélgetésekhez. Korunk nyüzsgő forgatagában gyakran nehezedik ránk a túl sok tennivaló és túl sok információ súlya. Nehéz rendszereznünk, éppen mivel foglalkozzunk, mit tartsunk az eszünkben. A hivatalos telefonhívások pedig csak növelik ezt a terhet. Ha meghalljuk a telefon csörgését, gyakran összeszorulhat a torkunk: “Na, most éppen ki keres? Mit felejtettem el? Újabb munkát akarnak rám sózni? Vagy talán rossz hírt fognak közölni velem?” Ha pedig hívnunk kell valakit: “Vajon épp mit csinál az illető? Jókor hívom? Fel fogja egyáltalá...

"De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." Az Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 6. verse Már több, mint fél órája vonalban vagyok az egyik nagy multinacionális lakberendezési cég munkatársának bejelentkezésére várva, pedig csak egy rendelésemen szeretnék módosítani. “Hívása nagyon fontos a számunkra” mondja a géphang újra meg újra — egy mondat, amit sokkal könnyebb lenne elhinnem, ha tényleg kapcsolnák végre a munkatársukat. Sault — vagy ahogy a ma felidézett történet után nem sokkal mindenki meg fogja ismerni, Pál apostolt — Isten is hívta. Nem fel , hanem el . Azért, mert meg akarta mondani neki, hogy mit csináljon. Módosítani a szerződésen. Eddig Saul úgy gondolta, hogy a szerződés arról szól, hogy ő minden olyan hangot, ami veszélyeztetné az Isten hitét (értsd: a keresztényeket) minden lehetséges eszközzel vissza kell szorítson, a Jézust követő hívőket el kell pusztítania. És ennek a szerződésnek Saul maradéktalanul eleget is tett. Nála le...