reggeli dicséret

13 férfi – no és a házigazda – elmerülten beszélgetnek. Nagy szavak, mély gondolatok. Az asszonyok valahol hátul csendben vannak, néha benéznek, nem fogyott-e el valami az asztalról, s azt tüstént pótolják. Most nincs bámészkodó tömeg, gyógyulásra sem várnak betegek – amolyan csendes Simon-party. Egyszecsak beoson egy nő, és elindul egyenesen Jézus felé. De micsoda nő! Hátul derekáig érő koromfekete haja, ijedt, kérdő tekintete végigpásztáz a „tömegen”. Nem kérdez, nem mond semmit. Válltáskájából hirtelen elővesz valamit – és annak egész tartalmát Jézusra önti. Pillanatok alatt lágy, sosem érzett illat tölti be a termet. Mindenki pár pillanatra lebénul. Ilyen illatot még soha nem éreztek. A halászkunyhóban, szegényes otthonaikban ez nem jellemző. De ugyanolyan hirtelen fel is ocsúdnak. -           Micsoda pazarlás! -           Hogy mert ez ide bejönni? -           Nem tudja, hogy egy asszonynak semmi keresnivalója sincs a komoly férfiak között? -           Aztán meg