reggeli dicséret

A 118. Zsoltár a hála és öröm éneke. Hálaadás Isten szabadításáért, oltalmáért, örökké tartó szeretetéért. Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, ezt a zsoltárt idézte fel ujjongó kiáltások között az őt kísérő sokaság. A korábban megvetett, elutasított megváltó győzelmének, diadalmenetének hirdetése jelenik meg a 19-24 . versekben: „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak! Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” Ezután szólal meg a kérés: „Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!” , majd folytatódik az öröm megszólaltatása. Miért fontos ez a kérés az örömmámor idején? A szabadítás átélése könnyen elfeledteti velünk rászorultságunkat, kiszolgáltatottságunkat. Szomorú, de gyakran előfordul, hogy a lelkesítő tapasztalatok időszakát a csüggedés, sötétség ideje...

„ És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig .” (2Mózes 17:11-12) Küzdelem az élet napról napra. A világ bizonyos részein véres harcok folynak, máshol vallási, vagy politikai csatározások történnek. Szemben állnak volt barátok, testvérek; kétségbeesett küzdelem folyik a mindennapi betevőért, a becsületért, az igazunkért. Bármilyen jellegű is a harcunk, egyedül sokkal nehezebb győzni. Erről szól a mai üzenetünk is. Mózes vezetésével Isten kihozta Egyiptomból Izrael népét. Már önmagában ez is nagy csoda volt, de az igazi próbák csak ezután vártak rájuk. Túlélni a pusztában napról napra. Amikor Mózes látta a szükséget megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Isten elmondta, és adott vizet, mannát, ...