A várakozás próbája
„Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik, s nem hiúsul; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.” Habakuk 2.3 (Szent István Társulat fordítása) Biztosan ismered azt a helyzetet, mikor a család elindul valahova messzire, s a gyerekek a második kanyar után elkezdik kérdezgetni: „Ott vagyunk már?”; „Mikor érünk már oda?” Ilyenkor nagy türelemre van szükségük a szülőknek, mert az út java még előttük van... Nem könnyű fenntartani a készenlétet, a feszült figyelmet, amikor év év után múlik el, s úgy tűnik, mintha semmi nem valósulna meg Isten ígéreteiből. Milyen fontos ilyenkor emlékezni arra, hogy a reménységünk nem elméletekre, vagy pusztán emberi vágyakra alapul, hanem Isten biztos prófétai beszédére, melynek megbízhatóságát a beteljesedett próféciák igazolják. Nagy veszély van abban, ha a – látszólagos – késedelem miatt szem elől tévesztjük a célt, és a körülmények elterelik a figyelmünket. Megkérdőjelezzük a második advent valóságát, belemerülünk az élet öröme...