reggeli dicséret

Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben! Pál apostol rómaiaknak írt levele 12. rész 18. verse "Ettől (vagy attól) ez is kitelik!" - Hallottátok már ezt a mondatot, vagy esetleg mondtátok is? Bizony, így szoktuk leértékelni azokat, akiktől csak a rosszra számíthatunk. ezzel a mondattal ítéljük meg mások jellemét. Pedig tény és való, hogy nem tudunk jobbak lenni annál, akik vagyunk. csak azt tudjuk nyújtani másoknak, ami bennünk rejlik. Ugyanakkor mindannyian igyekszünk fejlődni is. szeretnénk jobbak lenni, szeretnénk többet nyújtani, és ezzel bebizonyítani, hogy rá tudunk cáfolni a bennünket is sújtó rossz véleményekre. Ez a gondolatsor azonban igazol egy nagyon fontos állítást, amit a Szentírás is megállapít rólunk: hogy bennünk lakik a rossz. Bennünk van és átjárta lényünket, megronthatt a gondolatainkat, értékítéletünket is. Minden valamire való ember küzd is ellene. Ebben is igaza van a bibliának és Pálnak. Megtaláljuk önmagunkban a jót ...

A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. A zsidókhoz írt levél 13:20-21 A termodinamika második főtétele kimondja, hogy egy zárt (izolált) rendszerben az állapotváltozások önmaguktól csak abba az irányba lehetségesek, amelyben a rendszer entrópiája nem csökken, és végső soron eléri a maximumát, amikor a rendszer egyensúlyba kerül. Más szóval, a spontán folyamatok tendálnak a rendezetlenség növelése felé, vagyis a hő a hidegebb testből nem tud magától a melegebb felé áramlani, csak külső munkavégzéssel. Az egyik kedves ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy magyarán magától minden egyre rosszabb lesz. Így van ez a békével is. Ha nem teszünk semmit, akkor hiába várjuk, sosem fog eljönni. Sőt! Ha Isten nem tett volna semmit, esélyünk...

Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek! 1Sámuel 25:6 Pörgős, gyorsan változó, információk tömkelegével elborító, sok lehetőséget kínáló, és sok feladatot és kötelességet ránk terhelő világunkban ritka kincs a békesség. Áldott emberek vagyunk, ha olyan szakon tanulunk, vagy olyan munkát végzünk, amit szeretünk, ha a szabadidőnket olyan dolgokkal tölthetjük el, amik érdekelnek, ha olyan emberek vesznek körül, akikkel jó a kapcsolatunk. De még ha így is van, a minket, a környezetünkből mindenfelől erő sok inger terheli, stresszeli az agyunkat. Sokan gyakrabban vagyunk feszültek, mint nyugodtak. A sok feszültség aztán különböző testi tünetekben nyilvánul meg, például - mivel a szív világnapja van, ezt emelem ki a többi közül - különböző szív és keringési betegségek formájában. Valahogy hasonlóan lehetett ez Dávid király korában is, a mi Szent Istvánunk előtt kétezer évvel. Biztosan nem véletlen, hogy a zsidók között a „Békesség!” – „Shalom” - köszö...

Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek! Ézsaiás könyve 30:21 Szoktad magad tanácstalanul érezni? Bevallom, velem gyakran előfordul. Különösen akkor, ha azt hallom, hogy egy helyzetben bölcsen viselkedjünk. Ilyenkor mindig az a kérdés jut eszembe, hogy jó, de az a gyakorlatban mit jelent.… Sokszor gondolok arra is, hogy "milyen jó lett volna ezt már korábban tudni vagy ismerni.” Számomra ezért fontos ígéret az, amit mai bibliaversünk mond: Isten szól hozzánk és utat mutat. Ő élő Isten, aki élő, személyes kapcsolatot keres velünk (vö. 2Kor 6:16 ). Nem üres formaságot vár tőlünk, hanem valódi kapcsolódást. Hogyan szólít meg Isten? Isten sokféle úton-módon közelít meg bennünket. Szól hozzánk más embereken, eseményeken, a természeten, az Igéje és Lelke által (vö. Zsid 1:1 ; Róm 1:10,13 ; 1:20 ; 2:18 ; 8:14 ). Mindegyik esetben közös, hogy közvetlenül kíván a szívünkhöz szólni, halk és szelíd hangon (vö. 1Kir 19:12 ), a...

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. János evangéliuma 20:19-20 Féltek. Világuk kifordult a sarkaiból, köddé vált minden, amiben reménykedtek, hitüket darabjaira tépte az üvöltő tömeg feszítsdmegje, a kalapácsok kegyetlen puffanása, a nappali sötétség és a Mester utolsó lehelete. Mindenüket feltették a Názáretire, mert hitték, hogy Ő az, akit megjövendöltek, aki végre rendet tesz ebben az élhetetlen káoszban, aki helyreállítja népük sorsát, és uralkodni fog igazságosan a világon. Senki más nem beszélt még így, senki más nem tett ilyen csodákat, jeleket, és senki más nem hívta el őket tanítványnak. De Jézust elfogták, kivégezték, és a megtorlás bármikor utolérheti őket. Ilyet már láttak, nem egyszer. Együ...

Békés hajlékban lakik majd a népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban. Ézsaiás könyve 32. fejezet 18.vers Manapság talán a béke és az arról való gondolkodás az egyik legérzékenyebb téma. Kontinensek, országok és csoportok közötti konfliktus helyzetektől hangos a világ és sajnos ez a békétlenség át ragad a munkahelyi, baráti, sőt a családi közösségekre is. Sokan vágynak a békére, a nyugalomra, mégis valahogy az vehető észre, mintha ennek a vágynak a szöges ellentétét valósítanák meg. Vágynak a békére, de fegyvert fognak. Vágynak a nyugalomra, de viszályt szítanak. Egy ellentmondásos világban élünk, ahol a békét fegyverrel akarják kierőszakolni és ahol a nyugalmat egy feszültséget generáló helyzetben keresik. Nagyon nehéz a békéről és a nyugalomról gondolkodni akkor, amikor a közeli és távoli vidékeken, látható vagy éppen láthatatlan módon zajlik a harc és sokan talán mit sem sejtenek arról a veszélyről, ami következhet. Nem csak veszélyes, de frusztráló is ez a jelenlegi á...

Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. Az igazság békét teremt, és az igazság a nyugalmat és a biztonságot szolgálja örökké. Békés hajlékban lakik majd a népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban. Ézsaiás próféta könyve. 32.15-18 Hiányzik az életedből a békesség? Szoktál aggódni vagy szorongani? Isten szava Ézsaiás próféta által ad néhány szempontot a békesség és nyugalom megtalálásához. Jog és igazság az, ami a békét, nyugalmat, biztonságot szolgálja. Két pilléren nyugszik a biztonság, nyugalom és békesség egy társadalomban. Egyrészt világos, méltányos, igazságos és kiszámítható keretekre van szükség (jog), valamint azok betartatására (jogszolgáltatás), másrészt arra, hogy legyen társadalmi igazságosság, felelősségvállalás, azaz gondoskodjunk a rászorulókról (szegények, özvegyek, árvák), a társadalom kiszolgáltatott rétegeiről (szociális gondoskodás). Mivel já...

Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.  Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Zsidókhoz írt levél 12:14-15 Láttál már olyan filmet, amelyben egy ember miatt elindul egy kór terjedése, amely végül az egész világot megfertőzi? Általában apró, észrevétlen módon kezdődik - egyetlen köhögéssel vagy egy apró harapással -, majd futótűzként terjed, és óriási pusztítást végez. Mi, keresztények is küzdünk egy járvánnyal – egy lelki kórral. Lehetnek kézzel fogható tünetek, de vigyázz: a tünet nem egyenlő a problémával. Nem a külső viselkedés a lényeg! Ez a kór az emberi szív mélyén kezdődik és ott is kell kezelni: a keserűség, elégedetlenség és harag Isten, a világ és önmagam ellen. A Zsidókhoz írt levél 12:15 úgy írja le ezt, mint „a keserűség gyökerét”, amely sokakat megfertőz. Mi ennek a járványnak a gyökere? Az egész az ...

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! János evangéliuma 14. fejezet 27. vers Mikor idén tavasszal, feleségemmel Máltán jártunk, többször felidéztük Pál apostol kalandos oda jutásának történetét. Ahogy Lukács írja, egy akkora tengeri vihar tört rájuk, hogy több napig nem látták sem a napot, sem a csillagokat, tehetetlenül hánykolódtak a tajtékzó hullámok között, a matrózok kétségbeesetten dobálták ki a felszerelést és a rakományt, csakhogy a hajót megmentsék, de a helyzet egyáltalán nem javult.   Ahogy olvassuk; „a rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk.” (Apcsel.27:20) Az apostol azonban nem esett pánikba. Sőt a többieket bátorította „legyen lelketek bizakodó, mert senki sem fog elveszni közületek.” (Apcsel.27:22), aztán további két hét vergődés után, megismételte „Egyikteknek sem vész el egy haja szála sem” (34.vers), majd leül...

És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. Ézsaiás könyve 33. fejezet 6. vers Szeretnél olyan helyen élni, ahol nincs és az emberi történelem során soha nem is volt háború? Ahol nincs hadsereg, ahol nincs fegyver? Ahol még rendőrre sincs szükség, mert nem bántja senki a másikat, ahol nincsenek tolvajok, nincs bűnözés? Ahol békében megférnek egymás mellett az emberek? Képzeld, létezik egy ilyen hely a földön, mégpedig egy egész kontinens; az Antarktisz. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt a földrészt azért sem foglalta el még senki, mert egyrészt csak a XIX. században fedezték fel, másrészt, mert területének 98%-át örök jég borítja. Illetve, van egy 1959-ben megkötött és 58 ország, köztük Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezmény, amely elvileg 2048-ig szavatolja, hogy „ az Antarktiszt csak békés célokra lehet használni; Tilos katonai támaszpontok és erődítmények létesítése, hadgyakorlatok tartása, b...

Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Máté evangéliuma 18:19-20 A kontextus nagyon fontos. Mondhatjuk, hogy az a legfontosabb. Vákuumban nem született még szöveg. Amit kimondtak, vagy leírtak valaha, mind összefüggésében (kontextusában) értendő, és érthető meg teljesen.  Vegyünk egy példát! Mit jelent a következő mondat: “Te mit keresel itt?” Jelenthet értetlenkedést – amikor a főnök ok nélkül toppan be az irodába, arcán fizetésemelést sejtető mosollyal. Jelenthet haragot – amikor a legutolsó személy, akinek szívünk szerint ajtót nyitnánk megjelenik az ajtónk előtt. Jelenthet örömet – amikor rég nem látott barát váratlan helyen elénk toppan. Jelenthet önfeledtséget – amikor a gyerek a kedvenc kisautóját játék közben megtalálja az asztal alatt Jelenthet bármit…  A lényeg a kontextus. Milyen infor...

„Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. Jézus így válaszolt: Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” János evangéliuma 16:29-33 Az utolsó vacsora egy hatalmas érzelmi hullámvasút lehetett a tanítványok számára. Megélték, ahogy Jézus, a Mester, akit a Messiásnak hittek, lehajolt, és megmosta a lábukat, mind a 12 párt. Aztán elkezdett búcsúzkodni, és olyan dolgokról beszélt, mint a szeretet, Péter tagadása, az Atya háza, elválás, szomorúság, újra találkozás, öröm, de aztán arról is, hogy ő elmegy az Atyához, viszont küld valaki mást – a ...

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” Máté evangéliuma 11.28-30 Nem nagyon tudom elképzelni mekkora lehet az a fáradtság, amikor valaki viharban, egy hullámoktól bukdácsoló, süllyedő hajóban olyan mélyen alszik, hogy úgy kell felébreszteni (vö. Márk 4.37-38 ). Ugyanakkor milyen mély lelki békességről is tanúskodik ez a helyzet! Hányszor fordul elő, hogy nyomaszt valami és a kényelmes ágyban, a csendes, nyugodt körülmények között, sem tudok éjjel aludni… Emberek vagyunk, tehát elfáradunk. Ha elfáradunk, akkor sokkal kiszolgáltatottabbak, érzékenyebbek vagyunk, könnyebben elragadnak az érzelmek, többet hibázunk... Azt gondolom, hogy fáradtságomban időnként elviselhetetlen vagyok… Jézus ismerte mind a testi, mind a lelki fáradtságot (vö. János 4.6...

„Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” A jelenések könyve 1:4-6 A békesség abban a pillanatban megszűnt, hogy beleharaptak a gyümölcsbe, és a mindentudás helyett megérkezett a szégyen, a rejtőzködés, a harag, a csalódottság, az ellenségeskedés, az egyenlőtlenség. Egy összetört világ a tökéletes helyébe. De ugyanebben a pillanatban megjelent a kegyelem is: nem haltak meg, legalábbis nem szűntek meg létezni, és kaptak egy új esélyt. Nehezített terepen, fájdalmas keretek és körülmények között, de esélyt, hogy rossz döntésük után mégis megismerhessék Istent, aki mindennek ellenére szereti az ember. Esélyt, hogy ne legyen magától ...

Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. Lukács 2:29-32 Volt már olyan érzésed, hogy éppen MOST egy ünnepélyes és várva várt pillanat érkezett el? Jól emlékszem arra, hogy milyen érzés volt az, amikor az első fiunkat vártuk, és egy éjszakai ébredés után azt mondta a feleségem, hogy: „Itt az idő, induljunk” (a szülészetre)! Ez a MOST egy nagyon különös, ünnepélyes érzés volt. És három óra múlva megszületett. Ehhez hasonló, csak jóval enyhébb „most” érzéssel járó élmények voltak, amikor eljött az életében az első óvodai, aztán iskolai nap. Gyermekeink születéséhez hasonlóan nagy MOST élményt éreztem, amikor a menyasszonyommal megjelentünk az anyakönyvvezető előtt, és amikor egy álmokban és egyéb módon Isten által előre jelzett esemény bekövetkezett. Talán mindenkinek vannak ilyen élményei. Simeon...

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Máté 5:9 Béke… Emlékszem, hogy gyermekkoromban, harmincegynéhány évvel a világháború után, az atomfegyverkezés, a hidegháború éveiben milyen nagy dolognak tekintettük! Most újra ugyanott tartunk, és a szomszédunkban már több mint másfél éve nem is hideg, ezért újra érezzük, hogy milyen törékeny, milyen értékes valami a béke. De azt hiszem, nem kell a határon sem átmenni, egy kis háborúságért… Elég csak a politikára, gazdasági szereplőkre, vagy a celebek sokakat érdeklő mindennapjaira gondolni. De a hétköznapi emberek közül is sokan békétlenek a körülményeik miatt, a családon belüli, munkahelyi viszonyok miatt; és vannak sokan olyanok is, akik magukkal sem tudnak kijönni a külsőjük vagy bizonyos adottságaik, képességeik – vagy azok hiánya – miatt, s ezért nincs belső békességük. Vannak olyanok, akik kihasználják vagy szítják a békétlenséget, és vannak, akik imádkoznak és dolgoznak a békességért. Jézus azt mondja...

Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. A zsidókhoz írt levél 4:1 Hamarosan nyaralni megyünk a családdal. Nem hosszú időre, csak néhány napra, de a zsigereimben érzem már a felszabadult pihenés lehetőségét. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül, ebben a naponta erősödő kánikulában bizonyára sokan vagyunk, akik hasonlóan éreznek. De jó lesz az a pár nap! Nincs munka, nincs nyaggató főnök, elégedetlenkedő beosztottak, nincsenek feladatok, naptárbejegyzések – egyetlen egy kivételével: NYARALÁS! Balatonparti hassüttetés, regényolvasás, lángos, hosszú séták a naplementében. Bárcsak ott lennénk már! Persze addig még el kell jutni. Megbeszélések, meetingek, emailek tömkelege vár ránk, a teendő lista tele van. Határidők nyomasztanak, olyanok, amik még előttünk vannak, és olyanok is, amik sajnos már elmúltak. Egyetlen dolog tartja bennünk a lelket, egyetlen, piros betűkkel naptárba vésett szó: NYARALÁS! ...

„Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!” Lukács evangéliuma 7:48-50 Soha nem felejtem el azt az estét, amikor Jézust vendégül láttam. Hogy őszinte legyek, teljesen kiakasztott. Napokig, mit napokig? Hetekig nem bírtam továbblépni az eset felett. Először is, ki volt az a féleszű, aki beengedte azt a nőt? Az én házamba! Az eszem megáll. Mindenki tudja, hogyan él, mindenki ismeri a múltját és a jelenét. A „bűnös” az még egy enyhe kifejezés. Egy erkölcstelen senki. És én még azt hittem, hogy ez a Názáreti valaki. Valaki, akit vártunk, aki majd helyreállít minket, mint népet, a rég elvesztett dicsőségbe, és talán, mint egyes embereket is. Nem mondom, hogy nem voltak kételyeim Vele kapcsolatban, hisz hallani egyet s mást a származásáról… meg akikkel barátkozni szokott… maradjunk annyi...

“Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.” Zsoltárok 85:9 Akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és megfigyelték az Ószövetségben a választott nép történelmének megörökített mozzanatait, és a prófétákon keresztül hozzájuk szóló isteni üzeneteket, azok észrevehettek egy érdekes jelenséget. Isten sokszor küldött figyelmeztetést azokban az időszakokban, amikor a nép figyelmen kívül hagyta tanácsait és parancsait, és kizsákmányolták a kiszolgáltatottakat, illetve Isten helyett a bálványokhoz fordultak. Ezek a feddő üzenetek általában arról szóltak, hogy mivel a maguk útját akarják járni, Isten sem erőlteti rájuk áldásait és védelmét, és ezért számíthatnak rá, hogy az ő országukban is lesz szárazság, járványok, háborúk, jönnek a megszállók, és így tovább, amik máshol is történnek a dolgok természetes rendje szerint. Ami azonban érdekes, hogy a figyelmeztető üzenetek után a próféták szavaiban, írásaiban idővel...

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Mózes negyedik könyve 6. fejezet 24-26. vers Képzeld el, hogy egy kietlen, köves sivatagon vonulsz át egy hatalmas tömeggel. Bármerre nézel, csak a végtelen kopárságot látod, meleg van, szárazság, már régóta vándoroltok, és tudod jól, messze még a végállomás. Ez a hely, a puszta sosem szerepelt álmaid otthonaként a képzeletedben, egy időre letáboroztok, de majd menni kell még tovább. Fáradt vagy, a remény pedig úgy ingadozik benned, mintha vad, tengeri szelek fújnák jobbra-balra. Ekkor felhangzik a főpap hangja, szavai pedig egymás után kezdenek utat találni szívedbe. „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” A puszta komor valóságába fényt hasít az áldás. Isten így áll hozzánk. Isten itt van köztünk. Isten...