reggeli dicséret

“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek könyve 4. fejezet 23. vers Szokták mondani, hogy a szív sérüléseit a legnehezebb begyógyítani. Ha valaki megüt, sebaj, elmúlik a fájdalom. Ha ellöknek felállsz. Ha megvágnak begyógyul. De ha a szíved törik össze, az nem gyógyul egykönnyen. A kisfiam a minap odahozott hozzám egy műanyag játékot, amit darabokra tört. Mutatta nekem, hogy javítsam meg. Ahogy nézegettem, forgattam elgondolkoztam valamin. Meg tudom ragasztani, de sosem lesz új. Bármennyire is ügyes vagyok, nyoma marad a törésnek. A ragasztás helyén gyengébb lesz az anyag, könnyebben el fog törni. Ráadásul csúnyább is lesz. Bármennyire is próbálkozol, ha a szíved összetörik, nem tudod összeragasztani. Nincs az az anyag, ami maradéktalanul helyretenné. A szívedet csak az idő tudja begyógyítani, és az sem maradéktalanul. A Példabeszédek könyvének írója azt mondja, hogy bármi történhet veled, de a szíved óvnod kell. Az élet forrása. N...

"Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" A példabeszédek könyve 4. fejezet 23. verse Talán mondani sem kell, hiszen a 21. században, hála az orvostudománynak, pontosan tudjuk, hogy a szív “minden élet forrása”. Ha valami, a szívünk nélkül lehetetlen élnünk. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk a vérnyomásra, a koleszterinre, a szívünk állapotára… Persze ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor a Példabeszédek könyve bölcsének csupán annyi volna a tanácsa a mai napra, hogy “ne egyél zsíros ételt, és szedd a szívgyógyszereidet!” Az ókori keleten a szívnek sokkal több szerepet tulajdonítottak, mint mi tesszük ma. Igaz, hogy az élethez szükséges vért pumpálja az ereinkben, de a héber kultúrában a szív ezen kívül a gondolatok, a tudás és a tudattalan döntések központja is. Magyarul, a szív az igazi “én” központja. Eszerint a szív határozza meg, hogy hogyan döntök, hogyan cselekszek egy adott élethelyzetben, és a szívem állapota...

"Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak." Zsoltárok 8:4-9 Ha a csillagokra nézek, a porszemnél is kisebbnek érzem magam. Ha a hangyát nézem, akkor is kicsinek érzem magam egy olyan csodálatos Istennel szemben, Aki a hangyát is tökéletes miniatűr élőlénynek alkotta. És akkor még nem beszéltünk az egysejtű ostoros moszatról, ami olyan ostorral van ellátva, aminek a működése a csónakmotorhoz hasonló - nem kis fejtörést okoz a teremtésellenes tudósoknak. Az embert, aki még nem is a legnagyobb méretre a Földön - a macskánál és a kutyánál nagyobb ugyan, de az elefántnál nem - úrrá tett...