reggeli dicséret

„És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.” Jelenések 19,9 „A nyelv túl gyenge, hogy megkísérelje a menny leírását. Amint a jelenet feltárult előttem, a csodálkozástól a szavam elállt. Elbűvölve a menny túláradó ragyogásától és dicsőségétől, leteszem a tollam és kiáltom: "Ó! mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elmondani a menny dicsőségét vagy a megváltó szeretet kikutathatatlan mélységét.” - EW 289 (1858). „Ha csak egy pillantásunk lenne a mennyei városba, sohasem kívánnánk ismét a földön lakni.” - ST April 8, 1889. „Az angyalok kíséretét látjuk a kapu mindkét oldalán, és Jézus beszédét figyeljük: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta". Itt elmondja néked, hogy örömének részese vagy, és mi ez az öröm? Atyák, ez lelketek vajúdása eredményének az öröme. Any

„Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az” Példabeszédek 11:27. Ahogy ezt az Igét olvastam ma reggel, két közmondás jutott eszembe: „Jó tett helyébe jót várj!” „Aki másnak vermet ás, maga esik bele!” Valahol olvastam, hogy általában a kisgyermekek a legdühösebb kutyákat is képesek lecsendesíteni. (Azért most ne indulj el, hogy ezt rögtön kipróbáld!) Akkor még egy faluban laktunk, amikor kislányunk középiskolába járt. Nem értettük, miért érkezik haza a vasútállomásról 10’ helyett néha 40’- 45’ alatt. Aztán egyszer elmondta. Az utcában, ahol jött volt egy igen vad kutya – szemei vérben forogtak – oda aztán senki be nem mehetett. Kislányunk minden nap odament ehhez a kutyához és beszélgetett vele: „Mi baj van? Haragszol valamiért? Miért vagy ennyire mérges?” Addig beszélgetett vele, míg aztán a kutya már alig várta, hogy megérkezzen a vonat és erre jöjjön az a kislány, aki ’beszélget’ vele. Odatartotta a hátát a kerítéshez egy kis vakargatásra. A kuty

„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” Zsoltárok könyve 4:9 Béke és biztonság – a két legfontosabb belső és külső tényező ahhoz, hogy az ember lelkileg és testileg egészséges maradhasson. Békében lefeküdni és elaludni – olyan kevésnek tűnik, mégsem olyan egyszerű. Régen, amikor minden munka időigényes és fárasztó volt, mert mindent verejtékes munkával kellett elvégezni, akkor az ember nem ismerte, hogy mit jelent rossz alvónak lenni, kimerülten ébredni, vagy álmatlanul hánykolódni éjszakánként az ágyban. Ma, amikor sokszor úgy fekszünk le, hogy egész nap megerőltető szellemi munkát végeztünk, de igazán semmit sem mozogtunk, mert nem kényszerített rá semmi, akkor átéljük azt, hogy még elaludni sem egyszerű, vagy ha sikerült is, akkor mély álomban maradni és reggel egészen pihenten ébredni, komoly ajándéknak számít. Álmunk mutatja leginkább, milyenek is vagyunk valójában. A sokat békétlenkedő ember rossz alvó, mert állandóan

„Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.” (János evangéliuma 20. fejezet 29. vers) Egy kötéltáncos elhatározta, hogy valami nagyot fog alakítani. A Niagara vízesés felett kifeszítette kötelét és a turisták szeme láttára egy rúd segítségével átsétált a túloldalra és vissza. Ezután megkérdezte az embereket elhiszik-e, hogy ugyanezt megcsinálja a bot nélkül is. Néhányan halkan mondták: - elhisszük. Így most már bot nélkül sétált át és vissza. A tömeg ujjongva üdvözölte. Majd fogott egy talicskát és megkérdezte: - elhiszik, hogy ezt át tudom tolni és vissza? Mindenki mondta: - hát persze, elhisszük. Miután megcsinálta az emberek üdvrivalgásban törtek ki. Aztán fogott egy zsák krumplit és megkérdezte: elhiszik, hogy így, teherrel is sikerülhet? - Naná, hogy elhisszük. - válaszolt a nép. Ezt is megcsinálta. Már mindenki önkívületben volt. Végül elhiszik-e - kérdezte -, hogy önök közül valakit átviszek és visszahozom?

„Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” János evangéliuma 14,18 Az egyik ifjúsági alkalmon arról beszélgettünk, hogy mit szoktunk egyedül csinálni. Az egyik fiatal a következőt válaszolta: „Én soha nem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van” Szeretem János evangéliuma 14. fejezetét, mert igazi reménységet sugárzó szakasza a Bibliának. Jézus a tanítványok hamis reménységét akarta eloszlatni. Ők úgy gondolták, hogy Jézus itt a földön fogja felállítani az országát, úgy hogy elzavarja a rómaiakat Palesztinából. Nagyot tévedtek, elkeseredtek és Jézus vigasztalja őket az első versekben: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van” Figyeljük csak meg, nem úgy vigasztalja őket, hogy a jövőről beszél nekik. „HIGYJETEK” – mondja Jézus. A holnapot csak akkor értem meg, ha hinni tudok MA. Ha ma hiszünk Jézusban, akkor Ő a Szentlélek által mindig velünk van. Hogyan lehetséges ez? Sok ember számára a hit csak

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor könyve 3:1 Sok ember fantáziáját megmozgatta már az időutazás kérdése. Én is néha elgondolkozok azon, milyen lehetett egy-egy letűnt korban élni. Máskor a jövőbe látnék szívesen, hogy megtudjam mi vár rám ezután. Azt gondolom valahol érthető ez a fajta kíváncsiság. Van viszont egy más fajta gyakori vágyakozás: visszamenni a múltba, hogy valamit helyrehozzunk, hogy valamit meg nem történtté tegyünk, vagy megtegyünk valamit, amit elmulasztottunk. Az idő múlásával másként látjuk az eseményeket, tapasztalatokat gyűjtünk, fejlődik jellemünk és szeretnénk kicsit „kozmetikázni” a történelmünket. A bölcs Prédikátor kijózanít, és azt mondja: „mindennek rendelt ideje van”. Tudomásul kell venni, hogy az idővel folytatott mindennapi harcunkban, nem vagyunk győztes pozícióban. Az idő halad, a jó és rossz dolgok jönnek folyamatosan, egymást váltogatva. A születésünk és halálunk között van sírás-nevetés, ép

"magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izrael itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor." Józsué könyve 4:22-24 Tajtékot vet, tombol előtted a víztömeg, és neked a túlparton folytatódik tovább utad. Át kell jutnod, nincs más megoldás. Orrodban szinte érzed a bukás szagát, ahogy egyre jobban keveredik a lehet és a talán illatával. Csak állsz a parton, és szeretnéd, ha csoda történne. Szeretnéd, ha utad folytatásával egy stabil híd kötne össze, vagy egy kiskapu, ami óvatosan kikerüli ezt az egész helyzetet; de neked lépned kell, előre. Lépned, és bíznod abban, aki eddig is kísért az úton, és aki most sem közömbös irántad. Lassan rászánod magad, és egyik lábaddal a másik után belépsz a hullámok közé,