Két ország
„Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába,” Kol 1,12-13 A Biblia nem kendőzi el a tényeket, nem szépíti az ember helyzetét, nem tünteti fel jobb színben jellemét. Ezért vádolják olyan sokan azzal, hogy túlságosan fekete-fehér, és mi, emberek, a színeket szeretjük. Az ember Isten nélkül a sötétség, a halál országában él, ami azt jelenti, hogy lelki értelemben halott. Az ember életének nem természetes része a világosság, sőt, alkalmatlan a világosság megismerésére, a fényben való életre. Ha éreztük már azt valaki mellett, hogy milyen parányiak vagyunk, mert a másik annyira kiváló és rendkívüli, valamelyest érthetjük a különbséget, ami elválaszt bennünket Istentől és az Ő országától. Isten kegyelme kétféle módon is megnyilvánult felénk, emberek felé, amiért hálásak lehetünk. Az első, hogy megszabadí