Illogikus bajtársiasság
Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Máté evangéliuma 10:22-23 “Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” szoktuk mondani. Azt adjuk, amit kaptunk, se többet, se kevesebbet. A bajtársiasság valahol az általános iskola falai között teljesedett ki. Amikor valamilyen rosszaságon kaptak bennünket, és a tanárnéni, vagy esetleg az igazgató bácsi behívta az irodájába a csapatot, mindig az első válaszadó határozta meg az esemény kimenetelét. Ha ő védelmébe fogta a társait, és hárított minden vádat, – “Nem mi voltunk, tanár úr!” – akkor utána mit lehetett mást tenni, mint helyeselni? Ám ha az első csínytevő már az elején készségesen bevallotta, hogy tanóra helyett focival kirúgtuk a szomszéd néni ablakát, akkor a kapustól a csatárig mindenki felhördült: “Igen, de a Matyi ötlete volt.” Szegény Matyi jobban tette volna, ha csendben marad, mert ...