reggeli dicséret

Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. Máté evangéliuma 10:29-31 Nézd meg a madarakat az égen, akik soha nem aggódnak azon, mit egyenek, és mégis mindig van táplálékuk! Nézd meg a rétek, mezők, erdők összes virágát, akik sosem aggódnak azon, mit vegyenek fel, mégis csodaszép az öltözetük! Nézd meg a kis verebeket a faágakon, akiknek emberi mértékkel mérve nincs nagy értékük, Isten mégis gondoskodik arról, hogy ne essenek le a fáról, akár ébren vannak, akár alszanak. Amerre csak járt, Jézus nem győzte a különböző példákkal arról biztosítani szeretett embertársait, hogy Teremtőjük gondoskodik róluk, mert fontosak neki. Elég csak körülnézniük maguk körül, a természetben, az állat- és növényvilágban: minden Isten véget nem érő szeretetét hirdeti. Félsz az emberektől, hogy mit tehetnek veled...

Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. Máté 26: 64 Ellen Nitt egy észt költő, műfordító írt egy verset: „Azt hittem” a címe. Ebben a versben arról ír, hogy ő (Ellen Nitt) azt hitte, „hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember.”. De rájött, hogy csak ritkán kék a tenger, és ritkán hordoz igazi értéket az ember. Vagy Radnótit idézve: „Az ember az állatok alja…”. Pilátus Jézus passió történetében azt kérdezte, hogy „Te vagy-e az Isten fia?” (63) Erre Jézus nem azt mondta, hogy igen, vagy nem, hanem csak ennyit: „Te mondtad…” (64). De a teljes válasz arról szól, hogy akit te „Isten fiának” hiszel, az nem más, mint az „ember fia”. Isten a saját képére teremtette az embert, amely azzal járt, hogy szabad akaratot kapott, és erkölcsi lényként választhatott a jó és a rossz között; a szeretet és szeretetlenség között. Ilyen értelemben ...

Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. Prédikátor könyve 7. fejezet 9. vers Egy régi tanmese szerint a katona fiú egy alkalommal levelet küldött a szüleinek, melybe csak ennyit írt: “Apám, küldj pénzt!” Az apa, elolvasva a szűkszavú üzenetet, magából kikelve, haraggal hívta oda magához feleségét: "Nézd, milyen arcátlanul követelőzik ez a neveletlen! Majd adok én neki, nem kap semmit!” Az anya ekkor kivette kezéből a levelet, elmosolyodott és kérlelő, kedves hangon olvasta fel a leírt három szót: “Nem is azt írta, csak ennyit: Apám, küldj pénzt!” Hányszor estél bele a hirtelen harag, a bosszankodás csapdájába? Nem az életedben, azt megszámolni úgysem tudnád, elég csak az elmúlt héten, vagy az elmúlt napon! Hányszor érezted azt, hogy a téged ért (vélt, vagy valós) igazságtalanság dühöt vált ki belőled? És hányszor derült ki az idő múltával, hogy a bosszankodás alaptalan volt: előítélet vagy csak egyszerű félreértés volt az egész és f...

Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. János első levele 3. fejezet 7. verse Mit tegyünk, ha bizonytalanok vagyunk valakivel kapcsolatban? Hogyan, mi alapján lehet jól megítélni az embereket, de nem elítélni őket? Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy nem mindig tudom, hogy hányadán állok valakivel. Ez a helyzet akkor alakul ki, amikor egymásnak ellentmondó dolgok vesznek körül az adott illetővel kapcsolatban. Például mindig kedves, szívélyes és a barátjának mond, több esetben is szavaival biztosít arról, hogy kedvel, de ezt leginkább négyszemközt teszi. Nyilvánosan megváltozik a viselkedése és döntéseiben sem mutatkozik meg, amit kifejez felém. Lehet van ilyen munkatársad, ismerősöd, rokonod, ne adj Isten akár családtagod is. Mindannyiunkat össze tudnak zavarni az egymásnak ellentmondó információk. János apostol ebben a szövegben kezünkbe ad egy kulcsot azzal kapcsolatban, hogy kit, hova soroljunk, és a...

Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. Máté evangéliuma 18. fejezet 4.vers Ha fel kellene sorolni a 3 legnagyobb, legnagyszerűbb és leginkább követendő embert, akkor kiket választanál? Bevallom, számomra ez nehéz kérdés, mert talán többet is feltudnék sorolni, mint 3, továbbá valószínűleg nem mindenki értene egyet a választásommal. A tanítványok is feltettek egy hasonló kérdést Jézusnak és Ő ahelyett, hogy neveket sorolt volna – amire egyébként a tanítványok vágytak volna – egy végtelenül egyszerű választ adott, olyat, amire talán egyik tanítvány sem számított. Az emberi nagyságot, megbecsültséget és tiszteletet általában olyan emberek kapják meg, akik valami kimagasló eredményt értek el, különleges életet élnek vagy valami olyan felfedezést tettek, ami megváltoztatta az emberiség életét. Egyszerű, hétköznapi embereket ritkán emelnek magasra, pedig Jézus válaszából kiindulva ahhoz, hogy valaki nagy legyen, nem szükséges kimag...

  Aki pedig magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Máté evangéliuma 23:12     Ma a szerzetesek világnapja van. Olyan emberekre figyelünk, akik tudatosan nem a láthatóságot és nem az érvényesülést választották, hanem az Istennel járó, egyszerű, engedelmes életet. Ez a csendes út különösen erősen világítja meg Jézus szavait az alázatról.   Jézus nem önleértékelésre hív. Nem arra, hogy eltűnjünk, vagy semmivé váljunk. A bibliai alázat nem önutálat, hanem helyes önismeret. Annak a felismerése, hogy nem nekünk kell a középpontban állnunk. Hogy az élet akkor kerül a helyére, amikor nem magunkat próbáljuk magasra emelni, hanem teret adunk Istennek bennünk.   Ez az út nem csak a szerzeteseké. Minden keresztény előtt nyitva áll. A hétköznapokban, a kapcsolatainkban, a munkánkban. Ott, ahol sokszor bizonyítanánk, védekeznénk, magunkat igazolnánk. Jézus egy másik irányt mutat. A lehajlás útját. A szolgálatét. A csendes jelenlétét. ...

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Pál levele a rómaiakhoz 1:16 Szégyen. Már a Biblia első lapjain megjelenik, amikor a teremtésnél megemlíti az írás, hogy bár ősszüleink mindketten meztelenek voltak, mégsem szégyellték magukat. Az ember, aki úgy volt gyönyörű, ahogy Isten megteremtette, a maga legtermészetesebb tulajdonságában. Egészen addig, amíg nem hallgatott a kígyóra. Egészen addig, amíg nem hitte el mindazt a hazugságot, amit a Kísértő Istenről és róla összehordott. Mert az emberről is hazudott. Azt mondta, hogy ha majd esznek a gyümölcsből, akkor olyanok lesznek, mint Isten. De hát már olyanok voltak! A Teremtő a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg őket. Hatalmat adott nekik, szeretetre, alkotásra, gondoskodásra, uralkodásra való képességet. De Ádám és Éva elhitte a két legveszélyesebb hazugságot, hogy Isten nem jó, és hogy ők kevesek, nem elegek. Ezután az események vész...