reggeli dicséret

Tegyem, ne tegyem? "De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!" 2Mózes 4:11-12 Újfordítás - Akarom, vagy nem? A kérdésre a választ a legbelsőbb motívációm adja meg. A bűvös „miért” kérdésre jó választ kell adni. „Mert az Úr mondta.” – ez elég jó. Hiszen már az anyatejjel szívtam magamba mindent, amit tudnom kellett Róla. Nomeg a legfontosabbat: Ő megszabadít minket! De általam? Az én segítségemmel? Na ez az, ami nemfog menni. Próbáltam. Tudom. A legjobb esélyt szúrtam el. Az udvar egyik legfontosabb embere voltam. Elérhettem volna, hogy... Akkor helyzetben voltam. Talán sikerült volna, ha... Csak hát az indulataim. Egyszerűen nem voltam képes elnézni, hogy bántja azt a nyomorultat, aki vér a véremből. Nem tűrhettem! A kezem akkor is előbb beszélt, mint a szám. Nehezen kérek, nehezen beszélek, inkább ne én! Vannak me

Az Ige tanítása "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." Máté 7:12 Szinte látom, ahogy most azon gondolkodsz, hogy „Jó tett helyébe jót ne várj!” Hányszor tettél már jót, és rosszat kaptál cserébe! Pont attól, akitől nem vártad! Pont olyankor, amikor épp neked kellett volna a segítség! Talán a legjobb barátod hagyott cserben. Te azt tetted, amit majd kapni szerettél volna… nem adtad ki titkát, segítettél rajta, talán még pénzt is adtál kölcsön – arra gondolva, hogy amikor neked lesz rá szükséged, biztosan majd ő is melléd áll, segíteni fog – aztán egyáltalán nem így történt. Csakhogy az én Bibliámban nincs ’csakhogy’ és nincs ’de’! Ahogy szeretnéd, hogy tegyenek veled, te is úgy tégy. Még akkor is, ha ők nem ezt teszik, mert ez a Biblia szelleme, tanítása. Erről szól Isten szeretete. Akkor is ad, ha nem érdemled meg. Akkor is szeret, ha abszolút nem vagy szeretetre méltó

Meghallgat az Úr "Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. " Zsoltárok könyve 34:7 Egy misszionárius elmesélte a gyülekezetében egy tapasztalatát, miután hazatért sokéves kiküldetéséből. - Egy nap bementem a faluba beszerezni néhány kelléket és megláttam egy embert, aki elesett és beütötte a fejét. Segítettem neki, bekötöztem a sebeit. Miután végeztem a feladataimmal, visszaindultam a misszióállomásra, de az éjszakát a dzsungelben kellett töltenem. Amikor következő alkalommal mentem a faluba, az az ember, akinek a múlt alkalommal a sebét kezeltem, odajött hozzám és a következőt mondta: "A múltkor a cimboráimmal, mivel tudtuk, hogy pénz van nálad, utánad mentünk a dzsungelbe és éjszaka, amikor aludtál ki akartunk rabolni, de nem mertük megtenni, mert 26 fényes katonát számoltunk meg körülötted, akik őriztek téged." Nagyon csodálkoztam, mondtam is neki, hogy teljesen egyedül voltam, de ő csak bizonygatta, hogy többször is megszámoltá

A jóság Istene „Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.” (136. Zsoltár 1. vers) „Kisfiam, legyél jó!” - Hányszor hallottam ezt a mondatot gyermekkoromban szüleim részéről... a hangsúly, a hangszín, még most is visszhangzik fülemben. De hogy mit jelent igazán jónak lenni, sohasem magyarázták el. Sejtettem, hogy az általuk elvárt jóság valamiféle szófogadást, engedelmességet takarhat, csak azt nem értettem ebben nekem mi a jó. Hiszen egyrészt ez egy magamra kényszerített jóság, másrészt sokszor észre sem vették; szemben azzal, ha rossz voltam… Sokan gondolkodnak így Isten jóságáról; amíg jól megy a sorom, amíg nekem szót fogad, amíg meghallgatja imáimat, addig jó. Persze ilyenkor sokszor észre sem vesszük Őt, olyan természetes, hogy vigyáz ránk. Nem beszélve arról, hogyha rosszak vagyunk, bűnt követünk el szinte alapelvárásunk, hogy legyen kegyelmes hozzánk. Ám, Isten jósága más, az Ő jósága abszolút. A jóság nem egy pillanatnyi magatartásforma részéről, hanem a j

„amit Isten tesz, örökké megmarad” „Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.” (Prédikátor könyve 3, 14-15) Engedtessék meg ma reggel ezt a szakaszt úgy értelmeznem, hogy Isten folyamatosan cselekszik értünk. Valakit a környezetemben a múlt héten kiraboltak. Elcsukló hangon mondta el, hogy nehezen megtakarított forintjaikat és a jegygyűrűiket elvitték a lakásból. Nagyon csalódott volt, hiszen hosszú idő után újból elkezdte olvasni a Bibliát és rendszeresen imádkozott, mégis betörtek hozzájuk. Meg is mondta nekem, hogy többet ne beszéljek neki Istenről. Mióta újra kézbe vette a Bibliát, egymást érték a szerencsétlenségek. Hogy is van ez? Mai igénk szerint „amit Isten tesz, örökké megmarad”. Ebben a mondatban benne van valami az állandóságból, amire úgy vágyunk mindannyian. Szü

Amikor a szó kevés… „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Máté evangéliuma 7:21 Amikor a szó már kevés, mert igazából „megtelt vele a padlás”.Mindenki csak mondja körülötted, hogy számíthatsz rá, de amikor tettekre van szükség, kámforrá válik a társaság. Hangzatos szavak, fogadalmak, ígéretek, és a végén semmi. Semmi megfogható, semmi valóság, csak az égbe küldött mondatok hűlt helye. Ma reggel, kérlek, gondolkozz el azon, hány olyan dolgot mondtál a mögötted álló héten, amit nem követtek tettek, valóra váltott ígéretek? Hányszor beszéltél a szeretetről, és hányszor ölelted át a másikat? Hányszor mondtad, hogy vegyük észre egymás szükségleteit, és hányszor vitted ki Kedvesed helyett a szemetet, vagy ragadtad meg a mosogatóban lévő szivacsot, és varázsoltad tisztává a piszkos edényeket? Hányszor mondtad, hogy „Jaj Istenem!”, és hányszor ültél le Vele beszélgetni? Nem elég, ha csak mond