Szabadíts meg!
Zsoltárok könyve 51. fejezet, 16. vers
Isten szabadságra teremtett bennünket. Életünk során szabadságra vágyunk és törekszünk. De vajon hol van ez, és hogyan lehet elérni a valódi szabadságot?
A fentebb idézett zsoltárhoz kapcsolódó bibliai történet sokat segíthet ennek megértésében. A történet Dávid királyról szól, aki szabadulásra vágyott, és végül, nagy küzdelmek árán tudta csak megszerezni azt.
Az egész ott kezdődött, hogy egy alkalommal Dávid—aki éppen az unalomtól és gyötrő vágyaitól akart megszabadulni—teherbe ejtette szomszédját, aki történetesen férjnél volt, a férfi pedig éppen a király háborúját vívta a harctéren. Hogy fény ne derüljön a házasságtörésre, és megszabaduljon annak következményeitől, Dávid hazahívatta szomszédját a csatából, hátha a férfi majd hazatérve, feleségével tölti az éjszakát. A terv azonban balul sült el, a katona úgy tért vissza a csatatérre, hogy nem érintkezett feleségével. A szabadulás reményében a király újabb, kegyetlen tervet ötölt ki. Megölette a vitézt, hogy feleségül vehesse özvegyét, és senki ne tudja meg, hogy a születendő gyermek házasságon kívül fogant.
Volt azonban valami, amitől Dávid még sokáig nem tudott megszabadulni: a bűntudatától.
Remélhetőleg egyikünk sem került még olyan súlyos helyzetbe, mint Dávid király. Az viszont talán mindannyiunkkal előfordul időnként hogy szabadságunk keresése közben hibázunk, majd további szabadulás reményében újabb hibákat követünk el, és talán csak későn vesszük észre, hogy egyre távolabb kerülünk önmagunktól.
És itt a kulcsa az egész keresésnek: a valódi szabadság az, amikor megtaláljuk valódi önmagunkat. Sok kerülő, sok szenvedés után Dávid is felismerte ezt, és végül ahhoz fordult, aki a legjobban ismerte őt: az Alkotójához.
Alkotónk az, aki igazán elfogad minket minden hibánkkal és gyengeségünkkel együtt, és egyedül ő mutathatja meg az utat ahhoz, akik valójában lehetünk.
Isten szabadságra teremtett bennünket. Nekünk egyszerűen csak hozzá kell fordulnunk, mert őbenne van a szabadság.
