reggeli dicséret

„ Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! … A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek. ” (Jak 3,13. 17-18.) Néha majdnem annyian vagyunk, mint ahány ember él a világon, mármint okoskodók. Talán nehéz ezt elfogadni, de csak gondoljunk bele! Hányféle választ kapunk egyetlen olyan kérdésre, ami arról szól, hogy Te mit tennél a helyemben? Mást mondanak a szülők a barátok, az ismerősök, a könyveink és sokszor megint mást a szívünk és a józan eszünk. Nem is beszélve a nagy ÉLET-kérdésekről, mint a Van-e Isten? vagy a Higgyünk-e a természetfelettiben? és a Mi végre vagyok a világon? Mi az életem célja? kérdések. Amikor a válaszokat keressük, a bőség zavarával küzdünk. De melyiknek higgyünk? Hihetünk-e egyáltalán val...

„Teljes örömnek tartsátok testvéreim, amikor különféle megpróbáltatásokba estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” Jakab apostol levele 1. rész. 2-3. vers Hát sajnos én még messze nem jutottam el oda, hogy „teljes örömnek tartsam, ha különböző megpróbáltatások” érnek. Sőt, kifejezetten menekülök előlük. Pedig, biztosan igaz, hogyha előre látnám a véget, én is ezt az utat választanám.  Álljon itt egy kis példatörténet a nehézségekről. „Egy férfi talált egy császárpillangó selyemgubót, és megtartotta – azzal a céllal, hogy majd végignézi, ahogy a gyönyörű teremtmény kibújik belőle. Végül elérkezett a nagy nap, és a pillangó elkezdte keresztülküzdeni magát a selyemgubó egyik végén levő kis nyíláson. A küzdelem órákon keresztül tartott, de úgy tűnt, hogy a lepke egy bizonyos ponton túl soha nem lesz képes keresztülnyomni a testét. Végül a férfi – azt gondolva, hogy valami nincs rendjén, és hogy a nyílásnak biztosan nagyobbnak kéne lenni...

"Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz." Jakab 1:14-15 Nem a mások kívánsága a veszélyes, hanem a sajátunk. A kívánság úgy működik, mint a petesejt. Megfogan és valami nálánál nagyobb fog megszületni belőle. A régi mondás úgy tartja, hogy vess el egy gondolatot, tettet aratsz, vess el egy tettet, szokást aratsz, vess el egy szokást és jellemedet aratod. Mindenki kísérthető. Mivel eleve a bűnben születünk, ezért automatikus, hogy valamelyik területen mindenki megfogható. Nem ugyanaz a kísértés mindenkinek. A nyers hús nem csábító Neked, a kutyádnak viszont igen. Egy számítógépes játék nem csábító az egyhónapos kisbabának, de a tízéves gyereknek már igen. Kísértés van, de hogy bűnné növekedik-e, azt az ember dönti el. Ha gyenge táplálékkal tápláltuk az akaratunkat, gyenge az ellenállóképessége. Ha megedzettük a kis kísértésekkel szembeni ellenállá...

„Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.” (Prédikátor könyve 9. fejezet 12. vers) Ó hányszor voltam már én is Pató Pál úr, hányszor halasztgattam dolgokat, hogy „ej rá érünk arra még”, és aztán hányszor kapkodtam kétségbeesetten, és hányszor bánkódtam amiatt, hogy már késő, már nem tehetek semmit. S biztos ezzel nem vagyok egyedül. Sokaktól hallok hasonlót, sőt olyat, hogy addig vártak valami nagy dologra, vagy addig válogattak a különböző eshetőségek között, hogy a sok szék között a földön találták magukat és végén, már semmire sem volt erejük, az élet a lehetőségeivel elhaladt felettük. Éppen ezért bátorít Jézus arra: „ hogy bárhol vagyunk, vállaljuk azt a feladatot, amely éppen kínálkozik. Ha családunk igényli szolgálatunkat, végezzük el szívesen, hogy otthonunkat kellemessé tegyük! Ha anya vagy, neveld gyermekeidet Krisztusnak! Ez éppúgy Isten...

Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Jakab   3:13    Az első dolog, ami Ádám és Éva bűnbeesése után következett, az volt, hogy a saját magukról alkotott kép teljesen eltorzult. Azt gondolták, hogy Isten többé már nem fogja elfogadni őket, ezért elrejtőztek. Isten számára elfogadhatóbbnak próbáltak tűnni a magukra aggatott fügefalevelekkel. Valójában a bűnük nem késztette Istent arra, hogy kevésbé szeresse őket. Sőt, alkonyatkor Isten ugyanúgy ment Ádámhoz, a szokásos napi sétára. Ádám bűne nem változtatta meg Istent. Viszont megváltoztatta Ádámot. Attól a naptól fogva az emberiség az alkalmatlanság érzésére van kárhoztatva, és rögeszméjévé vált az, hogy valamit tennie kell a saját erejéből, hogy Isten előtt elfogadhatóvá váljon. A fügefalevelektől kezdve az üzleti ajánlatokig, az ember mindig bizonyítani akar valamit. Megpróbálja bizonyítani értékét, mint emberi lény. Elveszí...

„ Isten Törvénye tökéletes, és a szabadságra vezet. Ha valaki ezt szorgalmasan tanulmányozza, nem tér el tőle, hanem aszerint él és cselekszik, az ilyen ember nem feledékeny hallgatója a tanításnak, és minden dolgában áldott lesz .” Jakab 1:25 Az egyik gyermekneveléssel kapcsolatos könyvben az olvastam, hogy úgy adjunk bizonyos dolgokban szabadságot a gyermekünknek, hogy felelősséget is vállal közben. Szabadság, felelősségvállalás nélkül csak káoszhoz és lázadáshoz vezet. Isten szabad akaratú lénynek teremtett bennünket, és ez a bűnös embernek is a kiváltsága. Soha semmit nem kényszerít ránk, de döntéseink következményeit is viselnünk kell. Sok ember úgy akar szabadságot gyakorolni, hogy a számonkérésből már nem kér. Hogyan ad szabadságot Isten törvénye? Hogyan lehetek boldog, felszabadult és áldott, miközben megismerem, tanulmányozom és megtartom Isten törvényét? Ahhoz tudnám hasonlítani ezt, mint amikor tanuljuk az autóvezetést. Eleinte roppant frusztráló az a sok t...

„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” János első levele 2:16-17 A temető fagyos földjén sétálva szívedben különös érzések kavarognak. Meddig még? Meddig pihennek itt a feltámadásra várva azok, akiket szerettél, akik nélkül ma kevesebb a perc, kevesebb az élet, kevesebb az öröm. Meddig tart a bűn, a szenvedés, az ember ostobasága? Mikor lesz örökre üres az az urna, mely őrzi a port, ami Belőle megmaradt? És mi az, ami majd megmarad? Mi múlik el, és mi él örökké, ki él örökké?  Aztán eszedbe jut egy másik hely, egy másik sír, mely üresen tátongva hirdeti a remény üzenetét. Egy sziklába vájt egyszerű mélyedés, melynek ajtaján egy mondat: „Nincs itt, mert feltámadt!” Az élet mondata, az esély mondata. Esély az örökkére, a feltámadásra.  Krisztus sírja a Jeruzsálemi sírke...