Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június 27, 2010
Surviver (Túlélő) "De aki mindvégig megáll, megtartatik." Máté 24,13 (Ravasz L. ford.) A cölöpök úgy másfél méterre emelkedtek ki a az egzotikus öböl tengerkék vizéből szemben a karcsú stéggel. A cölöpök tetején órák óta három versenyző gubbasztott, mint valami harcedzett sirály, egyensúlyozva a néhány négyzetcentiméteres felületen. A stég deszkáin törökülésben, egy komoly férfi figyelte minden rezdülésüket, de eddig nem látott végzetes hibát. Igaz, a látszólagos mozdulatlanságban már látta a jeleket, megremegő izmokat, a feszülő ízületeket, a verejtékező homlokokat és az óvatos mozdulatot, ahogy egyikük – vigyázva, hogy ki ne billenjen egyensúlyából – kitörölte szeméből az izzadtságot. "Milyen őrült kínzási módszer ez?" – bámultam meredten a tv képernyőjét. Miért csinálják ezt ezek az emberek? Nem voltak körülöttük veszélyes cápák, akik kiüldözték oda őket, nem forgott veszélyben az életük. Teljes önszántukból vállalták mindezt, egy játék kedvéért, aminek egymi
Megerősít az Úr „Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét!” Zsoltárok 29: 11. Ahogy ma reggel elolvastam ezt az Igét, engedtem, hogy mélyen érintse meg a szívemet. Mivel kicsit távolinak éreztem magamtól a „népet”, átfogalmaztam ezt a zsoltárverset valahogy így: ’Az Úr erőt ad Panninak, az Úr békével áldja meg családját!’ (Családom is és én is a ’nép’ része vagyunk – nem igaz?) Így már egészen másként hangzott. Elképzeltem, ahogy a mai napon angyalok ezrei állnak készenlétben, hogy erőt adjanak, amikor elesem, amikor elhibázom. Hányszor ébredtem fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem! Hányszor gyötörtek gondok – hogyan oldjam meg ezt a problémát! És hányszor megtapasztaltam, hogy valóban erőt kaptam az Úrtól! Tán észre sem vettem a pillanatot, amikor minden sínre került. Erőt kaptam a terhek hordozásához, erőt, hogy megvigasztaljak valakit, erőt, hogy erősítsem a megfáradtat. Honnan? Magamból? Nem! Nem! Az Úr adott erőt! Nem tudom, észrevetted-e, milyen hiánycikk lett a
A bűn és a megváltás hatása " Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává." Pál levele a rómaiakhoz 5:18 Ádám és Jézus. Két történelemformáló férfi a Föld nevű bolygón. Ádám egy pillanat alatt, Jézus 33,5 év alatt adta a világnak azt, amiről híres. Ádám egyetlen döntése következtében a bűn és a halál lett természetes a Földön, Jézus pillanatonként meghozott tökéletes döntései mentették meg világunkat az örök pusztulástól. Ádám tökéletes környezetben, a rossz visszahúzó és elbuktató belső hajlandóságától mentesen hozott döntést a rossz mellett - külső ráhatásra, de nem kényszerítésre, hanem szabad akaratból -, míg Jézus a legnehezebb körülmények között, a bűn 4000 éves romboló munkájának hatásai után, élete minden egyes pillanatában, folyamatosan kényszerítések és fájdalmak közepette is tökéletes maradt. Ádám egyetlen harapással vesztette el a tökéletességet, Jézus pedig a le
A tiszta szem „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.” (Máté evangéliuma 6. fejezet 22. vers) Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Ahogy odanézett, megrémült, mert egy rendőr volt az. Megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába. Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyait átadva ezt mondta: “Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Ugyanakkor láttam a lökhárítón a >
Életed része-e hited? „Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!” Lukács evangéliuma 17. fejezet 5. verse Három évig tanultam görögül és ez alatt megtanultam, hogy mit nem tudok. Ha olyan igével találkozom ami nem egyértelmű a számomra, akkor a pontos fordításáról megkérdezem „nyelvtudós” barátaimat. Lukács evangéliumában is, ahogyan olvasgattam az ötödik fejezetet valami feltűnt. A keresztény erényekről beszélget Jézus a tanítványaival és ekkor jön az ő kérésük: „Növeld a mi hitünket”. Kicsiny hitük volt a tanítványoknak? Mi a hit? Miről is van itt szó? Az én „nyelveken szólás ajándékával” megáldott barátaim azt mondták, hogy itt az eredeti görög nyelvben azt kérik a tanítványok, hogy „adj nekünk még hitet is”. Nincs szó „növekedésről, gyarapításról”. Így már érthetőbb az egész párbeszéd ami Jézus és a tanítványai között zajlott. Ha valaki új életben van, annak az életének a része a hit. A hit az nem mennyiségi kérdés. Itt nem
Megelégedettség “Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” Filippi 4:11 Nem könnyű elégedettnek lenni. Mai világunknak mintha lenne egy része ami állandó rohanásra késztetne, hogy elérjük az elégedettséget. Amikor kitűzzük a célt, akkor pedig elérésekor mindig úgy járunk, hogy “újabb csúcsot pillantunk meg”. És máris belevetjük magunkat a küzdelembe, hogy elérjük… Ha az elégedettség érzésére gondolok, akkor mégsem sikeres pillanatok jutnak eszembe. Sokkal inkább azok a reggeli séták, amiket az iskolába menet tettem meg. Emlékszem, hogyan csodálkoztam rá a virágba nyíló bimbókon, az első rügyeken, a friss havon és a tavaszi esők pocsolyáin. Ha jól belegondolok, akkor a megelégedettség nem tettekből fakadt, hanem hitből, bizalomból és az életre való rácsodálkozásból. Talán ma ezért nem találom sokszor az elégedettséget felnőttként? Talán túl nagy a távolság a vágyaim, igényeim és szükségleteim között? Vagy talán elveszíti a f
Batyu a batyud helyébe "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok a lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." Máté evangéliuma 11:28-30 Fáradt vagy, és nem kívánsz mást, csak a kényelmes, puha ágyadat, vagy inkább egy lakatlan szigetet, ahol senki nem háborgathat. Dörzsölöd a szemeidet, de nem érzel semmi javulást, és semmi más nem hiányzik jobban, mint az igazi pihenés. Esetleg rád szakadt a felhőtlen nyár, de valahogy mégsem igazán felhőtlen, mert a hétköznapi gondok és életed problémái számára nincsen vakáció. Minden reggel megtalálnak, néha esténként sem hagynak nyugodni. Rágódsz rajtuk, kétségbeesetten próbálsz megoldást találni, de csak annyit haladsz előre, mint egy egész napos hintázás során egy hintaszékkel. Mindannyiunknak megvannak a maguk problémái, terhe