reggeli dicséret

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” János evangéliuma 16. fejezet 33. vers Akkor nyugodnék meg, és lenne békességem, ha… Te mivel egészítenéd ki ezt a mondatot? Érdemes átgondolnod, mit üzen számodra a kiegészítésed, mi az, ami nyomaszt, mivel küzdesz. Kiszolgáltatottak vagyunk és a körülmények miatt nagyon könnyen elveszítjük a nyugalmunkat. Ha békességünk a környezetünktől, külső körülményektől függ, akkor állandó békétlenségben kell élnünk, s mindig neheztelni fogunk a körülöttünk élőkre. Jézus a búcsúbeszéde korábbi részében szólt a bizalomról, az üdvösségről és az üdvösségre vezető útról, a vigasztaló Szentlélek eljöveteléről, saját visszatéréséről, az Atya irántunk való szeretetéről, értünk való fáradozásáról… Mindezeket azért mondta, hogy a békességünk forrása Ő maga legyen. A bűn uralta világban nem várhatunk gondtalan életet. „A világon nyomorúságotok van.” Emiatt akár el is csügged...

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János evangéliuma 14. fejezet 27. vers.) Sokan vélik úgy, hogy a lelki nyugalom és boldogság az éppen aktuálisan divatos dolgok birtoklásából áll, vagy abból, ahogy mások dicsőítik érdemeiket, nagyságukat. Épp ezért egész életüket ezek megszerzésével töltik. Ám, amikor elérik ezeket a földi célokat, mégsem éreznek megelégedettséget. Szívüket a békesség helyett, nyugtalanság és újabb és újabb talmi dolgok elérésének vágya tölti be. E.G.White így ír erről: „Sokak szíve a gondok terhe alatt sajog, mert fel akarnak nőni a világi követelményekhez. A világ szolgálatát választották, elfogadták kuszaságait, magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződik, életük megkopik. Érvényesülésük, világi vágyaik kielégítése érdekében megsebzi lelkiismeretüket, a szemrehányás még nagyobb terhét veszik magukra... Az önszeretet ...

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 6-7. vers) Elnézem és csodálom azokat, akik az élet legnagyobb viharai közepette is higgadtan és megfontoltan viselkednek. Nincs olyan probléma, gond, ami kizökkenthetné őket nyugalmukból. A bántásokat némán tűrik, akár fát hasogathatnak hátukon, akkor sem panaszkodnak.  Így születtek? Ilyen a vérmérsékletük? Talán nincs is szívük? Nincsenek érzéseik? Vagy minden közömbös számukra? Lehet, hogy belül sírnak és forrongnak? Milyen lelki béke ez, mely minden értelmet felülhalad? Mi a titkuk? Genetika? Vérmérséklet? A Biblia hőseinek életét olvasva, mindnél megfigyelhető, hogy ők is hozzánk hasonló lázadó természettel születtek. Ábrahám félti életét és hazudik...

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté evangéliuma 11. fejezet 28-30. vers) Jól ismert Ige mellett hadd álljon ma egy jól ismert keresztény ének kevésbé ismert története, mely élő bizonyítéka annak, hogy Jézus békéje megtanulható és az élet legnagyobb viharai közepette a lázadás helyett, dicséretre ösztönöz. Horatio Spafford gazdag Chicagói ügyvéd és ingatlan-befektető volt. 1871-ben a nagy tűzvészben mindene odaveszett. Így, családjával úgy döntött, hogy áthajóznak az öreg kontinensre. A terv az volt, hogy felesége, Anna és négy lányuk az S.S. Ville Du Havre nevű hajóval útra kelve előre mennek, míg ő üzleti ügyeit elintézi. Ám a hajó sohasem érkezett meg Európába, mert egy ütközés következtében elsüllye...