Jó kifogás sose rossz - avagy; Szántóföldet vettem, azért nem mehetek!
Elképzeltem, ahogy Zákeus kúszik fel a fára. Köntöse itt-ott beleakad egy-egy kiálló ágba, de nem törődik vele. A fügefa dús lombozatú, biztosan el tudok úgy bújni, hogy senki ne lásson meg. Csak én láthassam meg az erre haladó Jézust – gondolta. Éppen jól elhelyezkedett, még a saruját kicsit feljebb húzta, nehogy kilógjon a lomb alól. És figyelt. Várt. Nemsokára, az utca végén feltűnt a csapat. Két ág közül pontosan végig tudta követni szeme az embereket. Lassan haladtak. Zákeus szíve hevesen dobogott. „Jaj, csak észre ne vegyenek!” – sóhajtotta. Lassan az ő fája alá érnek. És ekkor egy furcsa dolog történik. Megáll a menet,. Jézussal az élen. Aztán ez a Jézus lassan, nagyon lassan kezd fölfelé tekinteni. Gondolhatod, hogy az egész csoport követte tekintetét. Zákeus ott fönt szeretett volna összezsugorodni. Már belső fülében hallotta a nevetést: Oda nézzetek! Ott csücsül Zákeus, a vámszedő! De nem ez történt. Jézus nevén szólítja: Zákeus! Meghívnál magadhoz vacsorázni? Alig hitt a ...