reggeli dicséret

Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Jelenések könyve 3:5 A Jelenések könyvének 2-3. fejezeteiben 7 levelet is olvashatunk, amelyek valós kisázsiai gyülekezeteknek íródtak. Hasonló a felépítésük, mindegyiknél megtaláljuk a feladót, kapunk információkat a közösségről, elismerést, elmarasztalást, valamint tanácsot. A levelek pedig egy-egy különleges bátorítással zárulnak, hogy mi lesz a győztesek jutalma, azoké, akik kitartanak Isten oldalán. Szárdiszról sajnos nem sok jót olvashatunk. Az a neve, hogy él, pedig halott közösség. Álarcot hordanak, ami emberek előtt ideig-óráig működik, de Isten előtt nem. A közösség csak vegetál. Cselekedetei nem teljesek. Üres, tartalom nélküli formaságok, szép, hibátlan liturgia, pontos kezdés és befejezés, csak éppen a szeretet és Krisztus útközben elveszett. De Jézus meg akarja menteni őket, ezért emlékezésre hívja a közösséget. Emlékezzen...

Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. János evangéliuma 3:21 Múlt hét pénteken, Krisztus példázata alapján arról gondolkodtunk, mennyire fontos, hogy szemünk világos legyen. Ha őszintén, hitelesen éljük az életünket, akkor lehet szemünk igazán világos, és nem fogjuk szükségét érezni annak, hogy eltakarjuk, elrejtsük más emberek elől. Folytatva ezt a gondolatot, ha belül világosság van bennünk, akkor önkéntelenül is a külső világosság felé fogunk vonzódni, és ebben a világosságban tudunk "igazságot cselekedni". De mit is jelent ez pontosan? Az igazság szót Jézus itt nem egyszerűen abban az értelemben használja, hogy valami helyes, vagy elfogadható. Mondhatnánk azt, hogy Jézus szerint, aki kimegy a világosságra, az "valós, igazi" dolgokat tesz. Ha követjük a belső világosságot, azért merünk bármit is tenni ezen a jól látható helyen – mindenki szeme láttára – mert az megeg...

A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Lukács evangéliuma 11:34 Nem szoktunk belegondolni, mert hétköznapi, és egyértelmű számunkra, hogy a lámpa fényének rengeteg hasznos funkciója van. Egy sötét szobában a lámpa fényénél találjuk meg, amit kerestünk, nem ütközünk semmi váratlan akadályba, látjuk a tárgyak színeit, és felismerjük azt is, hogy a sötétben még ijesztő árnyalak valójában csak a szél támlájára terített kabát, vagy az ágy sarkába gyűrött takaró. A lámpa fényénél annak látjuk a szobát, ami. Ezekből adódóan, egy lámpát vagy egy gyertyát nem is azért gyújtunk meg, hogy utána eltakarjuk a fényét, hanem azért, hogy megmutassa nekünk környezetünk valóságát. Jézus szerint szemünk is hasonló funkcióval rendelkezik. Nem csak arra való, hogy lássuk, mi van körülöttünk, hanem arra is, hogy minket jól lássanak. Ezért van az, hogy ha szégyelljük magunkat, elferdítjük az igazságot vagy nem akarjuk, hogy mások megtudjanak rólun...

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! Zsoltárok könyve 73:23-26 Ászáf nem tartozik a Biblia legismertebb szereplői közé. A Zsoltárok könyvén kívül talán csak 1-2 helyen említik röviden a nevét. Ebből a néhány szakaszból viszont megtudhatjuk róla azt, hogy valamikor Dávid és Salamon korában élt, abban a kivételes időszakban, amikor a szentély, Isten népének vallási központja, többé-kevésbé az Isten által eltervezett módon nyitva volt és működött. Sőt, Ászáf egy különleges, fontos feladatot látott el a szentély körül: ő volt a templomi énekesek, zenészek egyik vezetője, és (amint azt a Zsoltárok könyvében is látjuk) dalszövegírója. Talán ma azt mondhatnánk, hogy ő volt a dicsőítő kórus vezetője. És ez hatalmas felelősség, hi...

Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Zsoltárok könyve 34:15-16 Ismered a Nike mottóját? A minap a bizalomról beszélgettem valakivel, és arról, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezeti közösség — vagy bármilyen választott közösség — teljes bizalomban és őszinteségben tudna működni, ahol elmondhatnánk a nehézségeinket, kríziseinket, kihívásainkat, sőt, akár bűneinket is egymásnak, együtt imádkozhatnánk érte és egymást támogatva fejlődhetnénk. Beszélgető partnerem furcsán reagálta le a dolgot. "Ha valaki elmondja a bűneit, akkor utána mindenki furcsán fog nézni rá, és világgá kürtöli! Ez senkinek nem volna jó!" — mondta. "Addig, amíg a közösség minden egyes tagja el nem éri az őszinteségnek és bizalomnak ezt a fokát, addig senki nem fog bízni a másikban." A beszélgető társamnak igaza volt, hiszen az első, aki ki meri magát szolgáltatni és ilyen módon megbízik a közösség tagja...

"Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat." János evangéliuma 3:20-21 Fototaxis. Nem, ma nem egy olyan taxisofőrről szeretnék beszélni, aki szabadidejében fényképeket készít. Bizonyára ilyenekből is sok van, de most nem róluk írok. (Talán majd legközelebb.) A fototaxis , amire én gondolok, egy, a biológiában használatos szó, ami bizonyos élőlények fényre adott mozgásreakcióját írja le. (" foto- " = fény; " taxis " = helyváltoztató mozgás) Pozitív fototaxis esetén az élőlény a fény irányába, míg negatív fototaxis esetén a fény forrásától ellentétes irányba mozog el. Nem nehéz elképzelni. Pozitív fototaxisról beszélhetünk például amikor nyári éjjelen nem lehet nyugodtan beszélgetni az udvari lámpa fényénél a sok oda özönlő szúnyog és éjjeli lepk...

„De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.” Jób könyve 17. fejezet 9. vers Vannak szavak, mondatok, élethelyzetek, amelyek képesek bennünk nagyon erős indulatokat generálni. Olyan ez, mint egy kapcsoló, vagy mint egy detonátor. Az, hogy mi váltja ki bennünk a heves érzelmeket, nagyon változó. Kiválthatja az, ha csalódunk, ha keresztezik akaratunkat, ha váratlanul ér valami változás, ha gúnyt, bántalmazást kell átélnünk. Van, akit az borít ki, ha igazságtalansággal találkozik, vagy másokat ér sérelem a környezetében, és a felsorolást folytathatnánk szinte vég nélkül. Személyes történetek, fájdalmas tapasztalatok állnak többnyire ezek mögött a „kapcsolók” mögött. Bármi is legyen, abban a veszélyben vagyunk ilyenkor, hogy meggondolatlan szavakra, döntésekre, cselekedetekre vezetnek minket ezek az indulatok. A te életedben is megvan ez a kapcsoló? Tudod, hogy mi képes kiváltani lelkedben azt, amikor elveszíted az ellenőrzést, és a körülmények játéksze...

„Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.” Korinthusiakhoz írt első levél 4. fejezet 9. vers Tudatában vagy annak, hogy megfigyelnek? No nem a biztonsági kamerákra gondolok, vagy arra, hogy lehallgatják a telefonodat, esetleg a titkosszolgálat követ. Arra a megfigyelésre gondolok, amely természetes módon együtt jár azzal, ha magadat hívőnek vallod. Más szemmel néznek rád, öntudatlanul is magasabbra teszik számodra a lécet, többet várnak el tőled. A környezetedben élők kíváncsian figyelik, hogyan reagálsz a váratlan élethelyzetekre, mit teszel, ha megbántanak, mit jelent hitben járni. Legtöbben nem gonoszságból teszik ezt, egyszerűen felfedezik a különbséget az életed és az életük között. Isten ezen a figyelmen keresztül is küzd emberek megmentéséért, teszi megismerhetővé az ő szeretetét és csodáit számukra. Miközben „színháza lettünk a világnak” (Csia Lajos...

Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. A példabeszédek könyve 28:6 Az általános keresztény gondolkodástól eltérően a Biblia sehol nem tanítja azt, hogy a pénz gonosz volna, vagy a vagyon bárkit is automatikusan megakadályozna az Istennel való kapcsolat kultiválásában. Még ha sokan úgy is gondolják, nincs egyenes arányosság a gazdagság és az Istentelen élet között: Amerika két népszerű gyorsétteremláncát, a Chic-fil-A -t és a Wendy’s -t is keresztények alapították, sőt, az előbbi összes étterme vasárnaponként zárva tart azért, hogy a dolgozóinak lehetősége legyen templomba menni és a családjukkal ünnepelni. Ezen kívül a JCPenney divatáruház és a Walmart bevásárlóközpont-lánc is keresztény alapítókkal büszkélkedhet. Róluk bizonyára nem lehet elmondani, hogy szegények voltak, úgy, ahogy Dolly Partonról, minden idők egyik legnagyobb country-énekeséről sem, aki szintén Krisztussal jár.  A listát még éppen csak elkezdtük, sokáig...

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam." Jeremiás könyve 29.12-13 Szabadságra vágyók, szabadságot szeretők vagyunk. Még a jót is szabadon akarjuk elfogadni, kényszer nélkül megélni. Isten pontosan tudja ezt, hiszen ő alkotott meg minket így. Ő a szeretet és szabadság Istene, ezért vár ránk. Várja, hogy mikor jutunk el saját szabad döntésünk nyomán, hogy segítségét kérjük, mikor keressük őt igazán szívből.  Lehet, nekünk nem tetszik, hogy kérnünk kell őt, sőt kitartóan kell kérnünk, de éppen ezzel erősíti meg, hogy valóban tiszteletben tartja a szabadságunkat. A csupán pillanatnyi érzelmi felindulásainkat is meg tudja különböztetni attól, amit valóban szívből szeretnénk. Ő a szívünket vizsgálja és jobban ismer minket bárki másnál. Milyen bátorító arra gondolni, hogy a sokszor erőtlen és elrontott próbálkozásaink mögött is pontosan meglátja az ő...

„Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!”  Zsoltárok 13:6 Úgy vélem, ha ma minket kérnének meg egy imádságos és énekeskönyv összeállítására, valószínűleg Dávid zsoltárai közül jó párat kihagynánk. Az biztos, hogy kimaradnának az átokzsoltárok, mert ezek nem illenek bele a mai 21. századi kulturált társadalmi normáinkba. Furcsa, sőt megbotránkoztató lenne felolvasni ezeket istentiszteleten. Egy keresztény nem kívánhat olyat, hogy az ellenségének „Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özveggyé.” (Zsolt.109:9), stb. És természetesen kimaradnának az olyan depressziós, negatív hangulatú sorok is, mint a mai reggeli zsoltárunk első öt verse: „Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem?” (Zsolt.13:2). Ugyanis ez nem fér bele a happy-keresztény dicsőítős stílusba. Egyáltalán miért vannak ilyen zsoltárok a Bibliában? Miért kerültek ezek bele? Mi közünk van D...

„ Az írástudók és a farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.” Máté evangéliuma 23:2-3 Egyszer egy kislányt megkérdeztek, milyen érzés számára az, hogy Isten mindent tud róla, folyton ott van vele, és figyel rá. A kislány egy kicsit elgondolkodott a kérdésen, majd azt mondta: „Jó tudni azt, hogy valaki ennyire szeret, de ha látnám is őt, lehet, hogy egy kicsit zavarna.” Őszinte válasz. Mi hogy vagyunk ezzel? Vajon minket is zavarna? Vajon másként tennénk dolgokat, másképp beszélnénk családtagjainkkal, más dolgokra összpontosítnánk a figyelmünket, ha szemmel látható lenne Jézus jelenléte? A ma reggeli ige arra bíztat, hogy legyünk hitelesek. Törekedjünk arra, hogy bármit teszünk, tetteink legyenek összhangban azzal, amit vallunk. Ha ez nem így történik, úgy járhatunk, ahogy a farizeusok jártak. Ismerték az írásokat, de nem élték annak szavait....

Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. János evangélium 16. fejezete 26-27. verse Ezek a sorok kifejezik azt, hogy a tanítványok hitben járnak. Elhiszik azt, hogy Jézus Krisztus Istentől jött, és hogy az Istenhez megy, valamint megértik a szeretet lényegét.  Nagyon fontos kérdés, hogy mi szeretjük-e Jézus Krisztust. Sokféle istentiszteletet látni, de vajon mikortól lesz valami formális istentiszteletté, mikortól lesz valódi az istentisztelet. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a különféle jelképek, amelyek (talán) azt a célt szolgálnák, hogy közelebb kerüljünk a Megváltóhoz tulajdonképpen falat emelnek. Mitől lesz valóságos a Krisztus iránt érzett szeretetem. Engedjétek meg nekem, hogy minden tudományos ilyen olyan magyarázatot félretegyek, és pusztán csak személyes tapaszt...