reggeli dicséret

"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!" Lukács 12,6-7 Kicsit utánajártam és azt találtam, hogy a veréb eszmei értéke, legyen az mezei- vagy házi veréb, egyaránt huszonötezer forint. Hát, kicsit felment az ára a bibliai időkhöz képest, de adna valaki érte annyit? Talán 1852 táján, amikor az első verebeket szabadon engedték New Yorkban, az európai beszerzők adhattak érte valamennyit, de manapság... A Természetvédelmi Világszövetség listáján évtizedek óta "nem fenyegetett faj"-ként tartják számon, ami azt jelenti, hogy szerte az egész világon van belőle elég. Olyan madár, amivel keveset törődünk, amivel nem foglalkozunk, hiszen nem kell vigyáznunk rá, mint az egyre ritkuló kedves madarainkra, a fecskére, gólyára, gémre és még sorolhatnám. A veréb ott él körülöttünk falun és városban, télen és nyá

Vagy-vagy Vagy Isten, vagy az a másik hatalom. Nevezhetjük Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak. Mindenképpen a mérleg ellenkező serpenyőjében áll. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai” Rómabeliekhez írt levél 8:14.  Ha ez a képlet igaz, akkor a másik is igaz. Akiket a Vádoló, Kísértő, Ördög, Sátán lelke vezérel, azok a Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak fiai. Még leírni is, kimondani is szörnyű! Azonban nincs középút. Nincs ilyen képlet, hogy akik egy kicsit hagyják, hogy Isten Lelke vezesse őket, meg egy kicsit hagyják, hogy a Kísértő, Vádoló, Sátán lelke vezérelje őket, azok… Nem lehetnek egy időben Istennek és Sátánnak fiai. Vagy – vagy! Nem lehetek félig Istené és félig Sátáné, ahogy nem lehetek egy kicsit terhes, meg egy kicsit nem terhes. Téged kinek a Lelke vezérel? Isten Lelke? Ha igen, nincs miért aggódnod! Tudod, hogyan vezet Isten Lelke? Néha megfedd, hogy ezt vagy azt ne tedd, néha tanácsol, hogy azt meg tedd meg. Máskor int, ha rossz irán

„Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg istenemet.” Jób könyve 19:25-26 (Neovulgata) Akkor döbbentem rá először, hogy öregszem, mikor kedvenc gyerekkori hősfiguráimat, He-Mant és társait egy játékmúzeum vitrinében pillanthattam meg. Eltelt az idő. Pedig egykor hogy rajongtam értük. Magyarországon nem nagyon lehetett beszerezni, úgy hogy minden egyes márkát (ez egy kőkorszaki fizetőeszköz, még az Euró előtt), amelyet németországi rokonaimtól kaptam, gondosan félretettem, hogy megvehessem egyik vagy másik figurát. Talán tízet is összegyűjtöttem, és barátaimmal sokat játszottunk velük. Ma már csak egy maradt meg – kit tudja hova tűnt a többi az évek alatt. Talán bánom, hogy a többi figurát nem mutathatom meg fiamnak, de olyan nagyon nem izgat már a kérdés. Fölnőttem. Más dolgok foglalkoztatnak, és más dolgokat gyűjtök. Néha azon gondolkodom, vajon eljön majd az az idő is, amikor azok a dolgok, me

„Íme eljő a felhőkkel és minden szem meglátja őt, még akik őt általszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.”   (Jelenések könyve 1. fejezet 7-8. vers) Egyszer egy lelkésznek feltették a kérdést; Miért van az, hogy a Biblia olyan sok helyen beszél a bűn következményéről, a szenvedésről, a halálról és ezzel szemben csupán alig szól a mennyországról és az új földről, amit a hűségesek örökölnek majd. A lelkész válasza így szólt: Ha az ebéd alkalmával minden fogás egyszerre kerülne az asztalra, ki akarná megenni a spenótot, miközben előtte van a torta? S igaz, bizonyosan ma is sok ’spenót’ helyzettel fogsz találkozni, amit meg kell(!) tenni. Ma mégis arra hívlak, gyere, nézd, gondolkodj és beszélj arról, hogy milyen lesz a desszert! Hiszen „Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. ” Lukács szerinti evangélium 14. fejezet 11. verse Csak mikor? Ezt szoktuk kérdezni, akkor, amikor valaki ezzel a verssel közelít felénk, hogy megnyugtasson minket. Én többször éreztem magam megaáztatott helyzetben, mint fordítva ezért, szívesen végig néztem volna a másik bukását. Ez így leírva nagyon durván hangzik, de lehet másokban is megfordult már ez a gondolat... Nem akarok hazudni senkinek, bennem  nem is egyszer! Nem helyes, tudom! Nem szeretném senkinek a bukását végignézni. Nem akarom, hogy rossz legyen bárkinek is. Szívem minden vágya az, hogy minél több ember megismerhesse Jézus Krisztust, aki önmagát megalázta érted és értem. Fel nem foghatom, hogy milyen áldozatot hozhatott Valaki értem, aki nem vagyok érdemes semmire. „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig (Jeremiás Siralmai 3. fejezet 26. vers) Ez jut eszembe, amikor rossz gondolataim támadnak. Nem

Ő pedig mondta: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét. Apostolok cselekedetei 22:14-16 Isten türelmesen munkálja a lelkünket sokszor egy egész életen át, hogy belátásra és megtérésre, mindezek révén pedig üdvösségre jussunk. Nem vagyunk egyformák, ezért nem léteznek "hivatalos részidők" a megtérés útjának bejárásával kapcsolatban. (Ebből következik, az is, hogy nincs értelme egymást sürgetni, vagy másokat magunkhoz, a saját tapasztalatainkhoz, életutunkhoz mérni).  Mégis létezik egyetlen szempont, ami közös irányelv mindnyájunkra nézve: bármikor érlelje is be bennünk Isten Lelke a megtérést, miután felismerésre jutottunk, nincs helye késlekedésnek. Nincs helye, mert e

„Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.” Zsoltárok könyve 33:6 Elolvasod ezt az igét, és körülvesz egy már öt évvel ezelőtti emlék. Különös érzések kerítenek hatalmukba, és legszívesebben visszarepülnél az időben, hogy újra ott állhass a nagy tenger partján.  Orrodban ismét ott a sós illat, hajadat szerteszét fújja a vad szél. A nap szikrázóan süt, kellemes meleggel ölelve körül téged. Botorkálva keresel egy viszonylag kényelmes ülőhelyet a göröngyös sziklákon. Elhelyezkedsz, és szemed issza a látványt. A tenger zúg, egyre csak zúg, nem akar megnyugodni egy percre sem. A hullámok vadul csapódnak neki a part menti sziklának, mely millió és millió cseppé szakítja őket szét, hogy aztán visszahullva ismét eggyé váljanak. Minden hatalmas. Hozzád képest. A tenger, a hullámok, a rejtett erő, mely hajtja őket, a szikla és a feletted ragyogó felhőtlen égbolt. És te újra közel érzed magad Hozzá. Különösen közel. Mintha megszűnne körülötted idő és tér, és