reggeli dicséret

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ezékiel próféta könyve 36:26-27) »A skorpió át akart jutni a folyó túlsó partjára, de nem tudott úszni. Megkérte hát a békát, hogy vigye át a folyón. „Dehogy viszlek – mondta a béka. – Tudom, hogy mit fogsz tenni. Megszúrsz, és akkor megfulladok.” „Hát azt hiszed, hogy képes lennék erre – méltatlankodott a skorpió. – Ha megszúrnálak, veled együtt én is megfulladnék.” Végül a béka beleegyezett, hogy átviszi a folyón. Vesztére, mert a skorpió félúton megszúrta. A béka szomorúan kérdezte tőle: „Miért tetted ezt velem? Most mind a ketten elpusztulunk.” Sajnálom – mondta a skorpió –, ilyen a természetem.”« A skorpióhoz hasonlóan mi is természetünk rabjai vagyunk, amitől nem csak a környezetünkben élők szenvednek sokszor, hanem mi mag

Épp hogy csak átléptünk a 2014-es évbe, s az Úr az alábbi bátorító Igét küldi ma neked: „Testvéreink megrettentették szívünket, amikor azt mondták: ’Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat (óriásokat) is láttunk ott.’ Akkor azt mondtam nektek: ’Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük. Az Úr, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek… a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.’” 5Mózes 1:28-31. Ma reggel elgondolkodtam azon, hogy az elmúlt évben hányszor találkoztam „óriásokkal”, „Anák-fiakkal”. Visszatekintve, mély sóhaj száll fel szívemből az Egek Urához: Köszönöm, hogy túléltem, hogy megtartottál, hogy TE akkor is mellettem maradtál, amikor szinte mindenki elhagyott! Lehet, hogy Te is épp az óriásoddal küzdesz. A betegségeddel, aminek még nem tudod a kimenetelét, a házastá

„De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.” Jób könyve 32:8 Jób könyvének 32. fejezetében föltűnik egy Elihú nevezetű fiatalember, aki eddig egyáltalán nem szerepelt. Saját beismerése szerint mindezidáig az idősek iránti tisztelet fékezte meg nyelvét, és csak figyelt, hogy mit mondanak Jób barátai, Elifáz, Bildád és Cófár, illetve, hogy hogyan védekezik a vádaskodásokkal szemben maga Jób. Mikor azonban azt érzékeli, hogy a barátok tapasztaltságuk és előrehaladott koruk ellenére sem mondanak bölcs dolgokat, nem bírja magába fojtani a szót. A bölcsesség – állapítja meg Elihú – a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül jár együtt az idős korral. Móra Ferenc Aranykoporsó című regényében Hierocles, Alexandria kormányzója Diocletianus, a császár elé járul, hogy elmondja neki zavaros elméletét világról és istenről, amelyet – vélekedik a kormányzó – ha elfogadna a császár, meg lehetne menteni vele a Római Birodalmat. Az író szemléletesen mutatja

„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Máté evangéliuma 22. fejezet 37. vers) Már sokszor gondolkodtam azon, hogy Isten miért kér tőlünk ilyen lehetetlen dolgot; Szeresd az Urat! Szeressétek egymást! Szeressétek ellenségeiteket! Mert hát, ki tud parancsra szeretni? Aztán rá kellett jönnöm, hogy az az érzés, amit mi szeretetnek nevezünk, köszönőviszonyban sincs Jézus önfeláldozó szeretetével. Őszintén be kell vallanunk, mi csak azt szeretjük, aki, vagy ami önző lényünket simogatja. A ma örömhíre azonban az, hogy a szeretni nem tudás betegségéből van gyógyulás! Istennek az önzésre van ellenszéruma! Csakhogy ez kissé keserű, mint minden más gyógyszer. Gyökössy Endrét egyszer egy asszony kereste fel, azzal, hogy nem tudja szeretni az édesanyját. Próbálta tűrni, elhordozni a bántásokat, még imádkozott is, de az a meleg érzés, amire várt csak nem jött. Végül már az imádsággal is felhagyott, mert ú

Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni.   Péter apostol levele 3,13 „A megváltottak kölcsönösen ismerni fogják egymást. A szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és   a legigazabb kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét a szent angyalokkal és minden korszak hűségeseivel - akik megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében -, a szent kötelék, amely összekapcsol "minden nemzetség"-et "mennyen és földön" (Ef 3:15) - mind hozzájárul a megváltottak boldogságához.     Ott a halhatatlan lények soha nem szűnő örömmel fogják a teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz Isten elfelejtésére kísértő kegyetlen, ámító ellenség. Ott minden tehetség fejlődik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja elménket fárasztani, és erőnket kimeríteni. Ott a legnagyobb vállalkozások is véghezvihetők, a

         „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” Péter első levele 1:16 Egy tíz éves kisfiú hegedűvel a kezében szomorúan nézi a kottát. Gyakorolni próbál, de semmi kedve hozzá. Olyan nehéznek tűnnek bizonyos ütemek. Közben tekintete az ablakra téved és barátait pillantja meg, ahogy a közeli sportpályán fociznak. De jó lenne neki is ott lenni, a labdát rúgni és önfeledten játszani! Miért kell neki gyakorolni? Szereti a szép zenét és a hegedű hangját is, de olyan fárasztó kigyakorolni ezeket a műveket. De jó lenne, ha csak ránézne a kottára és hiba nélkül le tudná játszani! Ahogy így tűnődik, egyszer csak egy angyal jelenik meg előtte. „Mi a gond?” – kérdezi. A fiú elpanaszolja neki bánatát. Az angyal meg válaszként egy képet tár fel előtte. A képen egy hatalmas koncerttermet lát, nagy zenekarral, amely épp egy hegedűversenyt játszik. Megdöbbenten veszi észre, hogy a szólista ő maga. A kép elhomályosodik, az angyal eltűnik, és a fiú egyedül marad a szobában. Gyakoro

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.” Péter első levele 5:8-9 Néhány nap, és temetheted jó mélyre 2013-at, vele pedig az összes rossz emléket, ha sikerül. Már csak egy szempillantásnyi idő, és ennek az évnek is vége, szívedben élhet a remény, hogy a következő jobb lesz, egy hajszállal boldogabb, és teljesül egy rég vágyott álmod. Talán.  Viszont a ma reggeli üzenet józanságra int. Zorán énekével élve „ne várd a májust, hiszen közelít a tél”. Légy éber, hiszen nem tudod, mit hoz a holnap. Az élet sokszor kegyetlen, és megpördít maga körül, amikor nem is várnád. Hoz olyan fordulatot, amit úgy érzel, te nem érdemeltél meg, és közben a színfalak mögött valaki a markába nevet. Vagy épp hangos hahotában tör ki, mert te csak Istent okolod a történtekért. Neki küldöd a hadüzenetet, mint egykor