Elsősegély
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy elsősegélyt nyújtson ennek az útról lesodródott világnak.
Ami pedig nem egy egyszerű dolog.
Hányan tanultuk meg az elsősegélynyújtás elméletét, és hányan vagyunk mégis, akik reménykedünk abban, hogy soha nem kell azt a gyakorlatban alkalmaznunk? Elsősorban persze azért, mert nem akarjuk, hogy bárkinek baja essék, de számtalan más oka is van. Nem is igazán emlékszünk a tanultakra, irtózunk a vér látványától, túl nagy felelősség, ha a kezükben van egy másik ember élete, idegenekkel kell beszélni, félünk, hogy csak rontunk a helyzeten, és még sorolhatnám.
Az elsősegély azonban pont arról szól, hogy nem számít, mennyire emlékszel, jobb, ha megpróbálsz segíteni, mintha semmit nem tennél. És ha a legtöbbször nem is pont baleset esetén, de Jézus is számtalanszor gyakorolta, hogyan nyújtson elsősegélyt másoknak, és példáján keresztül mi is sokat tanulhatunk.
Bármilyen testi-lelki-mentális bajba jutott ember került az útjába, Jézus megállt, hogy enyhítsen a szenvedésen. Amikor kellett gyógyított, vigasztalt, de gyakran egy-egy bátorító, elgondolkodtató szó is elég volt ahhoz, hogy javítson azok egészségén, akikkel találkozott.
De mi van, ha mi nem tudunk kézrátétellel gyógyítani és egyéb csodákat tenni? Hát, ahogy korábban is írtam, pont ez az elsősegély lényege: nem az számít, hogy mennyire vagyunk képzettek és mire vagyunk képesek, hanem az, hogy megálltunk, észrevettük a bajban lévőt, és megtettünk mindent tőlünk telhetőt, hogy az illető elinduljon a felépítés útján.
Ha találkozol ma valakivel, aki bármilyen módon bajba jutott és segítségre van szüksége, állj meg, tedd meg, amit tudsz, a többit pedig bízd rá a szakértőkre, legyen szó mentőkről, orvosról, családtagról, mindenekelőtt pedig Jézus Krisztusról.
