reggeli dicséret

Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Pál levele a filippiekhez 4:12 Vannak emberek, akik a jég hátán is képesek megélni. Teljesen mindegy, hogy mit hoz az élet, mit dob a gép, vagy hogyan halmozódnak a citromok, képesek felülkerekedni a nehézségeken és a kihívásokon. Mindig csodáltam az ilyen embereket. Azokat, akik nevetve néznek szembe a holnappal, mindegy, mi várja őket. Honnan van ennyi erejük? Pál apostol is hasonló lehetett. Ebben a versben is azt taglalja, hogy ő aztán mindent megtapasztalt, amit ember megtapasztalhat az életben. Noha jó családból, valószínűleg tehetős szülőktől származott, a damaszkuszi úton gyökerestől megváltozott az élete. A kényelmes otthoni fotel helyett a vándorlás, a könnyű élet helyett a kihívások jellemezték a szolgálatát. Mindezekkel együtt viszont ő is, mint azok, akik a jég hátán is megélnek, bátran nézett szembe mindezzel. Mi volt a titka? Lehet,...

"Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt." Pál levele a filippiekhez 4:12 Soha, senki nem mondta, hogy kereszténynek lenni egyenlő a nyugodt, békés élettel, a vagyonnal és a hírnévvel. Ha ezek mind maguktól értetődőek volnának, Pál csak a bővölködést és a jóllakást ismerte volna meg Krisztus apostolaként, de ahogy láthatjuk, a tapasztalatai ennél sokkal komplexebbek voltak. Gondolhatnánk, hogy a sokféle tapasztalat eredményeképpen megrendült a hite, vagy megkérdőjelezte Isten szeretetét, de a megpróbáltatások soha nem gyengítik, mindig erősítik az embert, így, ideális esetben az ember hitét is. Gondolj csak bele! Az a gyerek, akinek az iskolai órarendje hétfőtől-péntekig napi hat matematika órából áll, matematikai kérdésekben egyetemi szintű jártasságra tehet szert, de helyesen írni, vagy idegen nyelven soha nem tanul meg, és a testsúlyával is egész életében problémái lesznek a...

„Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Zsoltárok könyve 37:25   Bátorító és vigasztaló ma reggel Dávid eme sorait olvasni. Ugyanakkor, olybá tűnik, mintha Dávid az időskori szenilitás miatt elfelejtette volna saját életének viszontagságos pillanatait, mikor Saul elől menekülve elhagyatottan bujdosott En-Gedi pusztájában, vagy mikor ő maga is kenyérkéregetővé vált és Akhimelek a szentelt kenyerekből adott neki enni. Aztán meg lehetne említeni Illést is, aki Akháb és Jézabel elől menekült, és aki Sarepta egy szegény özvegyének utolsó falatját kérte el. Bizony, az elhagyatottság, az üldözés és a szűkölködés volt osztályrésze a Biblia számos hithősének, a próféták többségének és a megannyi mártír hitvallónak. DE, és itt jön néhány tanulság: Amit a külső szemlélő elhagyatottságnak és szenvedésnek lát, ott az átélő arról ír: „Az Úr az én pásztorom… ha a halál árnyékának völgyében já...