reggeli dicséret

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. Máté evangéliuma 6:34 A gondtalan gyermekség elmúltával mindannyiunknak van küzdelme a félelmekkel, aggódással. Az aggodalom alattomosan ejt rabságba. Csendben, szinte észrevétlenül lopakodik be szívünkbe. Áthatja érzelmeinket, foglyul ejti gondolatainkat, megfoszt az életörömtől és életerőtől. Mivel beszűkíti a látásunkat, ezért nem egyszerű Jézus felszólításának - “ne aggódjatok” - engedelmeskedni. Úgy tapasztalom, hogy nem is lehetséges ez számomra, amíg az aggodalomra okot adó dolgon, dolgokon rágódom. Amire szükségem van, az az, hogy levegyem róluk a tekintetemet és máshova, Jézusra, a Mindenhatóra tekintsek. Ha ezt sikerül megtennem, akkor az aggódás szorítása enged, s lassan átveszi a helyét a bizakodás és békesség. Te mikor és mi miatt szoktál aggódni? Mit tehetnél, hogy kitartóan Jézusra nézz? Legyen áldott a napod!

„Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Lukács evangéliuma 18.16-17 Az utóbbi időben többször foglalkoztatott ez az evangéliumi jelenet. Jézus felháborodása (Márk 10.14) amiatt, hogy a tanítványok nem engedik oda az anyukákat gyermekeikkel hozzá. Valamint az, hogy sokszor mi felnőttek jelentünk akadályt a gyermekek számára azzal, hogy megbotránkoztatjuk őket képmutató, rideg, önző viselkedésünkkel. Próbálom számba venni azt is, mi mindenre gondolhatott Jézus akkor, amikor azt mondta: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Nem merném azt állítani, hogy sikerült mindent összegyűjteni ezzel kapcsolatban, de röviden megosztom, amit én megláttam. Eszembe jutott egy jelenet, amikor egyik kisfiammal sétáltunk. Már akkora ...

  „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?”   ( Máté evangéliuma 6. fejezet 31. vers )   Mai Igénk margójára az egyik legkedvesebb könyvemből, - E.G.White Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban című fejezetéből - szeretném megosztani azokat a sorokat, melyeket gyakran elolvasok, és mindig hatalmas erőt adnak nekem: „Sokan, életútjukon gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal, csalódásaikkal, és szívük csüggedt. Európai tartózkodásom alatt egy ilyen lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A levél vétele utáni éjjelen álmot láttam. Nagy kertben jártam, melynek tulajdonosa körülvezetett mindenfelé. Én virágokat szedtem és kellemes illatukban gyönyörködtem, amikor hittestvérem, akitől az említett levelet kaptam, és aki szintén mellettem haladt, a jelentéktelen tövisekre figyelmeztetett, melyek útját állták. Szomorúan állott ott és panaszkodott. Nem köv...

Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lukács evangéliuma 21:28 Válság vagy váltság - leírva csak egy betű, jelentésben viszont milyen nagy a különbség a két szó közt! A legtöbb hír rossz eseményekről számol be, vagy rosszat jelez előre. Minden nap hallunk, olvasunk olyan újabb dolgokról, amik aggodalommal tölthetnek el minket. A hétköznapok sok örömét, a kicsi jó híreket, az apró előre lépéseket már alig-alig vesszük észre, annyira „rá vagyunk kattanva” a szenzációra, az ijesztő hírekre. Amikor Jézusnak a végidőről szóló beszédét olvassuk a Lukács evangéliuma 21. fejezetében, rémüldözünk, borzongunk, és katasztrófa- és horrorfilmekbe illő jelenetek peregnek le lelki szemeink előtt. Ez nem teljesen alaptalan, hiszen Krisztus elmondása alapján a jövő valóban sok szörnyűséget tartalmaz: hamis Krisztusok, vallási üldözések, földrengések, háborúk, járványok, éhínség, ellenségeskedés a családokban, és...

"Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!" Sámuel első könyve 7:12 Az embernek véges a memóriája, és ezt mindenki nagyon jól tudja, éppen ezért több módszert is kitalált, hogy hogyan tudja ezt a véges memóriát megtámogatni. Ilyenek például az évfordulók, ünnepek, de ilyenek azok az emlékoszlopok is, melyeket az Ószövetségben Izrael népe alkalomról alkalomra felállított a fontosabb helyeken. Ilyen emlékoszlopot állított Sámuel is, melyet a Biblia tanúsága szerint “Eben-Háézernek” nevezett el, magyarul “a segítség kövének”. A mi életünkben is vannak ilyen emlékoszlopok, “segítség-kövek”, csak sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni őket. Olyanok vagyunk, mint az a fiatalember, aki az ünnepi hétvége előtt még gyorsan be szeretne vásárolni a helyi bevásárlóközpontban, de ahogy ez lenni szokott, neki sincs sok ideje. Így hát autójával a parkolóba érve Is...

“Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsoltárok 121:1-2 Hányszor kérdezted, hogy miért nem segít Isten? Látszólag nem történik semmi, holott te igenis bajban vagy, szükséged lenne rá. A zsoltár író is ezzel a gondolattal, ilyen érzésekkel nyit. Látszólag hitetlenül, Istentől elszakadt emberként keresi a megoldásokat a problémára. Mégis feltekint, és keres valamit, ezért a hegyekre néz. Miért pont a hegyekre néz? Az író nem csak költői képet használ. Ennek jelentősége van. A hegy nem csak egy kő tömb ami ott tornyosul magasan előtted, és vagy kikerülöd, vagy megmászod, hanem ennél sokkal több. A hegy egy hatalmas, erőt ért. Egy kiváló, tökéletes felette álló valamit. Nem véletlen hogy a hegy felé néz. A Biblia történeteiben amikor hegyről olvasunk, ott mindig valami nagy dolog történt. Gondoljunk csak Mózes történetére, amikor a Sinai hegyen megkapja a két kőtáblát, vagy arra miko...

„Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. ” Lukács szerinti evangélium 12. fejezet 27.verse Amikor az ember egy kicsit feszültebb a kelleténél, akkor a légzése rendszertelenné válik, ki-be jár a levegő a tüdejéből, ezért a szív is többször fog dobbanni, tehát jobb, ha valami megnyugtató dologra gondolunk, vagy valamilyen nyugtató légzési gyakorlatot alkalmazunk. Jó gyakorlat az is, ha az ember összekulcsolja a kezét és imádkozik, vagy felnyitja a Bibliát és olvas néhány verset, vagy zsoltárt. Mindenkinek kell legyen egy megoldása arra, ha feszült, hogy a feszültségét oldja. Érdekes a dinamikája ennek a beszélgetésnek, aminek szereplői: Jézus, a tanítványok, és a tömeg. Amikor a tömeg ott tolong, hogy hallják Jézust, hogy lássák őt, először csak szúk körben mondja el a tanítványok számára fontos tanítását: „Óvakodjatok a képmutatástól...” E...

„Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér…” Zsoltárok könyve 69. fejezet 2. verse A mai szakasz illetve az egész zsoltár, amin közösen gondolkodunk egy panasz ének, amely egy hálaénekkel fejeződik be. Ezekre a szavakra azonnal Zsoltárok könyve 130. fejezete jutott eszembe és ott a 7. vers: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! ”. A második gondolatom Jónás könyvét jutatta eszembe és ott a 2. fejezetet, Jónás bűnbánati imádságát, amikor az Úrhoz kiált, és elmondja az 5. és a 8 versben, hogy bárcsak ott lehetne az Istennek templomában, hogy szemtől szembe láthassa az Urat. Ez már akkor történik, mikor Jónás a nagy hal gyomrában van. Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni, inkább őszinteséget kérek! Elevenítsünk fel magunkban egy olyan élményt, amikor úgy éreztük, hogy nincs kiút, egyenesen haladunk mélybe. … biztos nem volt olyan nehéz, mert nagyon szeretünk panaszkodni. Amikor a panaszkodás lehetős...