Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április 15, 2012

Két ország

Kép
„Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába,” Kol 1,12-13 A Biblia nem kendőzi el a tényeket, nem szépíti az ember helyzetét, nem tünteti fel jobb színben jellemét. Ezért vádolják olyan sokan azzal, hogy túlságosan fekete-fehér, és mi, emberek, a színeket szeretjük. Az ember Isten nélkül a sötétség, a halál országában él, ami azt jelenti, hogy lelki értelemben halott. Az ember életének nem természetes része a világosság, sőt, alkalmatlan a világosság megismerésére, a fényben való életre. Ha éreztük már azt valaki mellett, hogy milyen parányiak vagyunk, mert a másik annyira kiváló és rendkívüli, valamelyest érthetjük a különbséget, ami elválaszt bennünket Istentől és az Ő országától. Isten kegyelme kétféle módon is megnyilvánult felénk, emberek felé, amiért hálásak lehetünk. Az első, hogy megszabadí

Jó illat

Kép
„Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztustól Istenhez felszálló füstölőszer jó illata. Ezt pedig azok is érzik, akik az üdvösség felé haladnak, és azok is, akik el fognak veszni.” 2Korintus 2:15. (WBTC fordítás) Érdekes, hogy mi nők – általában – mennyire szeretjük a kellemes illatokat. Vannak, akik órákig el tudnak nézelődni drogériákban. Hallottam egy hölgytől, hogy mielőtt valahova megy, előtte mindig betér egy nagy áruházlánc üzletébe, mert ott kedvére használhatja a teszt-illatokat. Azért a férfiak is meg szoktak fordulni egy bombázó illatfelhő után. Micsoda gyönyörű a hasonlat a fenti Igében. Mi olyanok vagyunk, mint a jó Istenhez felszálló kellemes illat. Ilyen kellemes illatot érzett meg Isten, amikor Nóé áldozatot mutatott be – aztán megígérte; többé nem lesz özönvíz. Ábel áldozata is jó-illatú áldozat volt, amit aztán az Úr elfogadott. Isten arra kér minket, hogy szánjuk oda az Ő oltárára életünket, mint jó-illatú áldozatot. (Róma 12.) Mitől lesz jó il

Végszó

Kép
"Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt." (Lukács evangéliuma 23:47) Egyik írásában Ernest Hemingway a hősi halálról értekezik. Mély nyomot hagyott benne az első világháború. Látta a harctéren a szenvedést, a holttesteket, és a haldoklókat. Látott embereket, akiket széttépett a gránát, és olyanokat, akikkel végzett a golyó. És látott olyanokat, akiket fejbe lőttek és olyanokat, akik csak lassan haltak meg a sebesülés után. Arra  következtetésre jut, hogy hősi halál az, amikor az ember fejlövést kap, mert a haslövés inkább csúnya és szörnyű halált eredményez, semmint hősit... Vajon hány halált látott már a százados a csatatéren, és hány kivégzést vezényelhetett le? Bizonyára megedződött: már hozzászokott ahhoz is, hogy emberek átkozódva halnak meg, vagy épp hősiesen. A kereszthalál pedig cseppet sem számított felemelő halálnak. Az elítélt mezítelenül vonaglott, ahogy levegő után kapkodott, miközben a kö

Nincs saját érdemünk

Kép
„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” (Galatziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers) Manapság mindenhonnan azt halljuk: „Ha valamit el akarsz érni az életben, sikeres felvételit kell tenned, jó önéletrajzot kell írnod, színvonalas pályázatot kell leadnod…” Így állandó megfelelés kényszer alatt tartanak bennünket. Munkahelyen, iskolában, óvodában, s lassan már a megszületéshez is bizonyos referenciával kell, rendelkezzen az ember. Nem véletlen, hogy a mennyország és az örök élet elnyerésével kapcsolatban is megihletett már néhányakat ez a helyzet, melynek egyik szülötte az alábbi elképzelt kis történet: „Egy ember halála után bebocsátásra vár a mennyország kapujánál. Szent Péter a következő szavakkal köszönti: Üdvözöllek itt a kapuban, de tudod nem engedhetlek be, csak ha megfelelsz a most bevezetett pontrendszer alapján. - Pontrendszer a mennyben? Mit jelent ez? -

Örök életem van

Kép
„És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.” János evangéliuma 3: 14,15 Elkárhozni sokkal nehezebb mint üdvözülni. Uram, tudom  hogy te kerestél meg engem, pedig már majdnem elvesztem.  Mentem a magam feje után és nem vettem észre semmit. Először csak egy egy szombaton maradtam ki a gyülekezetből, aztán végleg eltávolodtam. Először még rossz érzés volt, de később már nem is vágytam oda. Egyedül voltam, elkeseredett, magányos, egyre távolabb Tőled. Mi lesz így velem, hová viszel Uram? Van így értelme az életemnek? Lejtőn vagyok, zuhanok lefelé a szakadékba, mi történik velem? A szüleim a távolban aggódnak értem, sokat imádkoznak. Haverok, buli, mozi ez lenne a nagybetűs ÉLET? Egyedül vagyok, senki nincs velem? Segítsetek! „Ha valaki hiszen Őbenne….”  - Én hittem valamikor régen, és volt értelme? „Ha valaki hiszen Őbenne, el ne vessz

Teremtőnk jósága

Kép
"Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." Zsoltárok könyve 8:2-6 Istenem, milyen szép is a Te világod! Pedig még csak álmodni sem tudok arról, milyen lehetett a föld, míg az ember tönkre nem tette. De még így is, most is, mégis gyönyörű! Csak észre kell venni, meg kell látni. Tudom, sokkal könnyebben észre lehet venni a rosszat, a csúnyát. Ezért kérlek Uram, hogy ajándékozz meg a tiszta látás képességével, hogy észrevegyük, meglássuk, meghalljuk, megérezzük jelenlétedet minden alkotásodban. Milyen jó, hogy minden regge

Valódi áldás

Kép
„ Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad. ” Zsoltárok könyve 65:12 Mi is az áldás?- teszed fel magadban a kérdést. Néha olyan általános, olyan megfoghatatlan amikor azt kéred, Uram, áldj meg! És honnan tudod, hogy teljesült? Hol van az áldás határa? Mi áldás, és mi az, ami már nem tartozik ebbe a kategóriába? Kérdések zuhognak a fejedben, és kapaszkodót keresve visszanézel a múltba, életed eddigi szakaszára, és keresed, keresed már néha belefásultan, hogy hol volt az áldás. Majd kinézel az ablakon, és a tömbházak komor erdője fölött egy halvány, mégis reménykeltő ragyogás kezdi uralni a felhők feletti tájat és talán a te életedet is.  Volt áldás és van áldás. Persze nem mindig olyan vagy nem mindig az, amit te szerettél volna, de volt, és lesz is, amíg világ a világ. Isten része az életednek, és ennél nagyobbra nincs is szükséged. Nem vagy egyedül a mindennapok küzdelmében, és nem kell egyedül vinned batyudat állomásról állomásra. Ő veled megy az úton, és veled éli