Kezeket a magasba!
És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. Mózes második könyve 17. fejezet 11. vers Ha vannak a Bibliának nehezen érthető részei – márpedig akadnak jócskán – akkor az egyik ezek közül a mai szakasz és az azt körülvevő történet. Nem elég, hogy Izráel népe csodálatos módon kimenekült az egyiptomi rabszolgaság alól, száraz lábbal keltek át a tengeren és a többi nehézséget is mind Isteni segítséggel leküzdötték, most újra egy megoldhatatlan problémával szembesülnek: az amálekiták hadserege állja útjukat az ígéret földjére tartva. Az olvasó már majdhogynem fejből tudja az ilyenkor szokásos forgatókönyvet – tudniillik hogy Isten majd úgyis kihúzza őket a csávából. Ami eddig talán fel se tűnt a történeteket olvasva, az most szemmel láthatóvá válik: a tengert bottal kell kettéhasítani, a keserű vízbe bele kell dobni az Isten által mutatott fadarabot, a mannát szigorú rendszer szerint kell összegyűj...