reggeli dicséret

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! 121. Zsoltár 1-4. versek Ha a mai zsoltárrészletet kikeressük a Bibliánkból, előfordulhat, hogy egy betűnyi különbséggel fogunk találkozni. Míg a legtöbb fordításban (többek közt a Revideált Új Protestáns, a Káldi-Neovulgáta és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordításaiban is) a fentihez hasonlóan hangzik a szöveg, addig a Károli Gáspár féle fordításban a kérdés helyett egy kijelentést találunk: “Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.” Megtaláltad a különbséget? Nem mindegy, hogy azért emelem a szemeimet a hegyekre, mert onnan jön a segítségem (Károli), vagy azért emelem a hegyekre, mert nem tudom, honnan jön a segítségem (összes többi). A közösségek nagy része, melyekben megfordulok, az előbbi fordítást használja a legg...

“Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsoltárok könyve 121. fejezet 1-2. vers Hosszú út volt, és messze nincs még vége. A hegyek ott tornyosulnak, és a túloldalán az áhított föld, a megígért nyugalom. Már a gondolattól is elszorul a torka, és a távolság fájdalma csak úgy gyötri, de közeledik a cél. Az útvonal nem egy sétagalopp. Banditák, szakadékok, heves folyók és még ki tudja hány veszély szegélyezi a vándor útját, de ő csak megy előre, mert hamarosan haza ér. A zarándok a hegy lábánál áll, és tudja, hogy azon túl van az otthona. Végre eljut oda, ahol a barátai várják. Egy baj van, a hegy. Ahogy felnéz rá, egy gondolat jár a fejében: “át kell jutnom valahogy”. A fordítás nem egyértelmű. Attól függ, melyik fordítást olvassuk, hogy kérdést tesz fel, vagy felkiált. Ha kérdés, akkor a választ jó helyen keresi. Abban a pillanatban, amikor a kétségbeesés eluralkodna rajta, erőt merít Istentől, és hozz...

"Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram." Zsoltárok könyve 36:7 Milyenek a hegyek, és milyen a mélység? Miben hasonlíthat Isten igazsága a hegyekhez és az ítéletei a mélységhez? Talán napjainkban a legnagyobb kérdés, amit keresztények tesznek fel, vagy nekik szegeznek, az valahogy így szól: Milyen szerepe van Istennek a világ szörnyűségeiben, pl. a koronavírus járványban? Van, aki a kérdést úgy teszi fel, hogy hol van Isten, amikor ezek a borzalmak történnek, és miért nem segít, és vannak mások, akik úgy értelmezik, hogy ez valamiféle büntetés azokkal szemben, akik a helyes úttól eltérően élnek. Kinek van igaza? Büntetés, vagy isteni gondatlanság? Tudatos, vagy érdektelen? A két válasz közül azonban egyik sem vet pozitív fényt Istenre. Ezek szerint Isten vagy zsarnok, vagy felelőtlen órásmester. Az én Istenem ezek közül egyik sem. A zsoltáríró Isten igazságát és ítéletét a magas hegye...

“Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsoltárok 121:1-2 Hányszor kérdezted, hogy miért nem segít Isten? Látszólag nem történik semmi, holott te igenis bajban vagy, szükséged lenne rá. A zsoltár író is ezzel a gondolattal, ilyen érzésekkel nyit. Látszólag hitetlenül, Istentől elszakadt emberként keresi a megoldásokat a problémára. Mégis feltekint, és keres valamit, ezért a hegyekre néz. Miért pont a hegyekre néz? Az író nem csak költői képet használ. Ennek jelentősége van. A hegy nem csak egy kő tömb ami ott tornyosul magasan előtted, és vagy kikerülöd, vagy megmászod, hanem ennél sokkal több. A hegy egy hatalmas, erőt ért. Egy kiváló, tökéletes felette álló valamit. Nem véletlen hogy a hegy felé néz. A Biblia történeteiben amikor hegyről olvasunk, ott mindig valami nagy dolog történt. Gondoljunk csak Mózes történetére, amikor a Sinai hegyen megkapja a két kőtáblát, vagy arra miko...

" Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.   Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. " Zsoltárok könyve 121:7-8 A 121. Zsoltár úgy kezdődik: ’Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet!’ És ha valóban a hegyekre, a magasba emelem szememet, figyelve, honnan jön a segítség, akkor az Úr megőrzi lelkemet. Tanulóvezető koromban – hú de rég volt már! – az oktató hányszor mondta: ’Ne a kocsi orrát nézd! Nézz előre!’ Ha szemeimet a hegyekre emelem, ha felfelé nézek, nem a mocsokra, ami körülvesz, nem a bántásokra, akkor – de csakis akkor tudja lelkemet megőrizni az Úr minden gonosztól, rossztól. Nem azt írja, hogy ’megőrzi testedet’ – hanem a lelkedet. Hány emberrel találkoztam már beteg testben – tökéletesen ép lélekkel – mert szemüket szüntelen Istenre emelték. Napi – vagy talán percről perci kapcsolatban voltak Vele. Sokan mennek át az ellensé...

„Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? a segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged. Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett.” Zsoltár 121:1-4 Nemrég költöztünk egy számunkra teljesen ismeretlen városba. Elkezdtem figyelni az embereket. S mit láttam? Mosolytalan, morcos, bánatos, pesszimista, örömtelen arcok és földre szegezett tekintetek. Vajon miért? Hogy ne lépjenek bele a kutyapiszokba? Á, dehogy! Már megszokták az évek alatt, hogy „Minek örüljek?” „Az élet nem habos torta!” „Van nekem elég bajom” „Bárcsak lennél az én cipőmben, majd megtudnád!” És mennek tovább, lehorgasztott fejjel, búsan. Karácsony előtt egy kis ajándékosztással egybekötött műsoros estet adtunk a nagycsaládosoknak ebben a városban. A végén kiosztottam a „Csendes éj” kottáját. Első vers – csak mi énekeltük. Biztatom őket – énekeljenek velünk. Bátran! Semmi. - Miért nem...