Vakmerőség vagy bátorság
„ Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.” ( 5Mózes 31:6 ) Mózes a végső búcsúra készült. A nagy vezető – akinek a közreműködése által Isten hatalmas kézzel kivezette népét Egyiptom rabszolgaságából, – maga helyett Józsuét jelölte ki Izráel népe új vezetőjének. Az ő feladata volt a népet bevezetni az Úr által megígért tejjel és mézzel folyó Kánaán földjére. Józsué fiatal volt és tapasztalatlan, de a szíve a helyén volt, mivel szerette, tisztelte és félte az Urat, Izráel Istenét. Búcsúbeszédében Mózes a legfontosabbat helyezte a nép és egyben Józsué szívére, mégpedig azt, hogy legyenek bátrak, erősek és teljesítsék Isten parancsait. Mózes szavai arról a bizonyosságról igyekeztek meggyőzni a népet, hogy az Úr, aki ígéretet tett népének Kánaán földjének birtoklására, velük fog tartani és képessé teszi őket arra, hogy a kijelölt földet birtokolni tudják. Sok bizonytalansá...