reggeli dicséret

  “Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Lukács evangéliuma 16. fejezet 10. vers Képzelj el egy vizsgát! Van öt kérdést. Minden kérdés egy pontot ér, és ahány pontod van, olyan jegyet kapsz a végén. A jó hír, hogy a kérdések különböző nehézségűek, így egy-két pontot elérni nem nagy kunszt. A rossz hír, hogy mindre helyesen kéne válaszolni, hogy jó eredményed legyen, és utána jó munkát kapj. A világunk így működik, és ránézésre Isten is így néz bennünket. Jézus elmesél egy zavarba ejtő példázatot. Egy sáfár (vagyon kezelő) rosszul végzi a munkáját, amiért ki akarják rúgni. Gondol egyet, és összegyűjti azokat, akik tartoznak az urának, és elengedi a tartozásuk egy részét, hogy lekötelezze őket. Gyakorlatilag meglopja a főnökét, ő meg ezért megdicséri, sőt, Jézus is elismeri a bölcsességét. Nagyon fura. Valahogy nem illik ide a 10. vers, ami azt mondja: “Aki hű a kevesen, a sokon is hű az,  és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Olyan, mi

" De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. "  2 Királyok könyve  6. fejezet 16-17. verse A történelem emblematikus pillanatai, amikor egy kicsiny sereg hősiesen szembeszáll a túlerővel, és megkísérli a lehetetlent. Gondoljunk csak a pozsonyi csatára, Eger vagy Szigetvár ostromára, vagy épp az 1849-es tavaszi hadjáratra. Akármi is történjen, a hősiességük vagy hatalmas dicsőségként, vagy tiszteletre méltó áldozatként vonul be a történelembe. Isten népe is harcban áll, persze nem fizikai haderővel, sem nem emberekkel: "Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Efézus 6:12) Vajon ki az erősebb? Van-e értelme a küzdelemnek? Esetle

"Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik." A példabeszédek könyve  18. fejezet 15. vers Vannak olyan dolgok, melyek elválaszthatatlanok egymástól. Ilyenek a villámlás és a dörgés, a tűz és a füstje, az egyik nem létezik a másik nélkül. A Példabeszédek könyve is egy ilyen párosra épít: a bölcs ember és a bölcsesség elválaszthatatlan egységére. Mindannyian szeretnénk bölcsek lenni, én legalábbis soha nem találkoztam még olyannal, aki úgy gondolta volna, ostobának lenni sokkal jobb, mint értelmesen élni az életet. Igaz ez még akkor is, ha ettől függetlenül azt látni, hogy valóban bölcsekből sokkal kevesebb járkál az utcákon, mint ostobákból, vagy ahogy a Példabeszédek bölcse nevezi, balgákból. Szóval bölcs és bölcsesség. Egyértelműnek, sőt, néha gyermetegnek is tűnhet a kettő kapcsolatának bemutatása a bölcsességirodalomban, pedig fontos igazságot rejt a bölcsesség keresésének és meglelésének gondolata.  A Biblia tanulsága szerint a bölcs

„És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk? Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett. És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.”   ( Lukács evangéliuma 3. fejezet 12-14. vers ) Emlékszem, a Teológiai főiskolán már túl voltunk az első néhány homiletika órán - A homiletika az igehirdetés tudománya, ami arról szól, hogy egy prédikációt miként kell összeállítani, elmondani, milyen történeteket válasszunk, milyen hosszú legyen, stb. - mikor az egyik szombaton egy nyugdíjas kolléga igehirdetését hallgattam. Hallgattam? Mondjuk úgy, inkább, hogy a tanórán tanultaknak megfelelően analizáltam: ’Ezt a mondatot jobban kéne hangsúlyozni!’ ’Nagyobb hangerővel!’ ’Itt lehetett volna hatásszünetet tartani’ ’Na ide be lehetett volna szúrni egy történetet illusztrációként’…

„Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az Úr mellett, nem hagytuk el őt. A papok az Úr szolgálatában állnak, Áron és fiai és a léviták is munkában vannak.” Krónikák második könyve 13. fejezet 10. verse A jelenlegi világhelyzet általánosságban 3 csoportra osztja az embereket: vannak, akik közel kerülnek Istenhez, vannak, akik végletekig eltávolodnak és vannak olyanok is, akik tudomást sem vesznek az Ő létezéséről. A nehéz, kritikus szituációk, helyzetek, események gyakran felszínre hozzák azt a kérdést, hogy hol van Isten ilyenkor? Két király, Abijjá és Jeroboám csatájába nyerünk bepillantást, amikor a fenti verset a történetben olvassuk. Egy kritikus helyzet áll elő, amikor Abijjá mögött csak négyszázezer katona sorakozik föl, míg Jeroboám mögött csaknem nyolcszázezer válogatott katona jelenik meg a csatasorban. Elnézve a számokat, bátran kijelenthetjük, hogy ki az, aki nyerésre áll. Abijjá, mielőtt elindulna a csata felszólal és figyelemre kéri az ellensége

"Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart." Példabeszédek könyve15. fejezet 18. vers Gyermekkoromtól kezdve voltak gondjaim a harag kezelésével. A családi fotóalbumban van egy kép, ahol öt-hat éves vagyok és a szomszéd kerítése mellett, a bokrok alatt állva éppen toporzékolok valamiért; már rég nem tudni miért. Emlékszem arra is, amikor karácsonyra sílécet kaptunk a bátyám meg én. Természetesen ő, a nagyobb, hamar rápattant és ügyesen siklott a házunkhoz közeli dombokon. Én bőszen felgyalogoltam a hegy tetejére és leültem, hogy felcsatoljam a léceket. Letettem magam mellé az egyiket, míg a másikat próbáltam a lábamra erőltetni. Nagy nehezen sikerült, de ahogy felnéztem látom, hogy a másik sehol. Természetesen a csúszós léc alig várta, hogy megléphessen tőlem, mivel nem szúrtam a végével  bele a hóba, hanem csak úgy, irányba állíttottam a lejtő felé és a gravitáció elvégezte a dolgát. Az megindult lefelé a haragom meg felfelé a fej

„Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri.” Példabeszédek könyve 28:27  A héten ellátogattam a szülővárosomba, és szerettem volna valami maradandó, de természetes díszt venni a családtagjaim sírjára. Az első virágosnál, ahova betértem, nem jártam sikerrel, és segítséget sem akart adni, merre keresgéljek tovább. A következő virágost a vásárcsarnokban találtam, ott sem volt ilyen dísz, viszont az eladóhölgy nagyon kedvesen felajánlotta, hogy ha hozok a csarnokkal szemben lévő kertészetből virágot, ő szívesen elülteti nekem egy szép kaspóba.  A kertészetben gyönyörű kövirózsákat találtam, alig tudtam választani. Végül vettem három különbözőt a három sírra, és visszamentem a csarnokba a virágoshoz. Ott már az előző eladó kolléganője fogadott kedvesen, hogy hallotta, miben egyeztünk meg, szívesen segít, nézzem meg a kaspókat. Mivel nem volt olyan, ami igazán jó lett volna, átkísért a helyben dolgozó fazekashoz. Az ő árui köz