reggeli dicséret

Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent. Lukács 24,50-53 Ha valaha el kellene hagynom a földet, ahol élek, biztos azt a helyet szeretném látni utoljára, ahol mindig jól éreztem magam; és azok arcát szeretném magammal vinni az emlékezetemben, akik a legfontosabbak a számomra. Jézusnak ez a hely Betánia volt, szerettei pedig a tanítványok. Betánia a nyugalom, a béke, a pihenés, a szeretet helye volt a Megváltó számára. Itt élt a három testvér, Márta, Mária és Lázár, akik kedves barátai voltak. Amikor ide utazott fáradságos munkája után, végre Ő is úgy érezte, hogy hazatért. Régi otthona már rég nem volt számára otthon. Amikor kijelentette magáról, hogy Ő az Eljövendő, atyjafiai elvetették, sőt meg is akarták kövezni Őt. Saját testvérei csak visszahúzó erőt jelen

„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.” Lukács 10:21. Új Prot. Ford. Sokszor tapasztaltam, hogy egy olyan családban, ahol naponta kézbe veszik a Bibliát, egy ötéves gyermek többet tud, mint egy idősebb „vallásos” személy, aki büszke arra, hogy őt ilyen vagy olyan vallásúnak keresztelték meg gyermekkorában. Sokszor találkozom olyan személlyel, aki, bár iskolázottság szempontjából nem jutott fel a létra legmagasabb fokára, de ízesen és helyesen hasogatja Isten beszédét. Van egy kedves erdélyi Gábor-cigány barátom. Egy alkalommal bejött abba a turista-csapatba, akikkel Erdélyben jártunk, és „szájtátva hallgatták” a csoport tagjai, ahogy Jézusról beszélt. Egyszerűen, tisztán, őszintén, hitelesen. Jézus ujjongott, amikor látta, hogy egyszerű emberek élete megváltozik, amint megértik az igazságot.

"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt." Máté evangéliuma 13:45-46 Tulajdonképpen ő nem is volt okos. A házát, az úszómedencéjét, az autóját, a ruháit, a nyaralóját, a garázsát, a lakóautóját mind odaadni, csak azért, hogy egy gyöngy tulajdonosa lehessen? Sokra nem ment vele. Nem vehette magára, nem vitte el sehova, nem lakhatott benne, nem adott meleget. Jézus a megalkuvást nem tűrő keresés elszántságát és lendületét példázza ezzel a kis történettel. A kereskedő nem törődik a közvéleménnyel, nem gondol a jövőre, nem érdekli a kritika, mindent kész feláldozni, hogy megkapja, amire mindennél jobban vágyik. Mi vágyunk-e ennyire a mennyek országára? A fuldokló ember levegő iránti vágyához fogható-e a vágyunk Isten iránt? Vagy jobban érdekel, hogy mit mond ez a világ, mit tart divatosnak és mit elvetendőnek? Kinek a tetszését keressük? Isten véleménye s

„Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.” (Lukács evangéliuma 15. fejezet 10. vers) Minket, magyarokat a pesszimista nemzetek közé szoktak sorolni. Azok közé, akiknek a pohara mindig félig üres, és akik a sajtban is csak a lyukat látják. Azonban, én úgy gondolom a szomorúság, elkeseredés és depresszió nem nemzetfüggő, és ezek valamelyikétől kisebb, vagy nagyobb mértékben mindannyian fertőzöttek vagyunk. S mit teszünk ez ellen? Buliba megyünk, hallgatjuk a kabarét, megnézünk egy szirupos romantikus filmet, vagy egy vígjátékot, de ezek csak ideig, óráig tartó örömet adhatnak. Nem beszélve arról, hogy mindezek az örökkévaló értékektől nagyon távol állnak. Mai Igénk arról beszél, hogy van olyan dolog, amely az egész világegyetemet örömmel tölti el. S ez nem más, mint a megtérés. Ami nem csupán bűnvallás, nem csupán egy-egy csendes reggeli fohász. A megtérés gyümölcsöt terem. A szavak tettekké válnak, az imádságot cselekede

 „Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.”  Lukács evangéliuma 15,4-7 Gondolkodtál már azon, hogy Isten mit csinál éppen most? Még nálunk korán reggel van, de mit csinált a mai napon? Bizonyára nagyon sok szomorú embert látott. Láthatott beteg kisgyermekeket, síró feleséget, akinek talán nem ébredt fel a férje. Bizonyára már nagyon sok temetésen is ott volt. Isten olyan sok szomorúsággal találkozik nap mint nap, de a ma reggeli igénk azt mondja el, hogy mi az amivel örömet hozhatun

" Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: " Jelenések könyve 14:2-3 Egy jó ének képes arra, hogy mély érzelmeket és gondolatokat ébresszen bennünk. De hogyan születnek az énekek? Nem vagyok zeneszerző, sem dalszövegíró, de azt tudom, hogy a legtöbb szerző saját benyomásaiból, megérzéseiből táplálkozik. Ettől lesz hiteles, sikeres, és könnyen érthető számunkra. Ebből adódik az egyértelmű kérdés: ha szeretnénk Istennek énekelni a megváltottak seregében, hogyan tanulhatjuk meg a legfontosabb éneket? Ezt az éneket nem lehet kottából, vagy hallás után elsajátítani. Ezt csak azok ismerik, akiknek van miről énekelni. A Jelenések könyvéből kiderül,

„ Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt. ” Mózes második könyve 10:22-23 Tavasz van, érzed az ébredő föld illatát, érzed, hogy a levegő más, és bár még itt-ott tartogat meglepetéseket a tél, de szívedben tudod, hogy ez már nem végleges. Tavasz van, a nap másként süt le rád, és végre megmelengeti lelkedet. Éhesen szívod magadba a még gyenge fénysugarakat, de érzed, nemsokára minden újraéled, és virágba borulnak az útmenti cseresznyefák.  Elég volt már a tél sötétségéből, a hidegből, a reménytelen éjszakákból - vágysz a fény után, az élet után, és tudod, eljött a te időd. Bár a gyenge tavaszi égbe még pőrén nyúlnak az ágak, de belül ott lüktet egy újabb esély, egy újabb virág és gyümölcs képe.  A függöny redői közt belopódzó sugarak elhozzák számodra is a tavaszt, a remény üzenetét. Nem kell töb