reggeli dicséret

"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk." Galata 4,4-5 Már Salamontól tudjuk, hogy egyszer mindennek eljön a rendelt ideje  ( Prédikátor 3,1 ). Így vagyunk most a karácsonnyal is. Itt az ideje az ünneplésnek, a gazdagon terített asztal melletti családi beszélgetésnek, az "ajándék-üldözéstől" és a kapott meglepetés feletti öröm lecsendesülésének, a békés boldogságnak, pihenésnek. Így az ünnep második napján ideje van a lelki elcsendesedésnek is. Pál apostol az idézett szövegben éppen az időről beszél, arról, aminek be kellett teljesednie, aminek valóra kellett válnia. Nézzük sorban, mik voltak ezek! 1. Isten fiának születése. Próféták által előre megjövendölt eseményként kellett bekövetkeznie. Izráelben mindenki ismerte az erről szóló jövendöléseket, a papok még a pontos helyet is tudták, hisz útba igazítot

Többször találkozhatsz vele a Szentírásban. Mózes a legkisebb gyermek volt családjában, és Isten általa vezetett ki több mint két millió embert Egyiptomból az Ígéret földjére. Dávid a legkisebb volt testvérei között, de Isten ismerte szívét és Izrael legnagyobb királyává lett. Pál apostol magát a legkisebbek között tartotta nyilván, mégis a pogányok apostola, a legnagyobb misszionárius volt. Mária is, József is eléggé ismeretlenek voltak korukban, mégis őket érte az a megtiszteltetés, hogy az Isten Fiának földi szülei legyenek. Betlehemben született a világ Megváltója, amiről azt olvashatjuk Mikeás 5. rész 2. versében:  „De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda nemzetségei között, belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen, akinek származása a kezdetekig nyúlik vissza, az ősidők napjáig.” Ma karácsony napja van. A kereszténység egy része ilyenkor Jézusra gondol. Nekem ma az jutott eszembe, hogy több, mint 2000 évvel ezelőtt az Isten Fia tehetetlen csecsemőként le

"Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.  Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke." Ézsaiás próféta könyve 11:1-2 Georg Friedrich Händel 1741-ben, mindössze 24 nap alatt vetette papírra oratóriumát, a Messiást. A mű Jézus életét tekinti át (születését, gyógyításait, perbe fogását, kivégzését és feltámadását). Nem a téma azonban a rendkívüli, hanem a feldolgozás módja. Händel szövegkönyve ugyanis zömében ótestamentumi, tehát Jézus születése előtti idézetek alapján épül föl (ezen belül is javarészt ézsaiási szövegekből). Milyen meglepő! Jézus az egyetlen ember a történelemben, akinek az életrajzát évszázadokkal születése előtt keletkezett szövegek alapján rekonstruálni lehet. Már 700 évvel fogantatása előtt tudott volt a származása (Ézsaiás 11:1-2), és ugyanilyen régóta ismert volt halálának jelentősége is (Ézsaiás 53). Mindebből kényszerítően következik, hogy J

„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Galatabeliekhez írt levél 5. fejezet 25-26. vers) Az internet világában biztos sokan ismerik Bódis Miklós hátszegi református lelkipásztor igehirdetéseit. Az egyik prédikációjában arról beszélt, hogy nem érti a Szentlelket. Mert a munkatársai és az egyháztagjai közül is egyik a másik után azzal kereste fel: Kedves Bódis testvér, elköszönni jöttem. Tudod a Lélek arra hív, hogy menjek Angliába. Vagy a másik; engem meg arra indít, hogy költözzek Németországba. Bizony, érthetetlen a Szentlélek! – mondta Bódis testvér – Hogy mindenkit Angliába, meg Németországba hív, és senkit sem indít Moldvába, Ukrajnába, Bulgáriába… Sajnos, sokan vagyunk így. Mikor saját vágyaink megvalósítását Isten Igéjéből kilopott idézetekkel akarjuk legalizálni. Vagy, mikor tudjuk, hogy mit kéne csinálni, mivel kéne többet foglalkozni, de „hát mindenki így csinálja”, „

Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Jelenések könyve 12. fejezet 10-11. verse Az üdvösség egy olyan biztos pont az életünkben, amire bátran építhetünk. Ebben biztosnak kell lennünk, és nem tántorodhatunk meg egy kicsit sem! Az bizonyos, hogy Isten megítéli a Föld minden egyes lakóját az ő kegyelme szerint. Szeretnék résztvevője lenni, először is annak, hogy láthassam Jézus Krisztus második adventjét, másodszor pedig, hogy az üdvözültek serege közt helyet kaphassak szeretteimmel, sok ismerősömmel és barátommal együtt. Sátán, aki vádolja az embereket olyan dolgokért, amelyeket nekünk már el kellene felejtenünk azért, mert az Isten már megbocsátott nekünk, akkor

“Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.”  János evangéliuma 13:19 “Júdás felett kimondatott jajszavával, Krisztus tanítványaival kapcsolatos kegyelmi szándékát is nyilvánvalóvá tette. Így közölte velük Messiássága megkoronázó bizonyítékát. "Megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok" (Jn 13:19).  Ha Jézus hallgatott volna, mintha nem lett volna tudatában annak, hogy mi lesz vele, akkor a tanítványok azt gondolhatták volna, hogy Mesterük nem rendelkezett isteni előrelátással, és meglepődve és elárulva került a gyilkos csőcselék kezébe. Egy évvel előbb Jézus megmondta tanítványainak, hogy tizenkettejüket választotta ki magának, de közülük az egyik ördög volt. Most Jézus Júdáshoz intézett szavai, melyek bizonyították, hogy árulása teljesen ismert volt Mestere előtt, egyben megerősítették Krisztus igazi követőinek a hitét megaláztatásának ideje alatt. Mikor pedig Júdásna

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” János evangéliuma 14:6  "Az út zárva van. A Holtak vágták bele a sziklába. És a Holtak őrzik. Az út zárva van." (A Gyűrűk Ura, A Király Visszatér) A J.R.R. Tolkien által alkotott fatáziavilágban él egy legenda, miszerint Középfölde másodkorában a dúnföldi emberek szövetséget kötöttek Isildurral, a királlyal, és megfogadták, hogy örökké hűségesek maradnak hozzá. Ám esküjüket megszegték, engedték, hogy Szauron gonoszsága elcsábítsa őket. A szükség idején elárulták a királyt, és mindenkit, aki a Jó oldalán harcolt a Gonosz ellen.  A háború után arra ítéltettek, hogy szellemekként éljenek tovább a Fehér-hegységben, amíg csak Isildur méltó utóda hadba szólítja őket kötelességük teljesítésére. Az út zárva van.  A történet ismerősen hangzik. Mi is hűtlenek voltunk, fellázadtunk, kivájtuk a saját utunkat Édentől keletre, és elzártuk magunkat Istentől. Nélküle éltünk,