reggeli dicséret

Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. Zsoltárok könyve 104:27-28 Voltál már igazán éhes? Érezted már azt, amikor fáj az éhség? Voltál már igazán farkas éhes? Az éhség kegyetlen dolog. Vannak akik jobban bírják, vannak akik kevésbé. Van aki szenved, van akin szinte észre sem lehet venni egy darabig. Egy dolog viszont mindenkire igaz. Ha sokáig éhezik, attól szenved. Mikor megszületett a kisfiam meg kellett tanulnom, hogy az evésnek ideje van, és nem lehet csak úgy hasra ütve csinálni. Ha három óránként enni kell, akkor három óránként enni kell. Az étkezésnek rendelt ideje van. Ha késik épp olyan rossz mintha túl korán érkezik. Ha későn jön, akkor az éhség kínoz, ha túl korán akkor fáj a has tőle. A zsoltáros tudja, hogy Isten órája pontosan ketyeg és tudja hogy mikor kell enni adnia. Tudja, hogy a szükségleteket kielégítő Teremtő nem vonja meg áldását gyermekeitől. Az, aki fenntartja a világegyetemet nem a...

De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Pál második levele a korintusiakhoz 12:9 Éhesen ne menj vásárolni! Ez egy olyan alapszabály, amit személy szerint rendszeresen megszegek. Általában akkor jut eszembe, hogy elfogyott a műzli, amikor reggeliznék, vagy a tejföl, amikor ebédre készülök. Mivel az ajtónktól néhány méterre van egy bolt, előfordul, hogy leszaladok, és megveszem ami kell, és persze néhány olyan dolgot is ami nem kell. Ilyenkor bekerül a kosárba egy-két csoki, chips, üdítő, nasi, vagy sok más, akár hasznavehetetlen dolog. Éhesen ne menj vásárolni! Sokszor amikor az Istennel való kapcsolatunkról beszélünk, úgy mutatjuk be az egészet, mint egyfajta lelki táplálkozás. A hasonlat, mint minden hasonlat, sok helyen sántít, de sok szempontból találó. Ha lelkileg éhesek vagyunk, sokkal több mindenről gondoljuk, hogy szükségünk van rá. Pál...

"Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a jóllakottra és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell." Ezékiel próféta könyve 34. fejezet, 16. vers Az evés művészet. Különbözőek vagyunk, különböző mennyiségű és minőségű ételre van szükségünk. Nem mindegy, hogy ki mikor, mennyit, és pontosan mit eszik. Elsősorban akkor eszünk, ha éhesek vagyunk. De ha valamilyen ételallergiád van, akkor máris olyan ételre van szükséged, ami nem vált ki belőled allergiás reakciót. Ha valamilyen vitaminhiányod van, akkor minél több olyan ételt kell enned, amiből magadhoz veheted a szükséges tápanyagot. Ha beteg vagy, jó, ha minél kevesebbet eszel, és lehetőleg olyat, amit a szervezeted könnyen megemészt. És néha akkor is kell ennünk, amikor egyébként nem vagyunk éhesek. Ha leesik a vércukorszinted, jó, ha van nálad egy kis étel, amivel helyreállíthatod, hogy ne legyél rosszul. Sőt, ha cukorbetegséggel kell együtt élned, akkor val...

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Máté evangéliuma 5:6   Éhes voltam, nagyon éhes. A világ egyik legmegerőltetőbb fizikai, szellemi, lelki megmérettetésén voltam túl, életet adtam az első gyermekemnek. Az aranyóra után a csöppséget az újszülött osztályra vitték, hogy megvizsgálják, én pedig ehettem volna, de nem volt mit. Ezt nem mondták el a felkészítőn, nekünk pedig eszünkbe sem jutott, hogy jó lenne pakolni legalább egy szendvicset. Egy tábla csoki volt nálam, abból próbáltam minél kisebb zajt csapva tördelni néhány kockát, hogy a szobatársaimat ne ébresszem fel, de ez nem az az étel volt, amire vágytam. Édes volt, túl édes, és nem adott jóllakottságot. Olyan ételre vágytam, ami tápláló, ami erőt ad, ízletes, nem valami édes, felfújt semmiségre. Hajnal volt, a férjem már hazament, hogy pihenjen valamennyit, nekem pedig még hosszú-hosszú órákon keresztül kellett várnom arra, hogy valami normális(abb) ételhez juthassak....

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” Máté evangéliuma 25:34-36  Éhes voltam, csillapíthatatlanul. Annyi helyen kértem, kerestem a megoldást. Volt, aki hitegetett, volt, aki kihasznált, volt, aki nem értette, hogyan érezhetem ezt. Pedig éheztem. Szeretetre, elfogadásra, megbecsülésre. És Te jöttél csendesen. Először tisztes távolban leültél, és megvártad, míg közel engedlek magamhoz. Elfogadtál úgy, ahogy vagyok. A hibáimmal, a rossz döntéseimmel, a múltammal együtt. És szerettél. Kimondhatatlanul. Inni is adtál. A lelkem magába szívta minden szavad. A megbocsátást, a kegyelmet, az új életet.  Sokáig úgy éreztem, nem tartozok sehová sem. Kerestem...

„ Meg van írva: nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Máté evangéliuma 4:4 „ Jézust Isten Lelke vezette a pusztába, ahol Sátán megkísértette. Krisztus nem kereste a kísértést. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen, és elmélkedhessen küldetéséről, munkájáról. Böjtöléssel, imával vértezte fel magát az előtte levő, vérrel hintett útra. De Sátán tudta, hogy a Megváltó a pusztába ment, és ezt az alkalmat találta a legalkalmasabbnak, hogy megközelítse. (...) Krisztusnál -  csakúgy, mint az első emberpárnál Édenben - az étvágy volt az első nagy kísértés. Ahol a romlás elkezdődött, pontosan ott kell a megváltás munkájának is elkezdődnie. Ahogyan Ádám az étvágy kielégítésével elbukott, úgy kellett annak megtagadásával Krisztusnak győznie. " Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, véügl megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: 'Ha isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.' Ő ...

„Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba. Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.” Jáno...