Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 7, 2010
Nem azért... Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. János evangéliuma 3,1 7 Nem, nem, nem és nem! Ezt nem teheted! Azt meg nem szabad. Vigyázz, az ördögi, rossz, tartózkodj tőle! A Bibliában meg van írva, hogy azt nem így kell. Nem mindegy ám, mert ha megteszed, rossz útra térsz. Mintha az Isten Igéje egy kódex lenne a jóról és a rosszról. Egy örökérvényű szabálygyűjtemény, amely mindig megmondja nekünk mit, mikor, miért tegyünk, vagy ne tegyünk. Pedig olyan megnyugvás lenne... Előre látva kategórizálni, besorolni, határok közé szorítani. Mindent a szent egyszerűség hatna át, nem kellene annyit fáradozni, gondolkodni. Mindenről tudnánk mindent előre. A jó öreg előítéleteinket – melyet Istenünk védelmünkre adott – kibővíthetnénk, sőt megsokszorozhatnánk, hogy semmi ne érjen váratlanul, hogy ne kelljen újra csalódni, átélni a kudarcot másokkal, magunkkal. Legalább nem kellene felvállalnunk a szabadság terhét, a
Szálka vagy gerenda? "Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?" Máté 7:3 Mennyi szálkát lehet egy gerendából készíteni? Úgy gondolom, teljesen korrekt választ nem tudunk adni, mivel nincs meghatározva, mekkora a gerenda, és az sem, hogy mekkora legyen a szálka. Mindenképpen a gerenda nagyságrendekkel nagyobb, mint a szálka. Jézus ezzel az összehasonlítással azt az emberi tulajdonságot vette célba, hogy a másik hibája mindig nagyobb, a saját bűneinkre pedig mindig találunk okot, magyarázatot. A címadó kérdés örök vita tárgya lehet, ha nem kísérjük fel Jézust a Golgotára. Látjuk Őt szenvedni, megcsúfolva, elhagyatva. Haldoklik a durva, ácsolt kereszten. Hátát, kezét, lábát sebzik a szálkák, és oda van szegezve a gerendához. Miközben agonizál – panaszkodik tán? Nem! Imádkozik azokért, akik ezt tették vele. Ez nemcsak a római katonákra vonatkozik, hanem ránk is. Ha ez a kép, ez a szeretet átjárja
Bizalom minden helyzetben „Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.” (Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 12. vers) Eme sorokat Pál apostol nem éppen irigylésre méltó helyről, egy börtöncellából írja. Viszont soraiban panasznak semmi nyomát sem lelhetjük fel, inkább kitartásra buzdítja a filippibeli híveket. De nemcsak beszél a Krisztusban megtalált örömről, hanem valóban meg is tapasztalta, a megváltozott élet minden áldását és minden nehézségét. Ám sohasem bánta meg a damaszkuszi úton meghozott döntését. Sőt minden egyes próba csak megerősíti benne: „most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil.3:8) Jó lenne, ha hozzá hasonló határozottsággal mondanánk el ugyanezt minden helyzetben. Viszont a legtöbb ember Istent, a kereszténységet
Apróság? ” Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37,4) Alföldön lakó öcsémék néhány napot töltöttek nálunk az elmúlt héten és nem éppen jó szájízzel távoztak, mert az indulás előtt derült ki, hogy pótolhatatlan iratokat tartalmazó tárcája elveszett. Mondanom sem kell, milyen lehangoltan indultak a közel 300 kilométeres útnak a hosszas, ám sikertelen keresés után. Amikor hazaértem, azonnal megtaláltam. Nem vagyok ügyesebb náluk, sőt, ha van valami, amiben sokat kell még fejlődnöm, az a lakásban elhagyott tárgyaim felkutatása. Hogy mi történt? Hát egész úton hazafelé imádkoztam. Olyan sokszor átéltem már, hogy Isten számára fontos, hogy „hétköznapi” dolgainkba is beavassuk Őt. Ezért mindig, amikor ilyen bosszantó események vannak kibontakozóban (amit az ellenség remekül felhasznál békétlenséget keltő céljaira) Istenhez fordulok. Az igazság az, hogy nagyon sajnálom a drága időt ilyen felesleges dolgokra, s gyanítom Isten is hasonlóképpen gondolkozik erről, mert tíz
Az igaz barát „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” Példabeszédek 17:17 „Valaki tudja, hogy fáj a szíved, és minden rosszra fordult. Valaki tudja, hogy a szomorúságot dallal kell elűzni. Valaki tudja, hogy magányos, fáradt, bátortalan és szomorú vagy. Valaki azt akarja, hogy megismerd, és tudd, hogy szeret. Valaki törődik veled, amikor megkísértenek, amikor a világ elszédít és elhomályosítja látásodat. Valaki törődik veled, amikor a leggyengébb vagy és a legmesszebbre kerültél tőle. Valaki bánkódik, amikor elesel, de nem veszít el a tekintete elől. Valaki jöveteledre vár, és megszabadít az éj sötétjéből. Valaki akkor is szeret, ha gyönge, és akkor is, ha erős vagy. Valaki arra vár, hogy segítsen, a tömegben is észrevesz. Barátságának szükségessége oly szent! Törődésének szükségessége oly igaz! A neve? Mi Jézusnak hívjuk. A népe? Bizony te és én vagyunk.” (Matilda Erickson Andross)
Helyetted… „Ő pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Lukács evangéliuma 10:27 Vádlott! Álljon fel!- hangzik a kemény parancs, és te felállsz lehajtott fejjel a helyedről. Az ügyész már dörzsöli tenyerét, az általa felhozott vádra nincs semmi alibid, semmilyen enyhítő körülmény, nincs mentséged: bűnös vagy. Büntetésed halál, a teljes, a végleges, amiből nincs feltámadás. Egy hang nem jön ki a torkodon, mert te is tudod, így igazságos, és csak hagyod, hogy magukkal ragadjanak az események, és sodródsz szinte eszméletlenül az árral. Életed filmje pereg le a szemeid előtt, és tudod, mindjárt vége. De hirtelen feláll valaki a teremben, méltóságteljesen a Bíró elé lép, széttárja kezeit, és már viszik is a vesztőhelyre. Helyetted. Ő meghal, a te neved mellé pedig odakerül egy szó: Felmentve. A komor terem hirtelen megváltozik, és te szabadon lépsz ki a fényre, hogy folytasd