reggeli dicséret

Kedves Olvasók! Elnézést kérünk, de számítógép meghibásodása miatt a szombati 'reggeli dicséret' csak este lesz olvasható. Csizmadia Róbert

Vezess, taníts, Uram! „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.” Zsoltár 25:4-5 Dávid egy sokat tapasztalt ember volt. Volt része örömben és ürömben egyaránt. Volt nagyon közel az Úrhoz, de nagyon messze is Tőle. Ebben a zsoltárban Dávid úgy nyilatkozik, mint aki nem vágyik jobban másra, mint sem arra, hogy Isten akarata, tanítása, tanácsai szerint éljen. Minden bizonnyal azért, mert megtapasztalta, hogy másként élni nem érdemes! Ez a tekintélyes, korában előrehaladott ember, aki ráadásul Izrael királya volt, nem restelli kimondani, hogy tanításra, vezetésre van szüksége. Ő, akitől a nép világos vezetést, határozott irányítást várt, azt mondja, hogy tanácstalan, segítségre, tanításra van szüksége. Dávid, bár Isten szíve szerint való férfiú volt (Cselekedetek 13:22), mégsem úgy jött erre a világra, hogy ismerte volna Istene ösvényeit, törvényeit, akarat

Isten útjai „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.” Ésaiás próféta könyve 55:8 Az ember önzően gondolkodik, Isten pedig önzetlenül. Isten a csillagok-szegélyezte utakon jár, a mi útjaink meg sokszor teljesen járhatatlanok. Isten teremti a lehetőségeket, Ő szabja az útirányt, mindig tudja, hova akar eljutni, és ez mindig teljesül is. Istent nem lehet zavarba hozni azzal, hogy megváltoztak a körülmények. Amikor mi találunk ki magunknak úticélokat és útirányokat, akkor annak mindig eltévedés a vége. Pedig rövidebbnek és simábbnak látszik a miénk Istenénél. De hosszútávon derül ki, hogy Istené vezet hamarabb a célhoz, még akkor is, ha úgy tűnik egy-egy kereszteződésnél, hogy sokáig vár Isten az útirány megmutatásával. Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Sajnos. Sok esetben ez egészen komoly mélységekig lesüllyedhet. Péter megdorgálta Jézust, óvta a kereszthaláltól, mert eljátszott a gondolattal, hogy még a végén igaz lehet,

Szívből megszentelni az Urat „Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” (Péter apostol első levele harmadik fejezet 15. vers) Péter apostol itt Ézsaiás könyvét idézi bátorításként a szenvedéseket átélő közösség számára. „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!” (Ézs.8:13) Akház királyt és Júdát szír támadás fenyegette, ő pedig, hogy megvédje az országot, az Asszír királlyal kívánt szövetséget kötni. Isten ekkor küldte el Ézsaiást, hogy ne kössön szentségtelen szövetséget, inkább bízzon az Örökkévalóban. Az első században a keresztény gyülekezeteket Róma vérszomjas császárai végérvényesen meg akarták semmisíteni. Sok hívő az életét áldozta az arénákban, mintsem meghajoljon az uralkodó előtt, vagy tömjént hintett volna az istenek oltárán. Természetesen voltak olyanok is, akik saját, vagy családjaik életét féltve inkább

„…csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen…” ”Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. " (Dániel könyve 12,3) Gyerekkoromban (elég szeles lévén) egy nyári éjszakán a barátommal gondoltunk egyet, s a tanyájuk szalmafedelű istállójának tetején töltöttük az éjszakát. Felejthetetlen élmény lett számomra. Még ma is érzem a szalma finom, kesernyés illatát, hallom a pihenő állatok neszeit, emlékszem a szabadság páratlan érzésére, a kalandra, no és a csillagoktól hemzsegő gyönyörű égboltra. Ha nem akartam volna látni, sem tehettem volna mást ott a tetőn. Amerre csak nézel, minden felé szikrázó csillagokat látsz, melyeket semmi, de semmi nem takar el előled. Volt valami ünnepélyesség ebben az eseményben. Talán közelebb voltam Istenhez? Nem tudom. Mai igénket olvasva úgy látom, a bölcs Dániel prófétát is megfogta a látvány. Ahogyan földünk történelmének utolsó időszakáról ír, talán épp feltekint a ragyogó

Megmutatja magát az Úr „Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr -, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás könyve 43:12) „Ugye megmondtam!” - mondja a szülő a gyerekének, aki a figyelmeztetés ellenére rosszat tesz, és szembesül fájdalmas következményével. „Ugye megmondtam!” - mondja a magát okosnak tartó ember, miközben a másik kárán örvend. „Hát nem megmondtam?” - kérdezi kioktatóan, vagy szánakozva valaki, miután látja, hogy bajba kerültünk. Amikor Isten szól, nem kioktatni akar, hanem szeretne ráébreszteni bennünket, hogy ő nemcsak megmondja előre, hogy mi fog történni, hanem meg is szabadít a bajból. Isten nem utólag okoskodik, mint, ahogy mi szoktunk, hanem előre kijelenti azt, amit számunkra fontosnak tart. Mai igénk elsősorban azoknak a „vakoknak” szól, akik egyszerűen nem látják meg Isten jelenlétét a mindennapokban. A szabadulás tapasztalata az a közös alap, melyet minden hívőnek át kell élnie. A teremtésr

Kedves Olvasók! Szombatonként is megjelenik reggeli dicséret e hét végétől!

Ne félj, ne csüggedj! „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézsaiás 41:10 A félelem úgy működik, mint egy nagyító. Kiemeli a részleteket. Emlékeznek a biológia órákra, amikor egy-egy levél, bogár került a górcső alá? Nagyon érdekesek, sokszor szépek a részletek. A szép és színpompás kukac nagyított felvételét megcsodáljuk ugyan, de azért legtöbbünk továbbra sem venné kézbe. Bárhogy is csodáljuk vagy szörnyülködünk is felettük, az egészen egyértelmű, hogy a levél bizony levél, a bogár pedig bogár marad. Bármely ijesztő is egy csáp, sosem lesz belőle agyar. Az nem más, mint egy felnagyított részlet. Az életben sokszor tréfálja meg az embert a félelem. Felnagyít egy részletet, és mi máris egész életstratégiát építünk ki, hogy elkerüljük a legrosszabbat. Amikor a részlet betölti a horizontot, akkor pedig eluralkodik a lelken a csüggedés. Ráadásul a félelemnek és a csüggedésnek van egy nagyon