reggeli dicséret

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." Pál első levele a korinthusiakhoz 11:23-25 Ez is csak egy ugyanolyan csütörtök este, mint az összes többi. Vagy ha nem is olyan – mert ma ünneplünk – de volt már több ilyen. Születésem óta minden Páskaünnepkor levágjuk a bárányt elkészítjük a keserű füveket, és a kovásztalan kenyeret. Ugyanaz a kenyér, ugyanaz a bor, ugyanaz a módi minden évben. Ma sem lesz más. Újat ma se hallok. Persze ha történne valami… Ha Isten adna egy jelet, hogy úgy, ahogy annak idején őseinket az egyiptomiak rabigája alól, úgy ma este bennünket is megment a róm...

"Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek." János evangéliuma 13:17 Közel kétezer év telt el azóta, de ami azon a csütörtök estén történt, ma is természetfeletti erővel hat ránk. A szemünk előtt van, ahogy a tizenkét tanítvány az asztal körül nyüzsög Leonardo da Vinci festményén, és a Mester arca, aki gondolataiba merülve a kenyérre és a pohárra mutat: "Ez az én testem... ez az én vérem..." "... ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." A Páska jelképei, a megölt, vacsorához előkészített bárány, a kovásztalan kenyér, a vér (itt: bor) most új értelmet nyernek, de a céljuk ugyanaz: megszabadítani a rabszolgaságból. Akkor az elsőszülött gyermekek, most az Isten elsőszülöttje kell meghalljon a szabadságért. Akkor az egyiptomiak, most a bűn hatalma alól menekül meg a kiválasztott nép, és a kollektív emlékezet újra meg újra felfrissíti a történetet: "Valahányszor eszitek és isszátok... az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön!" Ma arra a csü...