reggeli dicséret

„Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat!” Máté evangéliuma 5. fejezet 23.-24. vers Van néhány dolog, amire különösen felhívta figyelmünket ez az év. Az egyik ezek közül, hogy mennyire törékeny az életünk. Igen, tudom, ez egy hatalmas közhely, de 2020 drasztikusan megmutatta. Sorra jönnek szembe a közösségi oldalon a gyászjelentések, elfeketített profilképek, hírportálokról az elkeserítő adatok, főleg, amikor egy olyan ember haláláról olvasok, aki egykorú volt velem, vagy ami még rosszabb, fiatalabb. És ők nem adatok, nem pusztán „számok a képleten”, hanem érző, gondolkodó, élő emberek voltak. Kapcsolatokkal, tervekkel, feladattal, felelősséggel, kérdésekkel, hittel, krízisekkel és a fejlődés lehetőségével. Helyükben pedig csak a fájó űr maradt, a ki nem mondott vallomások, az e...

„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” János első levele 2:1 Hazafelé vezetsz a lemenő nap fényében. Most csak komótosan nyomod a gázpedált, a mai munka kezd a végéhez közeledni, és már semmi kedved nincs a sietéshez. Szemed újból és újból az alábukni készülő sárga óriásra téved, és különös érzések kerítenek hatalmukba. A színek fájdalmasan gyönyörűek, és olyan, mintha örökre búcsút mondanának a Földnek. Mintha a nyugvó Nap többet nem kelne fel beragyogni tragikus bolygónkat. Mintha megelégelte volna a sok gonoszságot, és nem akarna többet látni belőle. Mintha ez a naplemente az utolsó lenne.  Felhőréteg vonja be az eget feletted, és csak a nyugati határt hagyja szabadon, teret engedve a búcsúzó fény utolsó pillantásainak. Sárga, piros, lila, kék, és az összes létező árnyalat jár táncot szemeid előtt, míg gondolataid már hangosabban kiabálnak a színek fájdító vibrálásánál....