reggeli dicséret

"Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?" János 11,25-26 "Élet-halál kérdése!" - mondtuk egymásnak, ha valami nagyon fontos dologról volt szó. Például, hogy lemásolhassuk a házi feladatot a másikéról az óra megkezdése előtt, ha otthon elfelejtettük megcsinálni. Vagy a szüleinktől kölcsönkért autóról, ha az első randira siettünk. Természetesen, ezek a dolgok akkor valóban sokat számítottak, de azóta rájöttünk, az élet és a halál kérdése sokkal komolyabb ennél. "Mert az élet minden, a halál pedig semmi!" - mondják azonnal páran és komolyan is gondolják. Ezért meg is tesznek mindent, hogy belesűrítsenek minden jóból, amennyit csak lehet, a mindennapjaikba. Szeretnék elérni a minőség és a mennyiség legjobb arányát. Vagyis a legjobb minőségből a legtöbbet magamnak, ha lehet. Aztán, ha nem sikerül csalódottak lesznek, kiábránd...

Azért jött, hogy megbotránkozz, és megbotránkoztass másokat. Meg azért, hogy féltékenységet ültessen szívedbe. És hogy mindkét kezedet telerakja „nagyon fontos” munkával, és ne maradjon időd az igazán fontosakra. Azért jött, hogy ellopja szívedből a szeretetet, és helyette gyűlölet-magvakat ültet. Szenvedélyek rabjává szeretne tenni, hogy megöljön. Mindenféle hozzád közelálló bűnnel csábít és szeretne levenni a lábadról. Szeretné, ha még álmodban sem foglalkoznál az örök élet gondolatával, meg Jézus Krisztussal, a megváltással, és hasonló mély dolgokkal. Helyette a mesékhez irányítja füledet. Behoz mindenféle kacatot az otthonodba, csakhogy minden percedre számot tarthasson, és elvegye tőled. „A tolvaj nem másért jön, hanem, hogy lopjon, öljön s pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek!” – mondta Jézus. János evangéliuma 10:10. A tolvaj tehát azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Ezzel szemben Jézus Krisztus azért jött, hogy é...

„Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.” Mózes első könyve 18:14 Sokat hallottam prédikációkban, vagy beszélgetésekben Ábrahám és Sára hitetlen nevetéséről. Isten azt ígéri nekik, hogy egy év múlva fiúk fog születni, és ők ezt – a vele szerzett oly sok tapasztalat után is – gúnyos szkeptikussággal fogadják. Micsoda hálátlan hitetlenség! Persze nem tudom, mi hogy fogadnánk, ha idős korunkban egy vadidegen azt mondaná nekünk, hogy a visszafordíthatatlan biológiai folyamatok újból teljesen egészségesen fognak működni testünkben. Kicsit igaztalanok vagyunk a Biblia embereivel szemben, ha több hitet várunk el tőlük, mint saját magunktól. Legyünk őszinték – legalább magunkhoz –, mi se hittük volna el annak az embernek a szavát, és talán ízetlen tréfálkozásnak véltük volna az esetet. Honnan ez az örök kételkedés az emberben? Hogyhogy nincs még egy mustármagnyi hitünk sem? A történetünk Édenbe kezdődött, ahol a kígyó ülte...

„Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (103. Zsoltár 10-13. vers) Mondd! Te hányszor voltál, hányszor vagy úgy, hogy tudod; megérdemelnéd, hogy elszenvedjed rossz döntéseid, félresikerült szavaid, tetteid következményét, de helyette olyan jó dolgokat kapsz az Úrtól, amire teljesen méltatlan vagy. Én ilyenkor mindig mély hálával a szívemben határozom el, máskor jobban figyelek, hogy ne bántsam meg többé sem Istent, se másokat. Aztán persze nemsoká ismét azon kapom magam, hogy vannak gyengeségek, rossz szokások, bűnök melyektől nem tudok megszabadulni. Bizony ilyenkor újra és újra kérem; bocsáss meg Uram! Nem akartam, nem figyeltem, tévedtem, ezt elhibáztam... S most reg...

„A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.” Zsoltárok könyve 90:4 Vannak körülöttünk olyan dolgok, amelyek félelmet ébresztenek bennünk? Bizonyára mindannyiunk életében vannak ilyenek. Van, aki a kutyáktól fél, mások a betöröktől, de az is lehet, hogy betegségektől rettegünk. Leginkább az ismeretlentől félünk. Valami olyantól, ami meghalad bennünket, erősebbnek, nagyobbnak tűnik nálunk. Voltunk-e már este tengerparton, esetleg olyan helyen, ahol nem homokos a part, hanem sziklás? Néhány évvel ezelőtt egy szeptemberi hétvégét tölthettünk párommal a Kelta-tenger partján (Nagy Brittania délnyugati partján). Szeles idők jártak. Többször lesétáltunk a partra, megnéztük a naplementét és csodáltuk a tájat. Amint ránk szállt az este, az addig gyönyörű látvány helyét egy félelmet keltő hang vette át. A szél feltámadt és a hullámokat a sziklás partnak csapta. Szinte mindannyiszor beleremegtünk, amikor nekicsapódtak. A hatalmas ...

„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” Lukács evangéliuma 18:1 Kérted ezerszer és még eggyel többször. Kérted sírva, kérted kétségek között, kérted alázatosan, néha dühösen. Kérted türelmetlenül, kérted fáradtan és reményvesztetten. Kérted lemondóan, megszokásból, kérted lelkesen és élettel tele. Kérted magyarázatokkal felvértezve, kérted akarattal és ígéretekkel. Kérted. Mindig csak kérted.  És volt, hogy Ő nem felelt. Vagy nem úgy felelt, ahogy te szeretted volna. Megesett, hogy néma maradt, de olyan is, hogy az ellenkezőjét kaptad annak, amire úgy gondoltál, hogy neked mindenképpen szükséged lenne rá. Volt, hogy vártál éveket látszólagos eredmény nélkül. És megtörtént, hogy Ő azt mondta: Nem. Te pedig álltál üres kézzel, értetlenül, üveges tekintettel az eget bámulva, néha suttogva, néha lenyelve, néha ordítva felfelé, hogy miért?  Mire való az ima? Mire jó, hogy elmondod a vágyadat, a féltve őrzöt...