Becsületbeli ügy
„Bizony igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.” Zsoltár 11:7 Vajon, ha egy nap végén átgondolnánk tetteinket, mindegyikről elmondható lenne, hogy igaz és egyenes? A bennünket körülvevő világ sokszor nem az, és ez ránk is hatással lehet. Tegyük fel, hogy megígérünk valakinek valamit annak tudatában, hogy becsületes, tettei egyenesek, igazak. Nagyon rövid időn belül kiderül, hogy még sincs így. Vajon nekünk ebben az esetben is be kell tartanunk az ígéretet? Még akkor is becsületesen és egyesen kell eljárnunk, ha veszteséggel jár? Vagy ha ő így tett, az minket is feljogosít arra, hogy feloldjuk, amit ígértünk? Nehéz kérdés! Különösen akkor, ha érzelmileg is érintettek vagyunk. Mert ha valaki megbánt, ha fájdalmat okoz, akkor sokkal könnyebben mondjuk azt, hogy ha ő úgy, akkor én így, ha ő ezt megteheti, akkor én is. A becsületesség, az adott szó megtartása azonban nem érzelmek függvénye. Nem a másiktól függ az, hogy én igaz és egyenes ...