reggeli dicséret

“Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jelenések könyve 3. fejezet 20. vers Kétféle ember van alapjában véve. Az egyik örül a vendégeknek, a másik nem. Mindkettő azért, mert ismeri a szokásos vendégeit. Ha jók a vendégek, akkor örülünk, ha rosszak akkor nem. Ilyen egyszerű. Mit érzel, amikor kopogtatnak? A kisfiam minden alkalommal amikor csöngetnek, felkapja a fejét, és az ajtó felé siet. Tudja, hogy általában valamelyik nagyszülő érkezik hozzánk. Mivel nagyon szereti őket, szalad az ajtóhoz, és figyeli, hogy vajon ki nyitja majd azt ki. Attól függően, hogy milyen vendégeink szoktak lenni, szeretjük a vendégeket, vagy sem. Attól függően, hogy milyen kapcsolatunk van azokkal akik általában meglátogatnak bennünket, örülünk, vagy már előre idegesek vagyunk miatta. Nincs ez máshogy a bensőnkben sem. A Biblia azt írja, hogy Jézus a szívünk ajtaja előtt áll, és finoman kopog, várva r

"Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad." Ézsaiás 54. fejezet 10. verse Valószínűleg legtöbben láttuk a 2012 című filmet. Előttünk vannak a jelenetek, ahogy a szárazföld elkezdett hullámzani, mintha víz volna, vagy ahogy a Himalája csúcsai felett átcsapott a szökőár, magával sodorva mindent. Persze tudjuk, hogy ez csak egy a sok világvége film közül, és ami benne történt, csak a fantázia terméke. Ilyen dolgok igazából nem történhetnek. Ézsaiás könyvében azonban arról olvastunk, hogy a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak… Akkor lehet, hogy mégis? Gyermekkoromban az egyik legnagyobb vágyam az volt, hogy egyszer eljussak Afrikába, és a szabadban megnézzem azokat a nagy állatokat, amiket mi, európai halandók inkább csak a könyvekben, a tévében, meg az állatkertben láthatunk: az elefántot, a zsiráfot, az oroszlánt, a zebrát, a leopárdot és társa

"Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van."  A jelenések könyve 2. fejezet 7. vers Az egész történet egy fával kezdődött. Az a jó és a rossz tudásának fája volt, aminek a gyümölcse szép volt ugyan, de az íze keserű. Valószínűleg csak átvitt értelemben, hiszen ezt a gyümölcsöt azóta is nemzedékről-nemzedékre örökítjük magunk között mi, emberek, csábítjuk egymást a megkóstolására. A történelem megismétli önmagát, szoktuk mondani, de a valóság az, hogy az a történelem ismétli meg önmagát, amiből nem tanultunk idejében. Az iskolában az évszámokat magoljuk be, de az életben a tanulságokat kell elsajátítanunk. Az élet iskolájában a legnagyobb tanulságok közelebb visznek bennünket a győzelemhez: amikor már nincs szükségünk az első fa édes-keserű gyümölcsére, hanem valami másikra, valami tisztára vágyunk. Önmagunktól nem sikerül kikerülni ebből a körforgásból, noha évezredek bölcselk

  „De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól." ( Thesszalonikabeliekhez írt második levél 3 . fejezet 3 .vers ) Van egy ismerősöm, aki nagy futballrajongó, de akárhányszor találkozunk, mindig más és más csapat mezét ölti magára, mert ahogy mondja, ő csak a nyerteseknek hajlandó szurkolni. S lehet már te is tapasztaltad, hogy mily sokan vannak így, akik szívesen fürdenek a sikereidben, támogatnak, amíg erős vagy, hűségesek addig, amíg minden jól megy. De ha elbotlasz, ha hibázol, ha elfáradsz, ha gyenge vagy, akkor elszélednek mellőled és kerülnek, mint egy leprást. „De hű az Úr” olvassuk az Igében, aki ekkor sem hagy magadra, aki ekkor is kitart melletted. Mert lehetsz akármilyen gyenge, bűnös, akármennyire hűtlen, az Isten irántad való szeretetét, hűségét nem tudod befolyásolni és megállítani. A hűség Isten jellemének alapja: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.” (2Tim.2:13) /RÚF/ Rejtsd szívedbe ma ezt a reménységet

„Én, én vagyok a vigasztalótok! Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?” Ézsaiás könyve 51.fejezet 12.vers Félelem. Harag. Bánat. Gyász. Kétségbeesés. Bizonytalanság. Feszültség. – huh így reggelre azért elég sok negativitás, ugye? Sajnos azonban nem biztos, hogy ezek csak papírra vetett szavak. Vannak emberek, talán azok között is, akik épp e sorokat olvassák, hogy pontosan ezekkel az érzésekkel küzdenek. Nektek és természetesen azoknak is, akik nem érzik most ezeket, azt üzenem: Isten veled van! A napokban nagyon sokat szorongtam. Ennek a szorongásnak több oka is volt/van. Akik hozzám hasonlóan még tanulnak egyetemen (vagy az elmúlt időben friss tapasztalatuk van), azok pontosan tudják, hogy egy vizsgaidőszak mennyire frusztráló és milyen nehéz a vége felé kitartani. Ugyanakkor, akik már dolgoznak, hozzám hasonlóan, és minden nap megküzdenek a kihívásokkal, a feladatokkal, amik gyakran embert próbálóak, esetleg munkahelyi konfliktusuk van, nos ők is

„ Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.”  János első levele 4. fejezet 6.vers Biztosan voltál már úgy, hogy valakivel beszélgetve azt érezted: rokonlélek. Könnyen megértettétek egymást, közös volt a látás, hamar egymás terveire, elgondolásaira hangolódtatok, jól együtt tudtatok működni. Nagy ajándék ez. Mindig nagy élmény számomra, amikor olyan hívőkkel találkozhatok, akik más országokból, kontinensről érkeztek. Többnyire nagyon hamar kialakul az az érzés bennem, hogy olyan, mintha már régóta ismernénk egymást. Miért? Van valaki, aki ismeretlenül is összeköt minket: Jézus Krisztus személye, Krisztus Lelke. Ennek a hátterében áll egy élethosszig tartó folyamat is. Egyéni és közösségi életünkben is felfedezhetjük a „nagy küzdelem” törvényszerűségeit. Napi kérdés mindannyiunk életében, hogy érvényesül-e Isten befolyása életünk felett, vagy az Isten elleni lázad

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2:16-17 29842 (2021.06.05-én megjelent hivatalos statisztika alapján). Egy szám, ami mögött emberek állnak, akik ma már nincsenek köztünk. Emberek, és az ő végtelen mennyiségű történeteik. Fiatalok, idősek, gyermekek, szülők, testvérek, nagyszülők, barátok, a kedves szomszéd néni a második emeletről, bajtársak, mentorok és olyanok is, akik mások egészségéért küzdöttek. Hétköznapi emberek, mint te és én, akik ma hiányoznak valakiknek. Ki tudja, hányszor 29842 veszteséget megélt embernek. Árván maradt gyermekeknek, megözvegyült hitvestársaknak, szülőjét idejekorán elveszítő felnőtteknek, osztályfőnöküktől búcsúzó diákoknak, családtagoknak, barátoknak, hittestvéreknek. Nem tudom, Kedves Olvasó, ho