Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 3, 2010
Emlékkönyvbe „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” Malakiás 3,16 Amikor tini voltam, még volt; igaz, leginkább a lányoknak. Piros, rózsaszín, A5-ös méretben, kis lakattal az elején, amihez járt két aranyos pici kulcs is, hogy csak az olvashassa, aki érdemes titkaira. Mert titkokat és kincseket írtunk az emlékkönyvekbe, régi barátságok, régi szerelmek, régi jóemberek drága emlékeit. Hogy aztán újraolvashassuk azokat, hogy emlékezzünk, kik szerettek minket egykor, és miért. A szeretet lapjai voltak ezek, sokszor rímekben, néha viccesen, máskor szomorkásan, édes-keserűn, de mindig saját kézzel írva, rajzolva, mert igazán az az érték, amit mi magunk adunk a másiknak önmagunkból. Sokszor kellett „kiállnom a sort” egy-egy szép lánynál, hogy bekerülhessek az érdemesek közé, és tudott fájni, ha nem sikerült. Megtanultam hát szépen rajzolni, és édesanyám régi emlé
Jót tervez az Úr " Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR. Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. " Jeremiás próféta könyve 29:11 Jeremiás akkor kapta ezt a bátorító üzenetet, amikor a babiloni fogság el sem kezdődött Júda életében, de már látszott annak elkerülhetetlensége. Isten akkor adott reményteljes üzenetet népének, amikor éppen a legszörnyűbb ítélet küszöbén álltak. Nagyszerű az az Isten, Aki folyamatosan vigyáz népe érzelmi épségére, Aki a csapások idején is a reményről küld prófétai szót. A melankolikusok hajlamosak a borúlátásra. A kolerikusok a saját tetteikben látják a felemelkedés útját. A szangvinikusok mindent azonnal akarnak. A flegmatikusok minden körülményt képesek elfogadni. Az előzőekben leírtak enyhe túlzása csak az írás rövidsége miatt megengedett, viszont érdekes, hogy Isten ebben az egyszerű mondatban mindenféle ember kérdésére és problémájára megadja a választ. Melankolikusok, hagyjátok abba egy kicsi
Magasztallak, Uram! „Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.” (139. Zsoltár 14-15. vers) Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket. Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt: - Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra! S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: ‘Isten szeretet’. (Hastings: Isten napjai c. könyvből) Bizony, ma is sok ember, hasonló módon, gőgösen és kérkedve többet gondol magáról, mint amennyi valójában. Egészen addig, míg valami megpróbáltatás nem éri őket. Sokszor egy kis gond, fájdal

Imádság Szentlélek által

„ Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért ” Ef.6,18 Néhány évvel ezelőtt az egyik Gyülekezetemben készítettem egy felmérés az imádkozásról. A kérdés többek között ez volt: mennyi időt töltünk imádsággal naponta? Természetesen név nélkül kellett beadni a válaszokat, így mindenki őszintén elgondolkozhatott a lelki élete felől. Sajnos, nagyon minimális volt az idő, amit átlagosan rászántak a válaszadók az Istennel való kapcsolatra. Pedig nem istenteleket, vagy ritkán templomba járókat kérdeztem… Az imádságnak vannak fokozatai: esedezés, böjtölés, könyörgés, tusakodás…. Hányszor előfordul, hogy nincs időnk imádkozni, vagy ha keressük is a kapcsolatot Istennel, akkor is csak formálisan, megszokásból tesszük rövid ideig. Tudom, nem az ima hossza határozza meg a hatékonyságát, mégis, ha összehasonlítjuk a tévézéssel, vagy számítógépezéssel eltöltött idővel, valami
Jézus helyet készít „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” János evangéliuma 14:2 Eddig még soha nem jutott eszembe azon aggódni, hogy ha bejutok Isten országába, lesz-e megfelelő otthonom, kényelmes lesz-e az ágyam, vagy lesz-e elegendő hely a ruháimnak. Gyanítom, hogy a tanítványok sem emiatt nyugtalankodtak, mikor Jézus bátorította őket. Azzal kapcsolatban viszont már voltak kétségeim, hogy egyáltalán el jutok-e oda. Nem tudom miből áll a mennyei helykészítés egy olyan Istennek, aki 6 nap alatt egy egész világot megteremtett, mégpedig nem is akárhogyan. Mégis, mielőtt átsiklanék ezen a kérdésen, azt mondom, hogy megnyugtató ez a jézusi gondolat. Miért is? Talán a legfontosabb: várnak minket, személyesen engem és téged. Amikor Jézus kitárja a mennyei Jeruzsálem kapuit, azt mondja: örülök, hogy itt vagy, nézd meg az otthonod, már nagyon vártunk. Abban pedig biztos vagyok, hogy olyan lesz, amiről á
Ne vedd természetesnek! „De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradtságos munkájából.” A prédikátor könyve 3:13 Késő délután érsz haza a munkából, és fáradtan kinyitod a hűtő ajtaját, keresed a tegnap este elkészített ételt, hogy végre élvezz is valamit a fizetésedből. Esetleg kedvesed vár frissen főtt, meleg vacsorával, és elégedetten láttok hozzá, mert megérdemlitek, mert keményen megdolgoztatok érte, és mert ennyi tellett hó elején – de még fizetés előtt – a pénzetekből. Leülsz a géped elé, és élvezed a minden hónapban feladott csekkek áldását az internet által: beszélgetsz, informálódsz; mert becsületesen megfizettél érte. Utána veszel egy forró zuhanyt, és próbálod lemosni magadról a napod összes szennyét, átkát, rossz emlékét. A kellemes illatú tusfürdő felfrissíti mind a tested, mind a lelked, és elégedetten bújsz az ágyba, hogy békében búcsút mondj a nap forgatagának. Reggel álmosan kikászálódsz, kinyitod a gardróbszekrény ajtaját, és keresel va